Januártól csak az a munkanélküli kaphat rendszeres szociális segélyt, aki hajlandó részt venni az önkormányzatok – vagy az állam – közfoglalkoztatási programjaiban. A szigorítás a minisztérium szerint 158 ezer embert érint, akik közül eddig néhányan a minimálbérnél is nagyobb összeget vittek haza segélyként. Egyes szakértők attól tartanak, nem lesz elég munka, az érintett önkormányzatok viszont állítják, a jelenleginél jóval több embert tudnának foglalkoztatni – ha megkapnák az államtól a vonatkozó támogatásokat. Az országszerte tapasztalható bizonytalanság – és az állami források szűkössége – alapján borítékolható: egyhamar aligha válik valóra a szépen csengő program.

Az ellenzék egyhangúan tiltakozott, amikor még nyáron a parlament megszavazta a szociális segélyezés családi alapra helyezését. Ennek részeként ugyanis a nyugdíjminimum (25 800 forint) 70 százalékáról 90 százalékra emelték a szociális segély maximális összegét, majd azt a családtagok számától függően tovább szorozták fölfelé. Így fordulhatott elő, hogy mostanában egy többgyermekes segélyezett több pénzhez jutott, mint minimálbérből élő dolgozó szomszédja.

Túl kedvező segélyek Az új rendszer túl csábítónak bizonyult. Mint Korózs Lajos, az Országgyűlés szociális bizottságának MSZP-s elnöke egy sajtótájékoztatón elmondta: számos jelzést kaptak az önkormányzatoktól, amelyben azok nehezményezték, hogy a megemelt segély nem kívánatos társadalmi hatásokat váltott ki. A többgyermekes munkanélküliek ugyanis innentől visszautasítottak minden önkormányzati, sőt minden minimálbér-közeli munkalehetőséget. Sőt – ahogy immár Forgó Györgyné, a szociális tárca államtitkára egy konferencián kifejtette – innentől épp az vált a családok érdekévé, hogy mindkét szülő munkanélküli legyen, ha ugyanis egyikük elhelyezkedett, akkor lényegesen csökkent a segély mértéke. Az abszurd helyzetet most a segélyezés feltételeinek szigorításával próbálja orvosolni a kormány. A múlt héten megszavazott törvénymódosítás szerint januártól a segély összege nem lehet magasabb a minimálbérnél. Sőt, segélyt csak azok kaphatnak, akik hajlandóak részt venni az önkormányzatok vagy az állam által szervezett közfoglalkoztatási programokon. Ebben az esetben természetesen fizetés jár nekik – erre a központi költségvetés biztosítja a keretet -, amennyiben azonban ez alacsonyabb a korábbi segélynél, az érintettek továbbra is kézhez kapják a régi összeget. Korózs Lajos szerint a cél nem is a segélyek öszszegének a visszaszorítása, inkább szemléletváltoztatásra törekednek: a fiatal generációk ne abba nőjenek bele, hogy szüleik munka helyett segélyekre alapozzák megélhetésüket. E szemlélet különösen az ország keleti felében uralkodott el: Borsodban 34 ezer, Szabolcsban 24 ezer család kap rendszeres szociális segélyt. Ahogy a szocialista politikus fogalmaz: közülük többen évekre, sőt évtizedekre arra rendezkedtek be, hogy segélyekből éljenek. A cél érdekében januártól összevonják a segélyekre és a közmunka támogatására szóló költségvetési kereteket. A kormány azt ígéri: minden önkormányzat megkapja a segélyezettek foglalkoztatásához szükséges támogatásokat. A munkanélküliek közcélú foglalkoztatására természetesen eddig is lehetőségük volt az önkormányzatoknak. Az utóbbi időben azonban – épp a segélyek magas szintje miatt – egyre többen visszautasították a sokszor csupán néhány órára szóló, napi 1000-1500 forintot jövedelmező tevékenységek. – Az új szabályozás lehetőséget ad arra, hogy aki nem fogadja el a közmunkát, annál megszűnjön a segélyezés lehetősége – vélekedik Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke. Aki úgy véli, ezzel az érintettek is jól járnak, hiszen a munkáért 50-60 ezer forintot is kaphatnak, miközben a segély átlagos összege – a kirívó esetek ellenére – csupán 25-30 ezer forint. Gémesi például parkfenntartásban, vagy mostanában hómunkásként alkalmazná a közmunkán részt vevőket. S mint mondja, rendkívül igazságosnak tartja, hogy aki a köz támogatására igényt tart, az tegyen is valamit a közösségért.

