Vizitdíj helyett inkább a járulékokat kellene beszedni A magyar egészségügy 10,3 millió embert lát el, járulékot azonban csupán 3,9 millió fizet. Ebből is 1,8 millió csupán a minimálbér után teljesíti kötelezettségét. Mint az Állami Számvevőszék jelentéséből kiderül, az Egészségbiztosítási Alap képtelen ellenőrizni, kinek a taj-kártyája mögött van érvényes befizetés, és ki veszi igénybe potyautasként a rendszert.

Még a kilencvenes években történt: egy huszonéves eladó bőrkabátot forgalmazó nagykereskedésben helyezkedett el. Kapott taj-kártyát, s két évig, amíg a cégnél dolgozott, fizetési papírján mindig feltüntették, hogy levonták az adóelőleget meg a különböző járulékokat. Csak amikor belépett a következő munkahelyére, akkor derítették ki, hogy valószínűleg minden jogviszonyában lyuk keletkezett ezalatt a két év alatt, ugyanis bejelentés nélkül dolgozott. Biztosat azonban még a társadalombiztosítás telefonos ügyfélszolgálatán sem tudtak mondani. A cégek befizetéseit ugyanis nem név szerint, csupán létszám alapján tartották nyilván, így nem tudták kisilabizálni, hogy egy adott dolgozó benne volt-e ebben a létszámban, vagy sem. Az ezredforduló óta számítógépes nyilvántartással rendelkezik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), de számos példa mutatja: ma is könnyedén lehet potyázni az Egészségbiztosítási Alap nyilvántartó rendszerének működésképtelensége miatt. Egy menő éjszakai bárban dolgozó pincért immár a nyolcadik céghez helyezi át munkaadója két év alatt a különböző adóhivatali ellenőrzések nyomán. Az illető után hol fizetnek társadalombiztosítási járulékokat, hol nem, taj-kártyája azonban végig használható maradt. Egy Ausztriában alkalmi munkákat vállaló, román állampolgárságú eladónő pedig úgy veheti igénybe a magyar egészségügyi rendszert, hogy néhány hónapig kifizette a járulékokat egy ismerős vállalkozónak, aki bejelentette cégéhez. A „munkaviszony” hamarosan megszűnt, a taj-kártya azonban megmaradt, és azóta is használható az orvosi rendelőkben. Kevesen keveset Az illetékesek előtt sem titok, hogy sokan jogosulatlanul veszik igénybe az ellátórendszert. A választások után a kormány az úgynevezett Zöld Könyv összeállításával térképezte fel az Egészségbiztosítási Alap helyzetét. A kiadványban ilyen megállapítások olvashatók: „csak azt tudjuk, hogy az egyes cégeknek mennyit kellene befizetniük a dolgozók után, de nem tudjuk, hogy valójában mennyit fizettek be. Azt pedig végképp nem tudjuk, hogy a munkában eltöltött évek alatt mennyit fizettek be egy-egy biztosított után. Nem tudjuk pontosan, hogy kinek érvényes a társadalombiztosítása és kinek nem, illetve mennyit fizettek be utána. Arról sincs információnk, hogy aki jogosult, annak mi jár a pénzéért.” Az Állami Számvevőszék legújabb jelentése szerint, a tízmillió magyar állampolgárból mindössze 3,9 millió fizet társadalombiztosítási járulékot. A kilencvenes évek elején még ötmillió körül járt a számuk – ami nagyjából megfelelt a dolgozó-eltartott aránynak -, 1997-től azonban négymillió alá csökkent, és a helyzet azóta alig változott. A kormány jó néhány jogcímen mentesíti az embereket a járulékfizetés alól. A nyugdíjasok, a 18 év alatti gyermekek, a felsőoktatási intézmények tanulói, a gyermekgondozási ellátáson otthon levők, a jövedelemmel nem rendelkező eltartott családtagok, valamint a