Mivel hazánkban alig van kitermelés, a kormány egyszerűen többletadóval sújtja az energetikai ágazatot. Ahogy korábban a bankszektorral és a gyógyszeriparral is megtette.

Nyáron még azt írták a gazdasági lapok: szakértők és az érintettek sem veszik komolyan Gyurcsány Ferenc Robin Hood-adóról szóló kijelentéseit. A költségvetés körvonalazódásával azonban egyre biztosabbnak látszik: két évre a kormány mégis kiveti a 8 százalékos különadót „bizonyos energetikai cégekre”. Amennyiben ez tényleg megtörténik, Magyarország ismét éllovas lesz egy új adó bevezetésében. Hazánkon kívül eddig csak Olaszország döntött a Robin Hood-adó bevezetéséről.

Különadóra különadó

Úgy tűnik, ha új adó ötlete merül fel, Magyarország pillanatokon belül képes alkalmazkodni az uniós tendenciákhoz. Mi több: az ötletgazdákat megelőzve utat mutatni az európai tagállamoknak. Alig három hónapja, hogy Kovács László adóügyi biztos beleegyezett: a tagállamok belátásuk szerint különadót vethetnek ki az olajcégek megemelkedett profitjára, kormányunk már ki is találta, hogy tudja költségvetése hasznára fordítani az új lehetőséget.

Pedig a legtöbb európai ország mégsem vezeti be az angol urak kifosztójáról elnevezett adónemet – Brüsszel sem javasolja ezt a tagállamoknak. Azt ugyanis – Robin Hood szellemének megfelelően – a néptől igazságtalanul beszedett többletnyereségre szabadna kivetni. A nagy multinacionális olajkitermelő cégek esetében jogosan beszülhetünk ilyesmiről: 2008 nyarára egy év alatt duplájára ugrottak az olajárak, miközben a kitermelési költségek semmivel sem emelkedtek. Nem véletlen, hogy a Robin Hood-adó ötlete Barack Obama választási kampányában is felmerült, Európában azonban nagyon kevés cég van, amely jelentős olajkitermeléssel foglalkozna.

Az itteni olajvállalatok inkább csak elosztói – esetleg finomítói – az egyre drágábban megvásárolt nyersolajnak. Kivételt ez alól csak a brit BP, az osztrák OMV, a francia Total és a norvég Statoil jelent – ezekben az országokban azonban nem készülnek a Robin Hood-adó bevezetésére.

Hogy egész pontosak legyünk: Ausztriában a kormány erre vonatkozó javaslata nem kapta meg a parlamenti többséget. Épp ezért nem gondolták az elemzők, hogy a magyar kormány komolyan gondolja a különadó bevezetését, hisz hazánk egyetlen számottevő olajipari vállalkozása, a Mol szintén alapvetően a termékek továbbértékesítéséből él. Bár Algyőn és Makón vannak gázmezői, olajkitermelést pedig külföldi országokban is végez, mindez csak a hazai fogyasztás 15, illetve 25 százalékát fedezi. Ráadásul az így kitermelt mennyiség után a Mol már eddig is fizetett különadót: úgynevezett bányajáradék címen tavaly 100 milliárd forintot, ami a cég kommunikációs igazgatója szerint a legmagasabb hányad Európában. Egyébként a kormány ebből fizeti a gázárkompenzáció címen járó támogatásokat. Másrészt az is igaz: a Mol nyeresége az idei első negyedévben 43 százalékkal nőtt a tavalyi év azonos időszakához képest. A múlt héten nyilvánosságra került tervezet szerint azonban a Pénzügyminisztérium más ágazatokra is kiterjesztené a Robin Hood-adót. Az első bejelentés szerint minden energiaipari vállalkozásnak fizetnie kell. A múlt hétfőn nyilvánosságra került törvényjavaslat szerint valamennyi áram- és földgázkereskedő, -kitermelő, -szolgáltató és -erőmű az adó hatálya alá tartozik majd. Veres János pénzügyminiszter szerint mindez „néhány száz céget” jelenthet. Borítékolható: legtöbbjüknek semmi köze nem lesz a kőolajból származó bevételekhez.

