Profithajhászás helyett kiteljesedés

– Említi a bevezetőben, hogy rendi elöljárója, Kakucs Petra nővér bízta meg a könyvírással. De nyilván mindaz, ami szerepel a kötetben, régóta fogalmazódott, érlelődött Laura nővérben, hiszen a korábban az egyetemi előadótermekben és más helyütt előadott, leírt gondolatait foglalja össze. Mi a könyv története?

– Mintegy huszonöt éve foglalkozom az egyház társadalmi tanítására felépített közgazdaságtannal, amelyet később emberközpontú gazdaságnak kezdtünk hívni. Nagyon sokat tanultam külföldi tudósoktól, közgazdászoktól. Mindenekelőtt Helen Alfordot, a Pápai Társadalomtudományi Akadémia elnökét vagy Stefano Zamagnit, a Bolognai Egyetem közgazdászprofesszorát, XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa gazdasági tanácsadóját említeném, de a könyvem forrásjegyzékében számos további nevet felsorolok. Ezenkívül behatóan tanulmányoztam a Katolikus Egyház társadalmi tanításának pápai enciklikáit és más forrásait. A Budapesti Corvinus Egyetemen teljesített doktori disszertációm és a doktori iskola főáramú órái is sokat segítettek egy holisztikus gazdasági látásmód kialakulásában. Már rég megfogalmazódott bennem, hogy le kellene írni, amit tudok az emberközpontú gazdaságról, de az igazi lökést Petra nővér megbízása adta meg: most tényleg itt az idő és a lehetőség egy könyv megírására.

– Summa oeconomiae a kötet címe, amivel Szent Tamásra, illetve a híres Summa theologiae című munkájára utal. Eleve eltervezte, hogy a tamási módszerrel írja az értekezéseket, vagy ez menet közben alakult így?

– A Summa oeconomiae elnevezés arra utal, hogy az emberközpontú gazdaságot minden oldalról körüljárom: tizenkét fejezetben írom le az ismérveit a teológiai-filozófiai alapoktól a mesterséges intelligencia kérdéséig. Tamás a Summa theologiae fejezeteit, amelyek címét kérdés formájában fogalmazza meg, korabeli filozófusok ellenvetéseivel kezdi, amelyeket röviden megválaszol, és ezután fejti ki részletesen a tulajdonképpeni kérdést. A fejezet végén visszatér az ellenvetésekhez, és összefoglalva adja meg a rövid választ. Ez a szerkesztésmód nagyon megfogott engem, és elhatároztam, hogy én is így írom meg a fejezeteket, mintegy tisztelegve Szent Tamás gondolatvilága előtt. Felkértem Exterde Tibort, az Inforádió szerkesztőjét, hogy írja meg az ellenvetéseket, és én ezeket cáfoltam meg az értekezéseknek elnevezett fejezetek elején és végén. Az ellenvetések nagyon találóan, frappánsan sikerültek, a humort sem nélkülözve.

– Baritz et al.-ként említi a könyvírást, mivel társszerzőkkel dolgozott – volt, aki szemelvényt jegyzett, másokkal interjú formájában beszélgetett. Ezt miért tartotta fontosnak?

– Valóban, a könyv 32 szerző munkája: tizennégy interjú és tizenkét szemelvény tartozik hozzá, ezenkívül két értekezést és egy előszót írtak a társszerzők. A Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (Keteg) képzés és misszió, amelynek keretében az emberközpontú gazdaság oktatása és terjesztése folyik, egy közösség műve. Számos tanár, hallgató, munkatárs dolgozik benne. Ki akartam fejezni ezt a közösségi jelleget a könyvvel is, a társszerzőknek mind van valamilyen közük a Keteghez. A tizennégy interjú sikeres, piacvezető cégekkel, hálózatokkal, neves közgazdászokkal készült. Szerettem volna kideríteni, hogy a leírt emberközpontú elvek működnek-e a gyakorlatban, a céges, gazdasági életben. Az interjúk arról tanúskodnak, hogy igen.

– Szent Tamás mellett Arisztotelész a vezérfonal. Az egyik vendégszerző, Lúcia nővér plasztikusan foglalta össze utóbbit: „Arisztotelész a lelkünkre kötné: a boldogság személyes döntésen múlik, az élet minőségének nem pusztán anyagi, hanem szellemi oldalát is kibontakoztató, helyes cselekvésben.” Félreértik sokan, hogy mi a boldogság, amikor a pénzkeresést, az élvezeteket teszik az első helyre?