hajléktalanok és a fogva tartottak után a törvény szerint az állam állja a fizetési kötelezettséget. A munkanélküli segélyen levők után az önkormányzatok fizetnek. Még így is marad azonban 1,2 millió ember, aki után – noha van érvényes taj-kártyájuk – sehonnan semmilyen befizetés nem érkezik. Az Egészségügyi Minisztérium szerint ezek jellemzően feketegazdaságban dolgozók, vagyonuk hozadékából élők, elhelyezkedni képtelen fiatalok, munkanélküli ellátásból kikerült állástalanok, valamint alkotóművészek. A magyar állampolgárok ugyanis gyakorlatilag születésük pillanatában megkapják a taj-kártyát, és ennek birtokában használhatják az egészségügyi ellátást – ha fizetnek járulékot, ha nem. Tovább árnyalja a képet, hogy a 3,9 millió fizető közel fele is csak a minimálbér után teljesíti kötelezettségét. Köztudott: a magyar dolgozók mintegy harmada hivatalosan minimálbért keres. De minimálbér utáni járulékot fizet a legtöbb vállalkozó, a főállású evások és tavaly óta az ekhosok is. A szakminisztérium összesítése szerint 1,8 millió ember után csak a minimálbérnek megfelelő járulék érkezik az Egészségbiztosítási Alapba. Külön élő adatbázisok Így nem meglepő, hogy az Egészségbiztosítási Alap bevételei egyre kevésbé fedezik a kiadásokat. A beszedett járulékok 2002-ben még a kifizetések 80 százalékát állták, 2005-ben már csak 70 százalékot. Míg az államnak az ezredforduló környékén csak évi néhány tízmilliárd forinttal kellett kiegészítenie az alapot, 2003-ban már 310, 2005-ben 375 milliárdot kellett a költségvetésből az Egészségbiztosítási Alapba pumpálni. Az egyensúly elvesztéséhez természetesen hozzájárult a kiadások elszabadulása is: a nővéri fizetések 50 százalékkal nőttek a 2002-es béremelések miatt, a gyógyszertámogatások pedig 67 százalékkal az utóbbi négy évben. S hozzájárult az is, hogy az 1999-ben bevezetett tételes egészségügyi hozzájárulást (eho) 2003-ban 4500 forintról 3450-re, 2005-ben pedig 1950-re csökkentette a kormányzat. A 2006-os választások óta már történt néhány apró lépés az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek növelése érdekében. Szeptembertől 4 százalékról 6 százalékra emelték a munkavállalók által fizetendő hozzájárulás összegét, a nyugdíj mellett dolgozóktól is le kell vonni egészségbiztosítási járulékot, januártól pedig az őstermelőket is beléptették a járulékfizető körbe. S egyúttal a Gyurcsány-kormány törölte azon választási ígéretét, hogy novembertől teljesen megszüntetné a tételes egészségügyi hozzájárulást. Az igazi problémát, a potyautasok kiszűrését azonban évek óta képtelen megvalósítani a kormányzat. Ahogy a számvevőszéki jelentéshez csatolt Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) igazgatói állásfoglalásból kiolvasható: „az ellátásra jogosultak jogviszonyait tartalmazó nyilvántartás nem hiteles és hiányos, megbízhatósága nem érte el az ellenőrzési célú felhasználáshoz szükséges szintet”. Egy vizsgálat megállapítása szerint az adatok 15 százaléka hibás. Pedig az OEP már 2000-ben bevezette a foglalkoztatók nyilvántartásának számítógépes rendszerét, de az állomány naprakész vezetéséről nem gondoskodott. Nehéz is lett volna: Magyarországon évente 700-800 ezren lépnek be valamely új munkahelyre, míg a bejelentések nyilvántartásba vétele komoly, esetenként két-három éves csúszással valósult meg. A hátralékot az OEP csupán 