Igénylik a munkát Az ellenzéki pártok szintén egyetértenek azzal, hogy munkavégzéshez kössék a segélyezést. Emlékeztetnek rá, hogy a Fidesz vezette kormány már 2000-ben hozott hasonló rendelkezést, amikor évi 30 napnyi közfoglalkoztatáshoz kötötték a szociális segélyezést. Bár az a szabály a mai napig érvényben van, a gyakorlatban a segélyezetteknek csupán egyharmada jelenik meg a közfoglalkoztatottak között. Az önkormányzatok ennyi embernek tudnak munkát biztosítani a vonatkozó állami támogatásokból. Borsos József, a Fidesz témafelelőse ezúttal is attól tart, hogy pénz híján elenyésznek a hangzatos közfoglalkoztatási tervek. – A kormány szavai nincsenek összhangban cselekedeteivel. A közmunkára kifizetett bérnek terhei is vannak, ezt biztosan nem lesznek képesek kigazdálkodni az önkormányzatok, amikor éppen csökkentik költségvetési támogatásukat. S hasonlóan nincs nyoma a központi költségvetésben sem a közmunkára fordított keret emelésének. A segély 25-30 ezer forintos összegével szemben a minimálbéres foglalkoztatás – járulékokkal együtt – mintegy háromszoros terhet jelent az önkormányzatoknak. Ezért a fideszes politikus úgy érzi, normális munkaidő helyett a közmunka-foglalkoztatások maximum 4 vagy 6 órás keretben történnek majd. Bár az új jogszabály elméletileg már két hét múlva életbe lép, az önkormányzatoknál nagy a bizonytalanság. Azt mindenhol kizártnak tartják, hogy januártól be tudják indítani a kiterjesztett közfoglalkoztatást. – Márciustól novemberig bőven lenne munka: fűnyírás, ároktisztítás, csatornavíz-elvezetés – részletezi Dicső László, a baranyai Alsómocsolád polgármestere. Úgy érzi, már rég meg kellett volna hozni ezt a törvénymódosítást. Felháborító, hogy olyan emberek maradhattak otthon segélyen, akik dolgozni is képesek lennének. Alsómocsolád egyébként eddig is próbálta munkába vonni a területén lakó segélyezetteket. Tapasztalataik szerint az emberek szívesen jönnek dolgozni. Az önkormányzatoknak csupán arra kell figyelniük, hogy legyen egy olyan emberük, aki irányítani tudja a társaságot – Alsómocsoládon erre hozták létre a falugazda posztot. Szintén a tapasztalatok tanították a helyieket arra, hogy hat órában célszerű meghatározni a közfoglalkoztatottak munkaidejét – az ebéd utáni órák ugyanis már nem sokat érnek. A kisfalvak környékén mindig adódik mező- és tarlórendezés, gyomirtás, az országutak környezetének rendbetétele, a városokban azonban lényegesen szűkebbek a lehetőségek. Különösen városokban jellemző, hogy több önkormányzat nem tudja biztosítani a 2000-ben előírt 30 napos közcélú foglalkoztatást sem. Ferge Zsuzsa, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke attól tart, az önkormányzatok nem lesznek képesek elegendő munkát adni. Cirok Ferencné, Budapest XXIII. kerületének szociális osztályvezetője azonban más véleményen van. – Lenne munka bőven. Szemétszedés, utcaseprés, iskolaudvarok rendben tartása, csatornatisztítás, egészségügyi vagy szociális intézményekben kisegítő tevékenység, ételhordás, postázás, portásmunka. A kerületben jelenleg mintegy 180-an kapnak rendszeres szociális segélyt, közülük 18-20-an dolgoznak a