– Az arisztotelészi boldogság, vagyis az eudaimónia ezt jelenti: az ember kitűz maga elé egy nemes, értelmes célt, és miközben ezt űzi és eléri, kiteljesedik. Vagyis egyre értékesebb, erényesebb, tökéletesebb emberré válik, és ez a kiteljesedési folyamat teszi boldoggá. A tartós, mély emberi kapcsolatok és a lelki élet hozzák meg az ember boldogságát. Pszichológiai kutatásokból is evidens az, hogy ha az ember túlzottan tapad az anyagiakhoz, ez inkább depresszióhoz, neurózishoz vezet.

– A kiindulási alap az a gondolat, hogy amilyen az emberi értékrend, olyan a rá épülő gazdasági rend. Milyennek látja a mai társadalmat, az értékrendet?

– Nagyon vegyes a kép. A mai ember értékrendje nagymértékben befolyásolva van az online tér, a közösségi és a főáramú média által. Bár sok jó példát látni, hogy a fiatal generáció nyitott a klasszikus értékekre is, amennyiben e példák alátámasztják a fenntarthatósághoz, értékességhez való vonzódásukat, a fiatalok értékrendje nagyban különbözik a korábbi generációkétól. Erőteljes a hedonizmus, a posztmodern befolyása is. Amit mi, emberközpontú közgazdászok hirdetünk, az az, hogy az ember gondolkodásmódja, értékrendje a döntő egy struktúra felépülésében, ami tanulással, gyakorlással, szellemi és lelki élettel hozható létre. Mi a keresztény tanítás alapján olyan értékrendet hirdetünk, amelyben az erkölcsi értékek, az erények és a lelki élet kapnak főszerepet. Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás erényetikáját vesszük alapul, valamint a humanisztikus pszichológiát, és azt mondjuk, hogy a gazdasági rend akkor komplett, ha erkölcsi értékeken alapszik. A Keteg tanrendjében teológiai, filozófiai tantárgyak is vannak.

– „A globalizáció sem nem jó, sem nem rossz. Azzá lesz, amivé az emberek teszik” – mondta XVI. Benedek pápa. Az elmúlt időszakban a globalizációnak főként a negatívumait látjuk, tapasztaljuk. Ez azt jelenti, hogy maga az ember okozza mindazt, ami a ma globálisan meghatározó kapitalista rendszerben rosszul működik?

– A kapitalista rendszernek megvannak a maga sajátos törvényei is, gondoljunk a válságokra, amelyeket előre lehet jósolni egyes gazdasági jelenségekből, és jellemző a lefolyásuk is. Tehát a gazdaságnak, a struktúrának megvan a maga törvényszerűsége, de a struktúrát emberek hozták létre. A XV. századi ferences piacgazdaság sajátos törvényei egészen mások voltak, mint a Marx által leírt korai kapitalizmusé. A reciprocitás, vagyis a kölcsönösség jelensége is strukturális törvény a piacon, amely az erényes emberek gazdálkodását jelenti, és a haszonelvű szereplők által megvalósított kizsákmányolásé is az. Mindkét rendszert emberek hozták létre.

– Paradigmaváltás szükségességéről beszél. Miért van erre szükség?

– A mai gazdasági életet globálisan, többségében még a friedmani neoliberális logika jellemzi, amely szerint a gazdaság legfőbb célja a maximális profit realizálása. A profitmaximalizálás célja alá rendelődik minden más cél, mint a környezet, az ember, az etika szempontjai. A növekedés szándéka ebben a paradigmában nem kérdéses, egy gazdasági szereplő akkor sikeres, ha növekszik. A verseny ideológiája szent. Tegyük azonban hozzá mindehhez a médiában is ismeretes híreket a globális klímaváltozásról, felmelegedésről, a biodiverzitás pusztulásáról, környezeti degradációkról, a kirívóan igazságtalan elosztásról, a szegények számáról és sorsáról, a nyersanyagok, energia, víz egyre szűkülő mennyiségéről. Ha továbbra is a szűk látókörű, rövid távú, kapzsi és mohó gazdasági hozzáállás dominál, összeomlás lesz a vége.

– De hogyan lehet elérni a paradigmaváltást?

– Számos szakember szerint már most késő, azonnali beavatkozásra, cselekvésre lenne szükség. A profitmaximalizálás célja helyett a közjó megvalósítása lenne a fő gazdasági cél, a halálos verseny helyett az együttműködés szelleme, a szűk, szubjektív önérdekkövetés helyett mások érdekeinek is figyelembe vétele, az erkölcs és az erények előtérbe helyezése a pusztán materialista gondolkodás helyett. A végtelen növekedés elvét fel kellene váltania a fejlődés gondolatának, amely immateriális területeket is beleszámít egy gazdasági, társadalmi szereplő tevékenységébe. Itt a haszon nem cél, hanem eszköz a közjó létrehozásához. Maximuma helyett optimális profitról beszélünk.