Indul a kampány

Társadalmi igazságosság helyett inkább arról van szó: a kormánynak bevételre van szüksége, és ehhez most kapóra jön a Robin Hood-adó. Ahogy a Figyelő szaklap fogalmaz: egy gesztusról van szó, amelyet a „kisebbségi kormány szociális érzékenységének bizonyítékául lehet felhasználni”. Csöndesen kezdetét vette a választási kampány: a szocialisták szavazótáboruk jelentős oszlopának, a panellakásban élőknek szeretnének valamit nyújtani. S az uniós beleegyezés után a 30 milliárdos csomagot legegyszerűbb az energetikai szektorral lenyeletni. Pedig így nagyon egyoldalú lesz a magyarországi fűtéstámogatás: a gázár-kompenzáció idei 66 milliárdos kerete mellett jövőre a panel-támogatások 30 milliárdját is nagyrészt a Mollal fizetteti majd meg a költségvetés.

Nem ez az első különadó, amivel a Gyurcsány-kormány sújt bizonyos ágazatokat. Emlékezetes: Gyurcsány Ferenc – nagyjából ugyanennyi idővel a 2006-os választások előtt – a banki különadó ötletével döbbentette meg a pénzvilágot. Az akkori indoklás és a beszedett összeg is kísértetiesen emlékeztet a mostani időszakra: a bankokat 8 százalék különadóval sújtották, két év időtartamra, mert indokolatlan extraprofithoz jutnak a kormányzati lakástámogatások miatt. A két év után egyébként a kormány 2007-től is fenntartotta a banki különadót.

Kevéssé ismert, hogy évek óta hasonló sápot húznak a gyógyszergyáraktól. Az úgynevezett „sávos kockázatmegosztás” keretében a gyártók „visszatérítést” kötelesek fizetni a termékeikre kiutalt tb-támogatásból, amennyiben a gyógyszerkassza hiánya magasabb az előzetesen megállapítottnál. A Robin Hood-adóval tehát tulajdonképpen Magyarország megelőzte a világot – már akkor bevezette, amikor Nyugat-Európa még fel sem találta.

A kormány egyébként meglepően egyszerű – már-már populista – recept alapján veti ki a különadókat: keres egy ágazatot, amelyre rá lehet fogni, hogy az átlagnál nagyobb nyereséggel dolgozik. A többletet tisztességtelen extraprofitnak minősíti, majd keres egy „nemes célt”, amely érdekében – mint afféle igazságosztó – elvonja a pénzt a „gonoszoktól”, hogy szétoszthassa a „rászorulók” között. Amellett, hogy a szereposztásban a kormány végtelenül jóindulatúnak látszik, a felállás egyéb előnye, hogy az érintett cégeknek lehetetlen sikeresen tiltakozni ellene. Amennyiben ugyanis felemelik szavukat a többletelvonás ellen, olybá tűnik, mintha folytatni akarnák az addigi „harácsolást”. S hogy ez biztosan így hasson, szerencsés, ha elhangzik egy-két mondat, amely igazolja, hogy a cégek nyereségének egy része tényleg a piaci viszonyokon kívül eső körülmények miatt keletkezik (az már mellékes, hogy a többletjövedelem arányos-e a különadóval).

A lakáshiteleknél ilyen varázsszó volt az állami lakástámogatás, a gyógyszercégeknél a tb-támogatás, s az energiacégeknél most ilyen a világpiaci olajár. Falra hányt sajtóközelményeken kívül nem is tudott semmit tenni a különadó ellen egyik szektor sem.

További közös pont, hogy a kormány rendre azon ágazatok extrajövedelmeit találja meg, ahol a domináns piaci szereplők a hazai nagyvállalatok közül kerülnek ki. OTP, Richter, Mol – ezek azok a vállalatok, amelyek a legtöbbet vesztették a három különadó bevezetése miatt.