2006 őszére dolgozta le. Emiatt alig-alig tudott bírságot kivetni a bejelentési kötelezettségüket késve, vagy egyáltalán nem teljesítők felé: az 1,2 millió foglalkoztatóra évente csupán 400 mulasztási bírság jut, ami azért furcsa, mert a már említett igazgatói állásfoglalásból az is kiderül, hogy a foglalkoztatók 30-43 százaléka nem értesíti az egészségpénztárt a munkaügyi változásokról. Noha a törvény szerint 2005 szeptembere óta immár nem utólag, hanem a munkaviszony kezdetét megelőző napon jelenteniük kell, ha új alkalmazottat vesznek fel. A rendszerrel visszaélők nem kockáztatnak sokat. A tavalyi évet 5 százalékos létszámcsökkentéssel elszenvedő ellenőrök évente csupán a munkahelyek 4 ezrelékénél képesek helyszíni ellenőrzést folytatni. Azt is vakrepülésben. A fizetési kötelezettségeket ugyanis az OEP tartja nyilván, a járulékok beszedése és nyilvántartása viszont az APEH feladata, a két hatóság között pedig semmilyen adatcserét nem engedélyezett a törvény. Csupán 2006-ban rendelkeztek a jogalkotók úgy, hogy az APEH-nek át kell adnia nyilvántartásait az OEP számára, erre azonban – az augusztusi határidő ellenére – a számvevőszéki ellenőrzés befejezéséig, novemberig nem került sor. Mindezek miatt, állapítják meg a számvevők, egyáltalán nem biztos, hogy a nyilvántartásból hiányzó 1,2 millió ember tényleg potyautas – lehet, hogy egy részük a pontatlanságok miatt csupán elkeveredett a rendszerben. Inkább szorítanak A kormány novemberben bejelentette, hogy tavaszig rendezi a potyautasok kérdését. Draskovics Tibor, az államháztartási reformbizottság vezetője szerint minden háziorvost értesítenek arról, hogy betegei közül ki az, aki a nyilvántartások szerint jogosulatlanul veszi igénybe az egészségügyi ellátást. Az illetőknek áprilisig lenne lehetőségük arra, hogy jelezzék, ha valamilyen tévedés, pontatlanság miatt rendezetlen a jogviszonyuk. Amennyiben nem tudnak járulékbefizetést igazolni, májustól csak térítés ellenében látnák el őket a kórházak, rendelőintézetek. A kérdéses taj-kártyákat nem vonnák vissza, azonban az orvosi rendelők számára elérhetővé tennék az OEP nyilvántartását, ahol az ellátás előtt ellenőriznék, hogy a beteg szerepel-e a biztosítottak listáján. Kérdés, hogy most néhány hónap alatt lehet-e rendezni mindazokat az elmaradásokat, amiket hat év alatt sem sikerült? Különösen, hogy tudomásunk szerint eddig egyetlen háziorvos sem kapta meg a rá vonatkozó OEP-listát. Mintha a kormány sem bízna abban, hogy sikeresek lesznek az erőfeszítések. A dobozdíj, a vizitdíj bevezetése a potyautasok helyzetének rendezése helyett inkább pótlólagos bevételekhez juttatná az egészségügyet. Csakúgy, mint a gyógyszerek támogatásának napokban bejelentett csökkentése. Vagy a munkavállalók által fizetendő járulék újabb emelése, ami januártól immár 7 százalék (több mint duplája az 1999-es 3 százaléknak!). Bokros Lajos egy konferencián nemrég tanulságos észrevételt tett az Egészségbiztosítási Alap gazdálkodásáról. Szerinte a kiegyensúlyozott működéshez elegendő lenne, ha a jelenlegi járulékok helyett minden magyar állampolgár után havi 10 ezer forint befizetés érkezne. Összehasonlításként: most a járulékfizetők átlagban havi 25 ezer forinttal támogatják az Egészségbiztosítási Alapot, a rengeteg nem fizető miatt azonban ez is kevés a kiegyensúlyozott gazdálkodáshoz. Kárász Andor