– Amikor a struktúra és az ember kapcsolatáról értekezik, egy izgalmas képpárt hoz. Az egyiken egy elhízott gyerek falja a hamburgert a korunk egyik szimbólumának tekinthető McDonald’s gyorsétteremben, a másikon Olofsson Placid atya látható társaival a Gulagon. A századik születésnapját is megélő atya a Gulagon fogalmazta meg társaival a túlélés négy szabályát. Mi kell ahhoz, hogy ne „elhízott kisgyerek” legyen valaki, aki ki van szolgáltatva a reklámoknak, a fogyasztói vágyaknak, hanem Placid atyához hasonlóan ő is hasson a környezetére?

– Az önmeghatározás elmélete (self determination theory) mintegy húszéves pszichológiai irányzat, amely azt mondja, hogy az ember személyiségének legfontosabb része a belső motivációja. Ha ez erős, az ember képes uralni, akár legyőzni is a környezetét, mint Placid atya, aki túlélte a Gulagot, és társait is segítette ebben. A belső motiváció az, amely az embert alkotásra, tanulásra, a közjó létrehozására, nemes dolgokra hajtja, szemben a külsőkkel, mint a pénz, a hatalom, a siker. A belső motiváció olyan értékrenddel alakulhat ki, amelyben az erények, erkölcsi értékek, mint a tisztesség, a nemeslelkűség, a kitartás, a hűség dominálnak, és amihez nevelés, önnevelés, gyakorlás, oktatás által lehet eljutni. A keresztény élet, a keresztény hit erősen támogatja ennek az értékrendnek a létrejöttét.

– Érdekes, hogy az interjúkban valamennyi vállalatvezető azt mondja, álszentség volna azt állítania, hogy nem fontos neki, illetve a cégnek a profit. Végül is hogy álljunk a profithoz?

– Amint beszéltük már, röviden ezt mondhatjuk a profitról is: akkor jó, ha eszköz és nem cél. Szent Tamás azt is állítja, hogy a haszon akkor jó, ha erényes célokat támogat. Ha eszköz, a tamási „jók”, vagyis a jó értékek között foglal helyet, mint a gazdálkodás szükséges velejárója. Vannak hangok, amelyek azt állítják, hogy nem is kell haszon, gondoljunk a nonprofit vállalkozások, alapítványok gazdálkodására. Ugyanakkor a profit ma egy cég helyes gazdálkodásnak a fokmérője, annak elengedhetetlen alkotórésze, a finanszírozás forrása. Szent II. János Pál pápa az 1991-ben kiadott Centesimus annus enciklikájában azt írta a profitról, hogy szabályozó eszköz, de nem kizárólagos, mert az emberi, közösségi tényezőket is figyelembe kell venni a gazdálkodás során. Ha a mértékletesség, okosság és igazságosság erényével párosulna a profit tervezése, elkerülhető lenne az a kizárólagos törekvés, hogy pusztán a nagysága számítson.

– Az interjúk többségében érdekes kettősség bontakozik ki. Sok pozitívumot mondanak az interjúalanyok, de az is kiderül belőlük, hogy azokban a cégvezetőkben, akik igyekeznek is emberségesebben hozzáállni a működéshez, a munkatársakhoz, számos kétség van azzal kapcsolatban, hogy a teljes gazdaságban lehet-e paradigmaváltás, és hogy a fogyasztásra és a még több fogyasztásra épülő rendszert meg lehet-e változtatni belátással. Laura nővér mégis optimista?

– Nem optimista vagyok, hanem a 2025-ös remény szentévében bennem is él a remény, hogy ha mi, keresztény, emberközpontú közgazdászok és más, az embert és a teremtett világot fontosnak tartó gazdasági és egyéb területeken tevékenykedő szakemberek és minden jó szándékú ember jó példával, tettekkel, szavakkal, írásokkal buzdítani tudja a környezetét, esély van legalább a részleges jó megvalósulására. Ismét Szent II. János Pál pápára hivatkozom, aki a bűn struktúrái mellett az erény struktúráiról is beszél, vagyis arról, hogy a jó is tud rendszerben terjedni. Arra minden egyes ember meg van hívva, hogy tegye a jót a maga körében, amiből valami nagyobb jó is lehet. Az e téren szerzett két és fél évtizedes tapasztalatom szerint a „belátás” mértéke nő – hogy elér-e, vagy hogy mikor ér el egy küszöbszintet, nem tudom. De Madách Imre szavaival a küzdés maga az, ami emberhez méltó tett.