A nukleáris alapú villamosenergia-termeléssel kapcsolatban gyakran felmerül a „nukleáris kockázat” mint kritikus tényező, hiszen az atomenergia társadalmi megítélése szempontjából leginkább a súlyos nukleáris balesetektől való belső félelem dominál. Ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy kockázata mindennek van, kockázatözönben élünk, így a gépjárművekkel való közlekedés, a sport, az építkezések, de akár az otthonunk is számos rizikót rejthet magában.

A kockázatokkal együtt kell tudni élni, hiszen szorosan a mindennapi életünkhöz tartoznak. Az Eurostat tavaly novemberi adatai szerint az Európai Unió útjain 2016-ban közúti közlekedési balesetben 25 ezer 624 ember halt meg. Hazánkban is nagyon sokan lelik halálukat az utakon. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint: 2016-ban 565, tavaly január és szeptember között 396 ember hunyt el közúti közlekedési baleset következtében. Ettől függetlenül a közlekedést természetesen senki nem kívánja betiltani.

Hasonló a helyzet a repüléssel is. Az atomenergia mellett alapvetően ez a második olyan dolog, amelyben az emberek egy része kockázatot lát, ezért fél tőle. Így, ha a globális repüléseket és azon belül a repülőgép-baleseteket nézzük, akkor az Aviation Safety Network adatai szerint 2016 az egyik legbiztonságosabb év volt a repülés történetében. 19 halálos kimenetelű baleset történt, amelyben 325 ember vesztette életét. 2017-re vonatkoztatva az előző évihez hasonló adatok várhatók. A javuló statisztika mögött a műszakilag egyre fejlettebb technológia áll, amely folyamatos ellenőrzés alatt van. A földi irányítók pedig szintén high-tech radar-, illetve más technológiákkal rendelkeznek a repülés biztonságosabbá tétele érdekében.

A mindennapi életünkben a közlekedés mellett természetesnek vesszük a villamos energia rendelkezésre állását, de azt meg is kell tudni termelni, mivel az „áram nem a konnektorból” jön. 2016-ban a globális villamosenergia-termelésből a nukleáris alapú termelés a 30 atomenergiát használó országban 2490 TWh volt, ami közel 11 százalékos részesedét jelentett. Az Európai Unió atomenergia-dominanciája ennél nagyobb, hiszen 2016-ban az összes villamosenergia-termelés 26 százalékát adták az atomerőművek. A fejlődéshez minden fejlett országban villamos energiára van szükség, emellett pedig a klímavédelmi, ellátásbiztonsági és versenyképességi követelményeket is teljesíteni kell. A célok elérésének az atomenergia az egyik legfontosabb pillére.

Az egyes energiatermelési módok által előállított villamos energiára (TWh) vonatkoztatva már több felmérés is készült, annak érdekében, hogy maga a termelés a teljes üzemanyagciklus (bányászat, kitermelés, finomítás, szállítás, villamos­energia-termelés, hulladékelhelyezés) esetén milyen kockázatokat hordoz, mennyi halálos áldozattal jár. A nukleáris üzemanyagciklus természetesen magában foglalja – az energiatermelésen kívül – az uránércbányászatot, a tárolást, a konverziót, a dúsítást, az üzemanyag­gyártást, az újrafeldolgozást és természetesen a végső hulladékelhelyezést is.


Szubjektív félelem

Az ide vonatkozó ábra szakmai szemmel is megdöbbentő, hiszen láthatjuk, hogy a villamosenergia-termelési módok közül például a szénerőművekhez 60, az olajhoz 36, a gázhoz 4, az atomenergiához pedig kevesebb, mint 1 haláleset köthető 1 TWh termeléshez viszonyítva. Mindezek alapján pedig megállapítható, hogy a tényekre és adatokra támaszkodva az atomenergiához messze a legkevesebb haláleset köthető, szemben a széntüzeléssel. Ettől függetlenül a társadalom arra érzékeny része az atomenergiát érzi rendkívül veszélyes energiatermelési módnak, vagyis ez inkább egy szubjektív félelem, mint valós kockázat.

A fukusimai atomerőmű-baleset után – ha már kockázatokról és félelmekről van szó – nagyon különös volt, hogy az akkori nemzetközi és hazai média szinte teljesen elfeledkezett arról a 16-20 ezer emberről, akiknek a halálát kizárólag a cunami okozta, nem pedig az atomerőmű. Így természetesen egy olyan elképzelés maradt meg sokakban, hogy az atomerőművek mennyire veszélyesek, és ezért mindenképpen szükséges kiváltani őket más energiatermelési móddal. Mindez szintén azt támasztja alá, hogy az atomenergia iránti félelem szubjektív. Objektíven értékelve, a tragikus esemény áldozatait nem az atomerőmű szedte, hanem a cunami.

