– Kilencven nap lejárta után a munkanélküliek az államtól, vagyis az adófizetőktől további támogatásra már ne számítsanak. Ezután mindenki a munkaerőpiacon vagy közmunka keretében kell megtalálja saját munkalehetőségét – jelentette be a konvergenciaprogram fő pontjait ismertető sajtótájékoztatón Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter.

A 2012 januárjától életbe lépő új rendszerben a munkanélküliség első hónapjára a korábbi bér 90, a másodikra 80, a harmadikra pedig 70 százalék álláskeresési járadékra számíthatnak az érintettek. Az ezen túl adott juttatásokat azonban megszüntetik: nemcsak a további időszakra utalt álláskeresési járadékot, de az ezután adott álláskeresési segélyt is.

Segély helyett közmunka

Mindez komoly változást jelent a munkanélküliségi ellátások eddigi rendszeréhez képest. Most ugyanis álláskeresési járadékot háromszor hosszabb ideig, 270 napig lehet igénybe venni. Igaz, valamivel alacsonyabb összeget, a korábbi bér 60 százalékát kapják az érintettek. Ezután pedig még úgynevezett álláskeresési segélyre is számíthatnak, ami 90 napig a minimálbér 40 százaléka, vagyis jelenleg 31 ezer forint.

Összesen tehát egy évig segélyezi az állam az állásukat elvesztőket – ezt negyedeli most a kormány új rendelkezése. A döntés százezreket érint.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szerint Magyarországon pillanatnyilag 680 ezer regisztrált álláskereső van. Közülük 250 ezren semmiféle ellátást nem kapnak, mivel már túl régóta munkanélküliek, és a közfoglalkoztatási programokban sem vesznek részt. A további 430 ezer fő közül 142 ezren kapnak álláskeresési járadékot (átlagosan 50 ezer forint összegben), 89 ezren álláskeresési segélyt, 194 ezren pedig bérpótló juttatást – utóbbiak azok, akik régebb óta munkanélküliek, viszont teljesítették a törvény által előírt évi harminc napos közmunkát.

Az új szabályozás tehát mintegy 230 ezer embert sújt, pontosabban közülük azokat, akik 90 napnál régebben munkanélküliek. Többségük vélhetően ebbe a kategóriába tartozik, mivel hazánkban ma az álláskeresés átlagos időtartama 18 hónap. Ebbe az érvbe kapaszkodtak a szakszervezetek is, amikor már a bejelentés másnapján tiltakoztak a „drasztikus szigorítás” ellen.

Ahogy Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke fogalmazott: illúzió, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben három hónap alatt állást lehessen találni. A tiltakozók azonban elfeledkeznek arról, hogy valójában az állam három hónap után sem engedi majd el az álláskereső kezét. A munkanélküli segélyezés szigorítása mellé ugyanis közmunkaprogramokat csatol a kormány. Aki a piacon mégsem talál munkát, bérpótló juttatásért ezek valamelyikén dolgozhat tovább.

A közmunkaprogram új elemeit immár a Brüsszelnek küldött konvergenciaprogramban ismertette a kormány. Eszerint az állam kétfajta közmunka-lehetőséget biztosít majd. Az úgynevezett rövid idejű közfoglalkoztatást mintegy 190 ezer ember számára szándékoznak felajánlani, nekik önkormányzatoknál, civil szervezeteknél, egyházaknál négyórás munkát biztosítanak, a minimálbér 95 százalékának időarányos részéért (vagyis feléért).

Jóval kevesebb, 15-20 ezer főre számítanak a hosszú idejű közfoglalkoztatás keretében. Itt napi 6-8 órát lehet dolgozni ugyanezen szervezetek magasabb képzettséget igénylő irodáiban, műhelyeiben, esetleg állami vasútfelújítási, útépítési, erdőtelepítési, belvízmentesítési programokon. A juttatás a minimálbérnek, vagy annak időarányos részének felel meg.

Túlméretezett szociális ellátórendszer

– Vége a nagylelkű és hosszan tartó munkanélküli ellátások időszakának nyilatkozta még januárban a Wall Street Journalnak Orbán Viktor miniszterelnök. Emlékezetes: az elmúlt években Magyarország rendre rosszul jött ki a szociális ellátórendszerek nemzetközi összehasonlításából.

Az elemzések ugyanis arra következtettek, hogy kis hazánk jócskán ereje fölött költ segélyekre, szociális kiadásokra. „Kézenfekvő megoldás lenne az évtizede tabuként kezelt szociális kiadások visszanyesése” írtuk a Demokrata 2010/2. számában. Magyarország ugyanis GDP-jének 8, költségvetésének 16 százalékát fordítja szociális kiadásokra, miközben például a szlovák költségvetésből alig több mint feleekkora hányadot hasítanak ki szociális támogatások.

Az álláskeresési járadék időszakának drasztikus csökkentése azt bizonyítja, hogy most új időszámítás kezdődött a szociális politikában. 2012-től Magyarország fogja felmutatni a legszigorúbb munkanélküli ellátórendszert az Európai Unióban. Kilencven napban ugyanis egyetlen ország sem korlátozza a munkanélküli segély fizethetőségének időtartamát, a jelenleg legrövidebb ideig folyósító Angliában és Csehországban is fél évig jár a támogatás.

