Az év első kilenc hónapjának adatai alapján idén 11,7 százalékkal nőttek a fizetések Magyarországon. Folytatódik tehát az erőteljes fizetésemelési hullám, aminek keretében tavaly 10,3, tavalyelőtt 7,4 százalékkal nőtt a nettó reálbér. Mindennek hatására hazánk behozta azt a lemaradást, amit a V4-országokkal szemben a válság során összeszedett, és rohamosan csökken az osztrákok, olaszok előnye, akik pillanatnyilag két és félszer – vásárlóerő-paritáson már csak másfélszer – annyit keresnek.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A KSH friss jelentése szerint szeptemberben a bruttó fizetés már 323 ezer, a nettó 215 ezer forint volt Magyarországon. Az év első kilenc hónapjában pedig átlagosan 11,7 százalékkal nőttek a keresetek az előző év azonos időszakához képest. Mivel az infláció ugyanebben az időszakban 2,7 százalék volt, mindez azt jelenti, hogy a bérek értéke – vagyis a reálbér – eddig 8,8 százalékkal emelkedett az idén.

Három év dübörgés

Ez tehát sorozatban a harmadik év lesz, amikor 10 százalék körül nőnek a magyarországi reálbérek. A tavalyi ugyanis 10,3, a tavalyelőtti pedig 7,4 százalékos emelkedést hozott. Ha nem is ennyire robusztus növekedéssel, de említést érdemel még a megelőző három év is, amelyek szintén legalább 3 százalékos reálbér-emelkedést hoztak (közülük a 2015-ös már 4,4 százalékot). E sok pozitív adat együttes eredményeként pedig hat év alatt 43 százalékkal nőtt a magyarországi fizetések értéke. Ez nemcsak példa nélküli, de annak tükrében különösen ígéretes, hogy a rendszerváltozás óta többször a reálbérek csökkenését volt kénytelen elszenvedni a lakosság.

Összehasonlításként: a „jóléti rendszerváltozást” ígérő Medgyessy-kormány osztogatásai csupán 24 százalékkal voltak képesek emelni a reálbérszínvonalat, de miután túlköltekezései tarthatatlannak bizonyultak, a lakosság már a harmadik évben reálbércsökkenéssel szembesült, majd a Gyurcsány-kormány alatt eljött az újabb és újabb megszorítások időszaka.

A szocialista kormányok által okozott adósságválság, összekapcsolódva a 2008–2009-es nemzetközi válsággal, környezetünknél lényegesen jobban sújtotta Magyarországot. Ez okozta, hogy miközben az Eurostat adatai szerint hazánkban 2007 és 2013 között folyamatosan 4300 euró körül ingadozott az éves nettó kereset, ugyanez Szlovákiában 4400 euróról 5400-ra, Lengyelországban 4200-ról 5000-re, Csehországban 4800-ról 6200 euróra emelkedett, sőt a bérversenyben Észtország és Lettország is megelőzte, Litvánia pedig egész szorosan befogta Magyarországot. A „Kelet Svájca” címre méltatlanná vált országnál ekkor már csak Románia (2800 euró) és Bulgária (2600 euró) fizetett alacsonyabb béreket.

Ezt az elmaradást egyenlítette ki az elmúlt évek rohamos felzárkózása. Bár a bérnövekedés nemcsak Magyarországra igaz, hiszen Szlovákiában vagy Lengyelországban is 6 százalék körül nőnek a fizetések idén, a magyarországi 10 százalék körüli érték azonban az egész unióban az egyik legmagasabb. Kettős felzárkózásnak lehetünk tanúi: miközben a közép-európai bérek is közelednek a nyugat-európai országokéhoz, Magyarország ismét a közép-európai térség erőteljes versenyzőjévé vált.

