Szegénység és társadalmi kirekesztettség
A Magyar Demokrata cikksorozatot indított, amelyben hiteles adatsorok segítségével mutatjuk be, hogy az elmúlt tíz évben milyen konkrét eredménye volt a Fidesz-KDNP kormány tevékenységének, és ez hogyan viszonyul az azt megelőző évek időszakához. A grafikonokat a KSH, az Eurostat és az OECD nyilvános adataiból Szalai Piroska, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Smart Family Centrumának vezetője, munkaerőpiaci szakértő készítette, vele értelmezzük a számok hátterét.
– Gyakran elhangzik az a vád a jobboldali kormányzással szemben, hogy valójában a gazdagokat gazdagítják, a szegényeket szegényítik. Mostani grafikonunk ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja, hiszen 2012 óta folyamatosan csökken a szegénység kockázatának kitettek száma. A szakemberek milyen információk alapján állapítják meg, hogy ki számít szegénynek?
– Még az ezredforduló előtt komplex mutatót dolgoztak ki, amit elfogadott az OECD, az unióban pedig az Eurostat, az unió statisztikai hivatala kötelezően használandóvá tette. A mutató, ami háztartásokat mér, három területet fog össze. Az egyik azt veszi számításba, hogy az aktív korúak az adott országban elfogadott teljes munkaidejük – nálunk ez heti negyven óra – hányad részét töltik munkában. Ha az érték 20 százalék alatti, akkor az érintettek úgynevezett munkaszegénységben élnek. A második mutató azt vizsgálja, hogy a kérdéses család egy főre eső jövedelme hány százaléka az adott ország aktuális mediánjövedelmének. Ha 60 százalék alatt van, akkor beszélünk jövedelmi szegénységről. Ez a mutató a relatív, a környezethez viszonyított szegénységet, alacsony jövedelmet mutatja.
– A medián miben különbözik az átlagtól?
– A medián fontos statisztikai eszköz, bármely számsorban az az érték, ami éppen középen van. Mediánjövedelme annak van, akinél ugyanannyian keresnek többet, mint kevesebbet.
– Mi a harmadik?
– Ez egy önmagában is komplex mutató, a család anyagi nélkülözését méri. Kilenc tényezőt vizsgálnak, és ha ebből négyben anyagilag gátolt a család, magyarán nem engedheti meg magának, akkor súlyos anyagi nélkülözőnek tekintjük minden tagját.
– Mi ez a kilenc tényező?
– Anyagi okból nincs színes televíziója, telefonja, mosógépe, ezek a kevésbé gyakori tételek. Sokkal gyakoribb a váratlan kiadások fedezetének hiánya, itt körülbelül százezer forintos tartalékra kell gondolnunk. Gyakori még a rezsihátralék, vagy hogy az illető nem tud egy hetet üdülni, nem tud legalább kétnaponta húst enni, nem megfelelő a fűtés, anyagi okból nem tud személygépkocsit tartani.
– A három nagy témakör közül hányban kell érintettnek lenni ahhoz, hogy a családot szegénynek tekintse a statisztika?
– Ha bármelyikben érintett a kérdéses háztartás, akkor minden tagja a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettnek minősül.
– Lássuk a grafikonunkat. Az uniós csalatkozás évével indulunk. A kitettség kiinduló értéke elég magas, 32 százalék, amely után kedvező folyamatnak vagyunk tanúi. A csökkenés azonban csak 2007-ig tart, innen újra emelkedik. Miért?
– Valóban romlott a helyzet, pedig ez részben még a 2008 októberében kirobbanó válság előtti időszak. A romlás döntő tényezője a devizahitelek törlesztőrészletének ugrásszerű növekedése, ehhez jött a 2006-ban elindult foglalkoztatáscsökkenés. 2008–11 között a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyama 60-70 százalékkal romlott.
– A jobboldali kormány hivatalba lépése után még három évig tovább emelkedik a görbe. 2009-től már az uniós átlag adatait is látjuk, a grafikon ebben az időben magyar leszakadást mutat. Mi áll emögött?
– Leginkább a váratlan kiadások fedezetének hiánya és a fizetési hátralékosok számának növekedése, ennek oka pedig a családi eladósodás. 2010 körül több millió devizahitel-szerződés volt érvényben, egyes szakértők ötmillió feletti számot is becsültek, ami minimálisan is a lakosság harmadát-felét érintette.
– A szegénységnek való kitettségben 2012–13 körül fordulat következett be. Ez a javulás minek köszönhető?
– 2012. január 1-től jelentősen megemelkedett a minimálbér. Szó volt már az előző cikkben arról, hogy ez nem csak a ténylegesen minimálbéren foglalkoztatottakra hat, annál sokkal szélesebb körben növeli a jövedelmet. 2011-től már beléptek a családi adókedvezmények, 2013-ban pedig az történt, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnököt és ezzel szemléletet váltott. Jelentősen csökkentek a kamatok, megkezdődött az emberek kimentése a devizacsapdából. Emellett elindult a munkahelyvédelmi akció, a munkaadók számára alacsonyabbá váltak a bérköltséget terhelő adók, és nőtt a foglalkoztatás. Indultak egyéb programok is, mint például az Erzsébet-táborok, ahol több százezer gyermek nyaralhatott.
– A csökkenés 2013-tól évről évre tart, 2017-ben azonban olyan ugrásszerű javulás következik, hogy még az uniós átlagnál is jobb helyzetbe került az ország. Hogyan lehetett ezt elérni?
– Sikerült majdnem teljesen kivezetni a devizahiteleket, a családok behozták a rezsihátralékaikat. És történt még valami, megszületett a hatéves bérmegállapodás, a bérminimum megnőtt tizenöt százalékkal, a garantált bérminimum pedig huszonöttel. És ahogy a grafikonról leolvasható, a szegénységnek való kitettség csökkenése azóta is tart, a járvány sem rontott a mutatón érdemben.