Csehország egyébként épp a közelmúltban jelentette be, hogy az eddigi hatról öt hónapra csökkentené a munkanélküli segély időtartamát, a magyarhoz rendkívül hasonló indokkal. „A munka nélkül marad embereket intenzívebb munkahelykeresésre akarjuk ösztönözni” indokolta a javaslatot Petr Necas munkaügyi miniszter. Mindez egybecseng azzal, amit Orbán Viktor az új Széchenyi Terv bejelentésénél még januárban mondott: „a magyarok legrosszabb nemzeti tulajdonságait a tétlenség hozza elő”.

A segély időtartamának csökkentése tulajdonképpen illeszkedik egy sor más lépéshez, amelynek célja az állam szociális terheinek csökkentése. Ilyen volt még tavaly év végén a munkaügyi államtitkár bejelentése, amely szerint csak az kaphat segélyeket, aki legalább 30 nap közhasznú munkát fel tud mutatni, továbbá hogy magasabb végzettségre hivatkozva nem lehet visszautasítani a közhasznú ajánlatokat, márciusban a táppénz csökkentése, a Széll Kálmán Tervben a különböző jogcímeken igénybe vehető család- és szociális támogatások összegének maximalizálása, vagy a rokkantnyugdíjak nyártól ígért felülvizsgálata. Utóbbi a rokkantnyugdíjasok közel ötödét érinti, 100 ezer embert kíván a munkaerőpiacra visszaterelni a kormány.

A döntések célja ugyanaz: azok, akik valójában képesek lennének valamiféle munkát végezni, ne az államtól várjanak támogatást – esetleg emellett feketén vállaljanak munkát –, hanem tegyenek magukért.

Bár a jelenlegi helyzetben ez nyilvánvalóan nehéz, az elmúlt évek bebizonyították: sokan inkább az alapvető szükségletekre redukálják igényeiket, mint hogy valós erőfeszítéseket tegyenek a munkavállalás érdekében.

Kulcskérdés a munkahelyteremtés

A Széll Kálmán Terv szerint a munkaerőpiaci rendszer reformjával 2012-ben 195, 2013-ban pedig 213 milliárd forintot szándékozik megtakarítani a kormány. Ahogy most a konvergenciaprogramból kiolvasható, ebből 43 milliárdot jelent az álláskeresési járadék folyósítási idejének rövidítése, s további 27 milliárdot az álláskeresési segély megszüntetése. Eszerint mintegy felét szándékozik megspórolni a kormány a munkanélküli segélyekre idén tervezett 135 milliárd forintnak.

Tagadhatatlan, a szigorítást nem a legkönnyebb időszakban vezeti be az ország, de a költségvetés stabilizálását nem halaszthatja tovább a kormány. Előbb a gyurcsányi megszorító csomag, később a gazdasági válság következtében az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt a munkanélküliség.

A 2004-ben még csak 250 ezres munkanélküliség 2008-ra 320 ezerre nőtt, majd 2010 végén immár 470 ezer munkanélkülit regisztrált a Statisztikai Hivatal. A várható folyamatok tükrében ugyanakkor mégsem annyira vészes az időzítés. A segélyek szűkítése ugyanis csak azokat sújtja, akik jövő januártól válnak munkanélkülivé – a jelenlegi állástalanok akkor már úgysem számíthatnának segélyre.

A következő évek azonban a gazdasági prognózisok szerint inkább a munkahelyteremtésről szólnak. A Nemzetgazdasági Minisztérium becslése szerint csak a bejelentett autóipari beruházások (Mercedes-gyár nyitás, Audi-bővítés, Opel-bővítés) a közvetett hatásokkal együtt 22 ezer új munkahelyet teremtenek.

A tárca egyébként továbbra is ragaszkodik korábbi ígéretéhez, ami 2014ig 300 ezer munkahely teremtését irányozta elő. A konvergenciaprogram részletezése szerint ebből 100 ezer lenne a vállalkozásoknál létrejövő, tényleges piaci munkalehetőség, s a listát 150 ezerrel gyarapítanák a rövidesen indítandó közmunkaprogramok. További 50 ezer legális állás pedig úgy keletkezne, hogy a szigorítások hatására ennyien térnének vissza a fekete- vagy szürkegazdaságból.

A tétlenség és tehetetlenség ellen meghirdetett harc első eredményei már a statisztikákban is körvonalazódni látszanak. Legújabban ugyanis azt a furcsaságot mutatták a felmérések, hogy egyszerre nőtt a munkanélküliek és a foglalkoztatottak száma a gazdaságban – februárban előbbiek 8, utóbbiak 16 ezerrel voltak többen, mint egy évvel korábban.

A látszólagos ellentmondás oka pedig az, hogy egyre többen kezdenek állást keresni a munkaerőpiacról eddig teljesen kiszorult, úgynevezett inaktív rétegből.

A kulcskérdés ezek után az: létre tudja-e hozni az állam a mégis állás nélkül maradók számára ígért 210 ezer közmunkalehetőséget. A munkahelyek számát tekintve valójában ez jóval kisebb állami álláslehetőség teremtését követeli, hisz a közmunkások többségét csupán négy órában, s nem is az év egészében fogják foglalkoztatni.

A települések polgármesterei állítják: a közmunkások számára még mindig jócskán lenne munkalehetőség.

Haraszty Zoltán