Kettős felzárkózás

A térség felzárkózásában fontos szerepet játszik az uniós munkaerőpiaci korlátok megszűnése. Ez nemcsak azon a módon hat, hogy a keleti tagállamok polgárai nyugaton több pénzért dolgozhatnak, de az így keletkező munkaerőhiány miatt az itteni cégek is kénytelenek emelni fizetéseiken. Fontos az is, hogy az így drágábban előállított termékeiket továbbra is el tudják adni a külpiacokon: az elmúlt években mind a négy visegrádi ország külkereskedelmi egyenlege pozitív tudott maradni – igaz, némileg gyengülő mértékben. Kutatások szerint ugyanakkor volt miből engedni a bérek javára: egy év eleji MNB-vizsgálat például kimutatta, hogy a Magyarországon működő multinacionális vállalatok a hazai szektornál nagyobb termelékenységük eredményének csak egy részét adják tovább dolgozóiknak (Demokrata, 2018/29.). A most már államtitkár György László pedig még a Századvég kutatójaként írt könyvében kimutatta, hogy míg a nyugati EU-tagállamokban a megtermelt jövedelem 57 százaléka bérként kiosztásra kerül, a V4-országokban ugyanez csupán 47 százalék, vagyis térségünkben kedvezőtlenebb a tőke- és munkajövedelmek aránya.

A magyar kormány ugyanakkor több intézkedéssel ösztönzi is, hogy jelentősen nőjön a hazai bérszínvonal. Ennek keretében került sor az elmúlt két évben a minimálbér 15, illetve 8 százalékos emelésére – és sajtóhírek szerint januártól további 9 százalékos minimálbér-emelést szeretne látni a kabinet. A béremelésekben segít a kormány a szociális hozzájárulási adó (a korábbi tb-járulék) mértékének csökkentésével, ami a 2016 végi 27 százalékról már eddig is 19,5 százalékra mérséklődött, és 2019 nyarán további 2 százalékpontos csökkentés várható. Sőt, a munkáltatókkal kötött megállapodásban a kormány kifejezetten a bérnövekedésekhez kötötte a szocho további mérséklését: eszerint további 2 százalékpontos csökkentésre akkor kerülhet sor, ha a reálkeresetek legalább 6 százalékkal emelkednek.

Innovációs fordulat

Egybehangzó vélemények szerint a magyar bérek gyors felzárkózása jövőre is folytatódik. Ezt segíti a tovább gyorsuló GDP-növekedés, ami a harmadik negyedévben már 5 százalékra emelkedett. De a kormány már eredetileg is 8,8 százalékos bérnövekedést valószínűsített a 2019-es költségvetésben. Az ING legfrissebb prognózisa szerint pedig 9 százalékkal nőhetnek a bérek jövőre – igaz, 3,4 százalékos infláció mellett.

A magyar reálbérek növekedése tehát idén és jövőre is meghaladja például a szlovák vagy a lengyel szintet, amely országokban például jövőre 3,5 százalék körüli reálbér-emelkedés várható. Csehország ugyanakkor ebben a két évben inkább Magyarországgal együtt mozog, 6-6 százalék körüli reálbérnöveléssel.

Az egész térség továbbra is gyorsan közelíti a nyugat-európai szintet. Összehasonlításként: Németországban a legfrissebb adatok szerint az idén csupán 0,8 százalékkal nő a reálbér. Mindezzel együtt persze még mindig jelentős a kelet-európai bérek lemaradása a legfejlettebb nyugati országok mögött. A németországi 3800 eurós havi átlagfizetés például még mindig három és félszerese az 1100 eurós magyarnak, de a rendszerváltozás időszakában még tízszeres volt ez a különbség. Ugyanakkor az olasz fizetések már csak két és félszer magasabbak a magyarnál – az árszínvonalat is figyelembe vevő vásárlóerő-paritásos összehasonlításnál pedig 30 százalékra mérséklődik a déli ország előnye.

A Nemzeti Bank friss növekedési jelentésében is foglalkozik a magyar bérek hosszú távú felzárkóztathatóságával. Eszerint 2030-ig folyamatos 4-4,5 százalékos GDP-növekedés mellett érhető el Ausztria fejlettségi szintje – a bérekben is! Ennek kapcsán Palotai Dániel, az MNB gazdaságtudományi ügyvezető igazgatója leszögezte: mindez a fizetések megduplázását jelentené, mert Magyarországnak nem az olcsó munkaerővel kell versenyeznie, hanem meg kell tartania tehetségeit.

Óvatosabb közgazdászok ugyanakkor hangsúlyozzák: a magyar termelékenység tartósan nem tud a reálbérekkel együtt – vagyis mostanában 10 százalék körül – növekedni, a megelőző időszakban elszenvedett bérveszteséget pedig lassan visszanyerik a magyar munkavállalók. Vagyis 2020 után akkor tartható fenn a jelenlegi bérdinamika, ha a magyar gazdaság tovább tud lépni az innovációvezérelt és így magasabb hozzáadott értéket jelentő termelési formák felé.