Rosszul járnak

Április óta töretlenül növekszik az infláció, az akkor mért 2,3 százalékos mérték fél év alatt csaknem megháromszorozódott. Legutoljára már 6,4 százalékot mértek a KSH szakemberei. A legrosszabbul a nyugdíjasok jártak, az általuk vásárolt termékek immár 8,3 százalékkal drágultak. S a januári energia- és gyógyszerár-emelkedések a helyzet további romlását valószínűsítik. Miközben a nyugdíjas-infláció 10 százalék közelébe emelkedhet, a nyugdíjakat csak 4 százalékkal tervezi emelni a kormány. Ami azt jelenti, hogy háromnegyedét visszaveszik a 13. havi nyugdíjnak.

A Statisztikai Hivatal 2002 óta számolja ki a kifejezetten nyugdíjasokra vonatkozó inflációs rátát. Amit az indokol, hogy az idős korosztálynak jelentősen különbözik a fogyasztási szerkezete az átlagos inflációs számításoknál figyelembe vett termékcsoportoktól. A nyugdíjas-infláció meghatározásánál tehát nem veszik figyelembe a gyermekneveléssel kapcsolatos kiadásokat, és lényegesen kisebb súllyal számolják a tartós fogyasztási cikkeket. Ugyanakkor az átlagnál lényegesen erősebben befolyásolja a nyugdíjas-infláció mértékét az élelmiszerek, a lakásfenntartás és a gyógyszerek árának alakulása. A KSH adatai azt bizonyítják, a nyugdíjasokat immár évek óta az átlagosnál erőteljesebben sújtja az infláció. 2003 volt az utolsó év, amikor még a nyugdíjasok által érzékelt infláció nagyjából megfelelt a normál inflációs rátának. 2004-ben a nyugdíjasok már 7,3 százalékos pénzromlással szembesültek, miközben az átlagember számára csupán 6,8 százalékkal emelkedtek az árak. Rosszul jártak az idősek 2005-ben is, amikor a 3,6 százalékos normál ráta helyett 3,9 százalékos inflációt kellett megfizetniük. 2005-től havi bontásban is érdemes vizsgálni az adatokat. Áprilistól ugyanis a nyugdíjas-infláció minden hónapban meghaladta a normál inflációs rátát, 2006 nyár végéig 0,5-0,9 százalékponttal. Szeptembertől pedig tovább romlott a helyzet. Az ősz első hónapjában a nyugdíjasok 1,9, októberben 2, novemberben pedig 1,9 százalékponttal magasabb inflációval szembesültek, mint az átlagos magyar családok. Ami a legutolsó felmérés szerint azt jelenti, hogy a 6,4 százalékos átlagos inflációval szemben a nyugdíjasok élete 8,3 százalékkal drágult egyetlen év alatt. A rendkívüli különbséget az okozza, hogy az inflációt az elmúlt hónapokban épp azok a termékek hajtották fölfelé, amelyek kiemelkedő jelentőségűek a nyugdíjasok fogyasztásában. Vagyis az egy évvel ezelőtti szinthez képest 12,6 százalékkal drágultak az élelmiszerek, és 17,2 százalékkal a háztartási energia. Mindkettőben jókora szerepet játszottak a kormányzati intézkedések: az élelmiszerek áremelkedésének részben az alsó áfakulcs 15-ről 20 százalékra emelése az oka, a háztartási energiát pedig színtisztán a szeptemberi áremelések drágították a jelenlegi szintre. Mindkét tétel hatalmas részt képvisel a nyugdíjasok fogyasztásában. Míg egy átlagos háztartás bevételeiből az élelmiszerek 23,1, a háztartási energia pedig 8,5 százalékot emésztenek fel, a nyugdíjasok jövedelméből az élelmiszerek 30,2, a háztartási energia pedig 14,6 százalékot visznek el. Valójában a nyugdíjasok alig költenek azokra a cikkekre, amelyeknek az ára kevésbé emelkedett az elmúlt egy évben. A KSH által mért fogyasztási szerkezet szerint ugyanis a nyugdíjasok jövedelmük 60 százalékát kényszerülnek alapvető fogyasztási cikkekre – vagyis élelmezésre, lakhatásra és gyógyszerekre – költeni, miközben egy dolgozó családnál ugyanezek csak 40 százalékkal részesednek. Az élelmiszereket sújtó szeptemberi 5 százalékos áfaemelés kapcsán például a vastagabb pénztárcával rendelkező családokat vigasztalhatta, hogy 2006 januárjában szintén 5 százalékos áfaengedményt kaptak a tartós fogyasztási cikkek és a ruházkodási termékek árából. Ami látszik is e termékkörök inflációs rátáján. A ruházkodási termékek csupán 0,9 százalékkal drágultak egy év alatt, a tartós fogyasztási cikkeknél pedig 2,6 százalékos árcsökkenés(!) következett be. Csakhogy a nyugdíjasok fogyasztási szerkezetében a ruházkodás csupán 3,7, a tartós fogyasztási