Természetesen, a csernobili katasztrófát és a fukusimai atomerőmű-balesetet követően új nukleáris biztonsági elvek és követelmények jelentek meg a nukleáris biztonság növelése érdekében. Ezeknek az elveknek és biztonsági követelményeknek pedig az orosz, VVER-1200 típusú, 3+ generációs új blokkok már teljes mértékben megfelelnek. E típusú blokkal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy 2017. december 17-én a Leningrád II. kiépítés első VVER-1200 típusú blokkjának reaktorába befejeződött az összesen 163 darab friss üzemanyag-kazetta berakása.

A folyamat fizikai indítása az első üzemanyag-kazetta berakásával 2017. december 8-án vette kezdetét, ami nagyon fontos szakmai esemény, hiszen a világ első VVER-1200 típusú, 3+ generációs blokkja, a novovoronyezsi 6. blokk már 2017. február óta kereskedelmi üzemben áll, így a leningrádi új blokk 2018 elejére tervezett indulását követően Oroszországban már két ilyen típusú blokk fog üzemelni.

Ez a leningrádi esemény magyar szempontból azért is rendkívül fontos, mert a leendő paksi új blokkok első számú referenciablokkjáról van szó. Néhány év múlva nekünk is hasonlóan izgalmas, már hosszú évtizedek óta várt szakmai pillanatokban lehet majd részünk.

Az új, VVER-1200 típusú paksi blokkok kapcsán az Európai Bizottság már megállapította, hogy ez a típus teljesíti a legszigorúbb nukleáris biztonsági és sugárvédelmi előírásokat. Fontos azt is kiemelni, hogy tavaly novemberben a novovoronyezsi atomerőmű II. kiépítés első VVER-1200 típusú blokkja megkapta a patinás amerikai energetikai folyóirat, a Power magazin „Legjobb erőmű” díját, egy amerikai és egy svéd atomerőmű társaságában. Ez a kiadvány kiemelte, hogy az új 3+ generációs, VVER-1200 típusú novovoronyezsi blokk „a legújabb eredményeken és fejlesztéseken alapul”.


Veszélyes szénerőmű

2016-ban az Euractiv által is publikált, négy környezetvédelmi szervezet összefogásában készített „Europe’s Dark Cload” című tanulmány a széntüzelésű erőművek egy adott országon belüli és országhatárokon átívelő hatásait elemzi. A tanulmány megállapítja, hogy az európai szénerőművek általi összes kibocsátáshoz 2013-ban 22 ezer 900 ember idő előtti halála köthető, emellett pedig több tízezer szív- és tüdőbetegséget, illetve egészségügyi költségként 62,3 milliárd eurót jelentett. A legsúlyosabb következmények Németországban, Lengyelországban és Nagy-Britanniában vannak.

A kutatók szerint a legnagyobb egészségügyi károkat és halálozási arányt a lengyelországi szénerőművek okozzák, hiszen összesen 5830 idő előtti halálozás írható a számlájukra. A második Németország 4350 korai halálesettel, a harmadik Nagy-Britannia 2860 és a negyedik Románia 2170 halálesettel.

Európán belül, Németországban – ahol „zöld forradalmat” kiáltottak – van a legtöbb szénerőművek általi kibocsátáshoz köthető haláleset, hiszen évente átlagosan 3630 ember hal meg a szénerőművek károsanyag-kibocsátása következtében. A további sorrend a következő: Nagy-Britannia (2100), Lengyelország (1860) és Olaszország (1610).

A németországi energetikai trendben és az évek óta növekedő szén-dioxid-kibocsátásban nemigen lesz változás. Ez pedig annak tudható be, hogy az erőltetett megújulós fejlesztések következtében továbbra is dominálnak a szén- és gáztüzelésű erőművek is. 2017-ben a németországi villamos­energia-termelés éves nettó 546 TWh (100%) értékéből a szénerőművek 217 és a gázerőművek 46 TWh villamos energiát termeltek, amely az össztermelés 48 százaléka. A valós német energetikai helyzettel, valamint annak klímavédelmi, ellátásbiztonsági és gazdasági következményeivel kapcsolatban egy következő cikkemben fogok majd részletesen beszámolni.

Az előzőekben bemutatott tanulmány szerint a németországi szénerőművek általi károsanyag-kibocsátáshoz 4350 ember idő előtt halála köthető. Ha ehhez a számhoz viszonyítjuk például a tavaly a szénerőművek által megtermelt 217 TWh villamos energiát, akkor jó közelítéssel az mondható, hogy jelenleg a német szénerőművek által megtermelt minden egyes 1 TWh villamos energia 20 ember halálához vezet! A fentiek alapján a valós kockázatot nem az atomerőművek jelentik, hanem a szénerőművek, hiszen már európai viszonylatban is kimutatható, hogy a szénerőművi kibocsátások miatt nagyon súlyos egészségügyi következményekkel kell számolni.

Hárfás Zsolt

(A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök)