A kivitel dinamikus bővülése már hónapokkal ezelőtt megtört, az újabb adatok pedig azt mutatják, hogy olyan szabadesés következett be, amely a külpiacra termelő vállalkozások és az oda exportáló multiknak beszállító hazai cégek százait sodorja a csőd közelébe.

Tudathasadásos állapotba kerültek a kivitelre alapozó magyar kis- és középvállalkozások. Az érdekeiket felkaroló és mellettük lobbizó Magyar Külkereskedelmi Szövetség elnöke a Demokratának tavaly júliusban még azt nyilatkozta, hogy az akkori, az exportáló kisebb cégeknek rendkívül kedvezőtlen erős hazai fizetőeszköz (230 forintba került egy euró) miatt jogszabály-módosítást terjesztettek be a Pénzügyminisztériumhoz, hogy a veszteségeiket ne egyszerre kelljen leírniuk. Dávid Imre amellett érvelt, hogy a forint akár tovább erősödhet. Ami azóta történt, jól ismert. A világgazdasági válság két hónappal később begyűrűzött Magyarországra és az eurót az év végén (a kormány „sikeres” válságkezelése ellenére) újra 280 forint körül jegyezték, árfolyama lapzártánkkor alulról súrolta a 298 forintos határt, elemzők közeli lehetőségként beszélnek a 300 forintos euróról.

Magasabb forintbevételek ide, a remélt jobb üzleti eredmény oda, a hazai tulajdonú cégek, amelyek a magyar export mintegy tizenöt százalékát bonyolítják le, mégis inkább sírnak, mint nevetnek. Hiába tudják ugyanis kedvezőbb árfolyamon elkönyvelni a kivitt árukért kapott pénzt, ha nincs, aki megvenné azokat.

Kicsi és nyitott

Felsőoktatási tankönyvekben elcsépelt fordulat, hogy Magyarország természeti erőforrásokban és felhalmozott tőkében szegény ország, ezért rákényszerül arra, hogy gazdaságát megnyissa, hiszen a behozatalra és a kivitelre éppúgy rá vannak szorulva a termelő vállalatok, ahogy az állam is a külföldi tőke finanszírozó és refinanszírozó képességére. Hogy miért alakult ez így, és hogy a gazdaság szélsőségesen nyitottá tétele az egyetlen lehetőség-e az ország modernizációjára és a lakosság életszínvonalának emelésére, arról persze megoszlanak a vélemények. Az azonban tény, hogy a magyar bruttó nemzeti össztermék több mint fele a külkereskedelemben is megjelenik, ezzel pedig az ország megfelel a nyitott gazdaság közgazdasági kritériumának. A magyar gazdaság tehát, a közgazdászok kedvelt fordulatával, a világgazdaság minden rezdülését megérzi. A válság nemcsak hogy begyűrűzik, hanem igazán Magyarországon ver nagy hullámokat.

Ismert, hogy hazánk legfőbb külkereskedelmi partnere az EU: összes kivitelünk háromnegyede oda irányul. Igaz, ezzel a megállapítással óvatosan kell bánni: az export-import legnagyobb hányadát az itthon működő nagy multinacionális cégek adják, az mindenekelőtt vállalatközi kereskedelem, és az anya- és leányvállalatok között zajlik. Az adott árut sokszor nem a célország piacán adják el, hanem tovább exportálják. Az unión belül a külkereskedelmünk háromnegyede a 15 régi tagországgal bonyolódik, de az elmúlt évtizedben, és az idei évben is dinamikusan nőtt az új tagállamokkal végbemenő áruforgalom. Az EU országaival szemben fennálló külkereskedelmi többletet az Oroszországgal és az ázsiai országokkal (Kínával, Japánnal, Dél-Koreával, Tajvannal) fennálló áruforgalom során keletkezett passzívum szívja fel (Oroszországgal szemben 2,5 milliárd, Kínával szemben közel 5 milliárd eurós a deficit, e két ország Németország után a legnagyobb importőrünk).

Négy szempontot érdemes figyelembe venni, ha arra keressük a választ, hogy a kibontakozó világgazdasági válság milyen hatással lesz exportunk jövőbeni változására. Először, azoknak az országoknak a gazdasági kilátásait kell számba venni, amelyekkel szemben különösen jelentős a többletünk. Másodszor, az azokra az államokra vonatkozó prognózisokat, amelyek felé abszolút értékben a legtöbb kivitelünk irányul. Harmadszor, azt szükséges vizsgálni, hogy mely térségek felé növekszik legnagyobb mértékben az export-import dinamika, azaz mely országokkal növekedett az elmúlt 3-4 évben leggyorsabban a külkereskedelmi áruforgalom összvolumene. Végül azt kell megkérdezni, hogy a magyar export kulcstermékeire milyen lesz a globális kereslet, és hogyan változik azoknak az importtermékeknek a beszerzési ára, amelyekre különösen rászorulunk.