cikkek pedig 4,4 százalékkal részesülnek – fele akkora mértékben tehát, mint a dolgozó háztartásoknál. – Ez az első év, hogy a nyugdíjas-infláció jelentős mértékben meghaladja a normál inflációs rátát – mondták az inflációról tájékoztatva a Statisztikai Hivatal munkatársai. Mert igaz, már 2004-2005-ben is fölfelé csúszott a nyugdíjas-infláció, néhány tizednél jobban azonban még soha nem hagyta el a normál rátát. Csakhogy míg 2004-2005-ben csupán az élelmiszerek szokatlan drágulása rontott a nyugdíjasok helyzetén, most minden fronton jelentkeznek a kormányzati áremelések. Csak néhány példa: a „háztartási energia” kategóriában a vezetékes gáz ára 30,1 százalékkal drágult. S a „szolgáltatások” kategória 5 százalékos drágulásáért is jócskán okolható a szemétszállítás 10,3, a csatornadíj 9,8, és a vízdíj 7,8 százalékos emelése. A 6,4 százalékos infláció kétéves magyarországi rekordot jelent. Emlékezetes, a tavaszi 2,3-2,5 százalékos szintről nyáron emelkedett 3 százalékra az infláció, majd szeptemberben ugrott 5,9 százalékra, s azóta minden hónapban újabb rekordot dönt. Vélhetően nem lesz ez másképp a következő hónapokban sem, hiszen a statisztikusok még nem számolhatták bele az inflációba a januári tömegközlekedési díjemeléseket, vagy a bizonyos családokat 70 százalékkal is sújtó újabb gázáremelést. Bár a kormány korábban 6,2 százalékos inflációt valószínűsített a 2007-es évre, gazdasági elemzők egybehangzóan állítják, hogy ennél erősebben romlik majd a forint. A Kopint Datorg kutatóintézet szerint az év első harmadában 8 százalék fölé is emelkedhet az infláció, s hasonlót jósol a Pénzügykutató Rt is. Sőt, a londoni JP. Morgan prognózisában 8,5 százalékos érték szerepel. Amennyiben megmarad a jelenlegi különbség a két inflációs ráta között, mindez azt jelenti, hogy 2007-ben akár 10 százalék fölé is csúszhat a nyugdíjas-infláció. S jó esély van rá, hogy a különbség megmarad: a négyéves statisztikai tapasztalatok szerint ugyanis növekvő infláció esetén a pénzromlás az átlagnál jobban sújtja a nyugdíjasokat, míg csökkenő inflációnál inkább ők járnak jobban. Vagy másként gondolkodva: a januári nagy áremelések közül a közlekedési tarifák emelése ugyan nem érinti a nyugdíjasokat, a gáz- és távfűtési díjak robbanása azonban annál inkább. Igaz, ezekre a kormány kompenzációt ígért az alacsonyabb jövedelműeknek, valójában azonban teljes kompenzációt csak az öregségi minimálnyugdíj kétszereséig (51 600 forint) lehet igényelni. Mivel Magyarországon az átlagnyugdíj 65 ezer forint, ami a második és harmadik kompenzációs sáv határán van, a gyakorlatban a nyugdíjasok döntő részének 18 vagy 35 százalékos áremelkedésre kell számítania (Demokrata, 2006/47). S aztán februártól jönnek az újabb, ismét főleg a nyugdíjasokat sújtó terhek: vizitdíj, kórházi ápolási díj, gyógyszerkiváltási díj. Fontos ugyanakkor tudni, hogy a magasabb nyugdíjas-infláció okozta veszteségeket semmilyen mértékben nem téríti meg az állam az idősek számára. Az éves nyugdíjemelést ugyanis a várható normál infláció és a reálbér növekedésének átlagaként határozzák meg. 2007-re például 4 százalékos nyugdíjemelést kalkulál a kormány, mivel az inflációt 6 százalékra várja, a reálbéreknél pedig 2 százalékos csökkenést valószínűsít. Ez alapján jövőre önmagában 2 százalékkal csökkenne a nyugdíjak értéke. Ha azonban a 10 százalékra is felcsúszó nyugdíjas-inflációval számolunk, a nyugdíjasok vesztesége máris 6 százalék. Vagyis minden cáfolat ellenére a kormány észrevétlenül visszaveszi a 13. havi nyugdíjat, vagy legalábbis annak háromnegyedét, hiszen az éves szinten 8,3 százalékkal emelte meg a nyugdíjasok jövedelmét. Talán kevesen emlékeznek rá, hogy az MSZP 2002-es programjában az is szerepelt: „biztosítjuk, hogy a nyugdíjak éves emelése az előző évi bér- és inflációs tényszámok, valamint a nyugdíjas fogyasztói kosár változása alapján történjen meg”. A Szociális és Családügyi Minisztérium tájékoztatása alapján azonban még 2007-ben sem tervezik, hogy az éves nyugdíjrendezésnél figyelembe vegyék a nyugdíjas-infláció mértékét is. Kárász Andor