közfoglalkoztatás keretében (emellett alkalmaznak mintegy 60 munkanélküli segélyest is, úgynevezett közhasznú foglalkoztatás keretében). A közfoglalkoztatottak számának növelését eddig az állami támogatás szűkössége akadályozta, amennyiben tényleg nőnének az erre vonatkozó keretek, akár duplájára is tudnák növelni a létszámot. Cirok Ferencné megerősíti az alsómocsoládi tapasztalatokat: a segélyezettek szívesen jönnek dolgozni, különösen, hogy a munka helyben van, nemegyszer könyörögnek, hogy részt vehessenek a programban. Mindenkit mégsem lehet viszszavezetni a munka világába: többen – mondjuk alkoholproblémák miatt – már anynyira rossz állapotban vannak, hogy képtelenek a rendszeres életre. Sándor László, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Közmunkatanácsának elnöke szerint az önkormányzati lehetőségeken túl állami programok is lehetőséget nyújtanak majd közcélú foglalkoztatásra. Autópálya-építéseken, vasútvonalak karbantartásánál vagy erdőgazdaságokban 60-70 ezer embernek lehetne munkát adni. Igaz, arról még semmiféle tervek nem láttak napvilágot, hogy – akár két hét múlva – az állam hogy akar megmozgatni ekkora tömeget…

Célok terv nélkül Jelenleg Magyarországon 52 ezer ember, vagyis a segélyben részesülőknek csupán a harmada vesz részt közcélú foglalkoztatásban. Az átlagnál jobb közfoglalkoztatási arányokat csupán négy nyugat-dunántúli megye (Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas, Veszprém) tud felmutatni, ahol egyébként is a legalacsonyabb a munkanélküliség. Vagyis ahol nagyobb tömegben vannak segélyre szorulók, az önkormányzatok sem bírnak pénzeket hozzárakni a közcélú foglalkoztatást támogató állami pénzekhez. Pedig Borsos József (Fidesz) arra hívja fel a figyelmet: nemzetközi felmérések szerint az érintetteknek is az a legrosszabb, ha munkalehetőség helyett bőkezű segélyeket biztosít az állam. Ez ugyanis hosszú távon csak konzerválja a szegénységet. Vagyis a kormánynak fel kellene ismernie, hogy fő feladata a munkahelyteremtés lenne, ami magától megoldaná a közfoglalkoztatottak problémáját is. Az alapvető probléma ugyanis az, hogy ma Magyarországon kirívóan kevés a munkahely. Van tehát egy terv, amelynek a lényegével kapcsolatban kormány és ellenzék egyaránt tetszését fejezi ki. Csakhogy mintha a szépen megfogalmazott célokat ezúttal sem követnék a megvalósítási tervek – borítékolható, hogy ismeretek és pénz híján az önkormányzatok úgy vágnak neki az új évnek, hogy nem növelik a közfoglalkoztatásban részt vevők számát. Vagyis a törvénymódosítás eredménye csak az lesz, hogy csökkenni fog a segély összege, valamint hogy januártól törvénysértő helyzetbe kerülnek segélyezettek és önkormányzatok. Pedig furcsa módon a munkanélküli statisztikákon is segítene, ha legalább részben megvalósulnának a kormány közfoglalkoztatási tervei. Az így foglalkoztatottak ugyanis hivatalosan munkavégzőknek minősülnek, vagyis kikerülnek a jelenleg 314 ezerre rúgó munkanélküliek táborából. Kérdés: mindez csupán ideiglenes lesz, vagy tényleg megindul a segélyezettek visszavezetése a munka világába? Már ha az egészből egyáltalán megvalósul valami… szasa