Persze mi a hazai? A többszöri privatizáció során mindhárom cég döntően külföldi kézbe került, az elaprózódott tulajdonosi hányadok miatt azonban elmondható: mindnyájuknál a budapesti vezetés hozhatja meg a stratégiai döntéseket. Míg az OTP-nél, Richternél, Molnál elképzelhetetlen, hogy más országba költözzön egy-egy ilyen, érdekeit súlyosan sértő lépés után, a valódi külföldi cégekkel sokkal kevésbé kemény a kormány.

Emlékezetes: 2006-ban, amikor bevezették a 4 százalékos szolidaritási pótadót, Magyarország legnagyobb multija, az Audi bejelentette: inkább más országba helyezi fejlesztéseit. S kormányunk rögtön visszakozott: életbe léptették a „lex-Audi” néven hírhedté vált módosítást, amely könnyítette a „jelentős fejlesztési tevékenységet” végző cégek terheit.

Továbbhárítják a terhet

Azért nem kell sajnálni az energiacégeket. Vélhetően ugyanúgy kezelik majd a különadót, ahogy a bankszektor vagy a gyógyszeripar tette. Emlékezetes: a banki különadó bevezetése utáni években a pénzügyi szektor 270 milliárdos (az előző évinél 10 százalékkal magasabb) rekordnyereséggel zárta az évet. Vagyis vélhetően továbbhárították a többletterhet ügyfeleikre. S hasonlóan nem panaszkodik a gyógyszerár-visszatérítésre a Richter vagy az Egis sem: mindkét társaság több tízmilliárdos nyereséggel zárta az elmúlt éveket.

Az energetikai szakma első, kissé dühödt reakciói szintén a különadó továbbhárítását ígérték. Ahogy fogalmaztak: a Robin Hood-adó emelkedő gáz- és villanyszámlákat, benzinárakat jelent majd. A Miniszterelnöki Hivatal azonban gyorsan rendet tett: közleményük szerint az adó nem hárítható tovább, hisz az áram- és gázárakat központilag határozzák meg, s jogszabályok is tiltják bármilyen adó elszámolását a költségek között.

A központi ármeghatározás nyereség-minimalizáló hatásának azonban ellentmond, hogy a legfrissebb féléves jelentés szerint az Elmű 16 milliárd forintos, az egy évvel korábbi közel háromszorosára rúgó nyereséget produkált – s kétszeresre nőtt az Émász profitja is. Mielőtt azonban ebből túl nagy vita kerekedett volna, a kormány jobbnak látta kijelenteni: az áramszolgáltatók nem tartoznak majd a Robin Hood-adóval érintett cégek közé. Legfeljebb szabad piaci tevékenységük kapcsán. Pedig az áramszolgáltatóknál a Horn-kormány alatt kötött titkos szerződések következtében tényleg 15-20 százalékos profit keletkezhet.

Bár az sem biztos, az a kedvező, ha a cégek nem tudják beoltani áraikban a Robin Hood-adó összegét. Ebben az esetben ugyanis vélhetően a fejlesztéseken kezdenek takarékoskodni. Épp ezért nem vezette be az adónemet a norvég, osztrák, francia kormány, és vélhetően Amerika is ellenáll majd – a világ kőolajtermelésének ugyanis épp fejlesztésekre lenne szüksége, hogy ne szabaduljanak el végképp az árak.

A különadók újabb és újabb bevezetésének igazi veszélye az: precedenst teremtenek, aminek következtében bármilyen csoport kivonható az „adó előtti egyenlőség” szabálya alól. Csak ki kell mondani a varázsszót, hogy az érintettek az „indokoltnál nagyobb” profitot raknak zsebre. Ahogy egy Mol-közlemény fogalmaz: extraprofitot rakhattak például zsebre tavaly a gabonatermelők is, hiszen a búza, kukorica ára – az olajhoz hasonlóan – szintén duplájára nőtt. És rajtuk kívül még hányan ebben az országban?

Kárász Andor