Szűkülő lehetőségek

A hírek rosszak. Bár az elmúlt években meredeken nőtt a Romániával és Szlovákiával szemben fennálló szufficitünk (2006-ról 2007-re körülbelül a kétszeresére), ez az ütem nyilvánvalóan nem tartható. A két szomszédos országon kívül még három állam van, amelyekkel szemben a többletünk megközelíti vagy meghaladja az 1 milliárd eurót: az Egyesült Királyság, Spanyolország és Németország. Köztudott, hogy az előbbi két állam európai összehasonlításban is különösen mély válság elé néz. Magyarország egyébként szinte az összes térségbeli országgal szemben többletet ért el, és ez némi reményt ad arra, hogy a jelentősen lelassuló, de még zéró érték feletti gazdasági növekedést felmutató országok legalább valamelyest kisegítik a hazai exporttermelést. Ami kivitelünk abszolút értékben vett nagyságát illeti, a listát (20 milliárd euróval) kimagaslóan vezető Németország gazdasági visszaeséséről is egyre vészjóslóbb hírek érkeznek, ami a magyar árukra való kereslet drasztikus visszaesésével jár.

Mindez elválaszthatatlan attól, hogy a hazánkban működő német leánycégek teljesítménye is romlik. Az utána következő országok (Olaszország, Franciaország, Szlovákia, Románia és Ausztria, 3 és 4 milliárd euró közötti értékkel) közül azonban van esély arra, hogy némelyik elkerüli a súlyosabb recessziót. Az Egyesült Államokkal szemben 2007-ben 700 millió eurós volt a többletünk. Ott is csak az a kérdés, hogy (grafikus alakban nagybetűkkel ábrázolva) V, W, vagy L alakú lesz a recessziós pálya, azaz a meredek visszaesést nem követi-e újabb, vagy elhúzódó recesszió és keresletcsökkenés.

Nyolc olyan ország van, amelyek irányában 2006-ról 2007-re legalább húsz százalékkal tudtuk növelni az exportot: Szerbia, Oroszország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Csehország, Kína és Hollandia. Ez a tendencia nagyrészt 2008 első három negyedében is fennmaradt és nem jelent jót: az államcsőd felé haladó Ukrajna, a meredek visszaesés előtt álló Oroszország keresletcsökkenését nem fogja tudni ellensúlyozni a növekedési erejét talán megőrző Kína és Szlovákia sem. Egyébként mára már csak mítosz a kínai import dömpingjellege: a kínai ruhaneműk nagy mennyiségük ellenére, kicsi értékük miatt nem jelentenek igazán fontos tételt az áruforgalomban, ráadásul a Kínából érkező importunk igen nagy része reexport: hazánk vagy azonnal továbbküldi az árut, vagy beépíti a beérkező alkatrészeket a termelésbe, olyan termékekbe, amelyeket később exportál. Az ázsiai országgal egyébként 2007-ben külkereskedelmünk kevesebb mint 5 százalékát bonyolítottuk le.

A magyar export kulcstermékeire régiós versenytársainkéihoz hasonlóan rossz idők járnak, ez jól lemérhető a Magyarországon működő autógyárak és beszállítóik termelés-visszafogásából, az elbocsátott munkavállalók számából és az elektronikai ipar fokozódó nehézségeiből.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a már októberben jelentős exportvisszaesésben meghatározó szerepet játszott a mobiltelefonok, a gépjárműmotorok, az autóalkatrészek, a szakmai, tudományos ellenőrző műszerek, a műanyag alapanyagok, valamint a vas és acél kivitelének csökkenése. Jelentős tartalékok vannak azonban a mezőgazdasági exportunkban: az évről évre 1 milliárd euró körüli többletet produkál, és ez 2008 végén is jól kimutatható volt, köszönhetően a mezőgazdaság szempontjából sikeres tavalyi esztendőnek. Ami az importot illeti, bár a globális recesszióban szinte mindennek (nyersanyagoknak, félkész termékeknek, energiahordozóknak) az ára csökkenni vagy stagnálni fog, a behozatalt a gyenge forint drágítja és még a csökkenő infláció is csak mérsékelni tudja majd a külpiacokra is termelő multik és a hazai kis- és középvállalkozások egyre nagyobb veszteségeit.

Fulladásos tünetek

A KSH-nak a 2008. novemberi külkereskedelmet tárgyaló gyorsjelentése elkeserítő képet mutat. Egy évvel korábbhoz képest, euróban számolva mind a behozatal, mind a kivitel tíz százalékkal esett vissza és valamelyest a külkereskedelmi mérleg is romlott. Ebben a hónapban exportunk 80, importunk 64 százalékát bonyolítottuk le az EU tagállamaival.

A világon másutt is a külkereskedelem csökkenése jellemző. Magyarország helyzete annyiban különleges, hogy az országot már eleve recesszió-közeli állapotban érte a válság. Csak az a kérdés, hogy a világméretű krízis az európai és egyesült államokbeli, Magyarországon is megtelepült multinacionális cégek „vállalatközi kereskedelmét”, ami Magyarország „külkereskedelmének” nagy részét adja, vagy pedig a hazai kis- és középvállalkozásokat érinti érzékenyebben. Az újabb adatokból az derül ki, hogy kevés megmaradt, a szomszédos országokkal szemben fennálló versenyelőnyünk közül exporttermelő képességünk (kis, nyitott gazdaságunk tüdeje) súlyos gyulladással küszködik és mára oxigénhiányos állapotba került. És nem látni, hogy ki az, aki lélegeztetőgépre kapcsolná a kimerült beteget.

Monostori Tibor

A külkereskedelmi forgalom áruszerkezete, néhány fontosabb adat

(2008. január–októberi adatok, forrás: Központi Statisztikai Hivatal)

1. Élelmiszerek, italok és dohány (BEHOZATAL: 683 MILLIÁRD, KIVITEL: 1006 MILLIÁRD FORINT)

Értékében a legnagyobb kivitel: gabona- és gabonakészítmény, hús- és húskészítmény, zöldségféle és gyümölcs, állati takarmány [gabona nélkül], tejtermék és tojás, cukor, cukorkészítmény és méz, ital. A mérleg passzívumot mutatott többek között a tej- és tejtermékek, az állati takarmány és az italok esetében.

2. Nyersanyagok (BEHOZATAL: 303 MILLIÁRD, KIVITEL: 353 MILLIÁRD FORINT)

Értékében a legnagyobb kivitel: olajos mag és olajtartalmú gyümölcs, fémtartalmú ércek és fémhulladék, növényi olaj és zsír. A mérleg passzívumot mutatott többek között a fa és parafa, a nyers, szintetikus és regenerált gumi, a természetes trágya és a műtrágya-alapanyag, ásványi nyersanyag esetében.

3. Energiahordozók (BEHOZATAL: 1945 MILLIÁRD, KIVITEL: 594 MILLIÁRD FORINT)

Értékében a legnagyobb kivitel: villamos energia, kőolaj és kőolajtermék. A mérleg minden alcsoport (az imént említett kettő mellett a szén, koksz és brikett, illetve a természetes és mesterséges gáz) esetében is jelentős passzívumot mutat.

4. Feldolgozott termékek (BEHOZATAL: 4954 MILLIÁRD, KIVITEL: 4156 MILLIÁRD FORINT)

Értékében a legnagyobb kivitel: gyógyszer és gyógyszerészeti termék, szakmai, tudományos ellenőrző műszer, vas és acél, műanyag alapanyag, szerves vegyi termék, gumigyártmány, nemesfémes ásványból készült termék, színesfém, egyéb fémtermék, bútor és bútorelem, ruházati cikk és öltözékkiegészítő, egyéb feldolgozott termék. A mérleg passzívumot mutatott többek között a műtrágya, a műanyag termékek, a gyógyszer és gyógyszerészeti termékek, az illóolaj, illat- és tisztítószer, a papír, karton, papírpép és ezekből készült termék, a textilfonal, szövet, egyéb textilipari gyártmány, a vas és acél, a színesfém, az egyéb fémtermék, a ruházati cikk és öltözékkiegészítő, a lábbeli, a fényképészeti és optikai készülék és felszerelés, óra és az egyéb feldolgozott termékek esetében.

5. Gépek és szállítóeszközök (BEHOZATAL: 7667 MILLIÁRD, KIVITEL: 9459 MILLIÁRD FORINT)

Értékében a legnagyobb kivitel: híradás-technikai, hangrögzítő- és lejátszó készülék, közúti jármű, villamos gép, készülék és műszer, energiafejlesztő gép és berendezés, irodagép és gépi adatfeldolgozó berendezés. A mérleg passzívumot mutatott a villamos gép, készülék és műszer, az általános rendeltetésű ipari gép, a fémmegmunkáló gép és a speciális szakipari gép esetében.