– A szélenergia hátránya, hogy nem lehet vele folyamatos teljesítményt nyújtani. Ha a szél sebessége csökken, a szakadatlan áramellátás érdekében azonnal pótolni kell a hiányzó energiát, amit a hazai rendszerben általában gázturbinás erőművekkel oldanak meg, hiszen ezeket gyorsan, egy percen belül működésbe lehet hozni. Az olyan alaperőművek, mint a paksi atomerőmű vagy a nagy szénerőművek ugyanis nem tudják követni a hirtelen energetikai szükségleteket, a teljesítményük növeléséhez vagy csökkentéséhez, például egy újabb blokk beindításához több időre van szükség – mondja dr. Galambosi Frigyes tervező gépészmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója, aki erre a problémára kínál környezetbarát megoldást egy magyar szabadalom alapján.

E hibird rendszerben olyan áramtermelő egységek kapcsolódnának a szélerőművekhez, amelyek szerves hulladékokból vagy biomasszából előállított dízelolajjal működnek, s elindításuk szintén azonnali áramtermelést tesz lehetővé.

E másodlagos dízelolaj az úgynevezett KDV-eljárással (katalitikus nyomásmentes depolimerizációval) állítható elő, amit egy német mérnök, dr. Christian Koch fejlesztett ki, és ami gyakorlatilag lemásolja a természetes kőolajképződés folyamatát. Ezzel a technológiával dízelolajjá lehet alakítani szénből és hidrogénből felépülő bármilyen anyagot, így például energianövényeket, mezőgazdasági és faipari hulladékot, szerves háztartási hulladékot, használt étolajat, sőt fáradt motorolajat, elöregedett autógumit és különböző műanyagokat is, mint például a PET-palack vagy a PVC.

Ráadásul a berendezés rugalmas abból a szempontból, hogy egyik nap képes például nádtörmeléket, minap pedig PET-palackokat hasznosítani. Energetikailag önellátó, ugyanis az általa termelt dízelolaj tíz százaléka elegendő a működtetéséhez.

A közel 10 éves eljárás alapján már Németországban, Ausztriában, Bulgáriában, az Egyesült Államokban és Kanadában is működnek KDV-üzemek. Ám a fejlesztés újdonsága elsősorban nem abban rejlik, hogy hulladékokból képes dízelolajat előállítani, erre ugyanis korábban is volt lehetőség pirolízis útján. Az eddigi eljárások során azonban olyan egészségre káros anyagok kerültek a légkörbe, mint a dioxin. Ez a természetben nem létező, rákkeltő anyag akkor is termelődik, ha az egyes hulladékokat nem anyagában hasznosítják újra, hanem energetikailag, vagyis elégetik. Magyarországon több ilyen hulladékégető működik, ezek több-kevesebb sikerrel próbálják meg visszaszorítani a dioxintermelésüket, tehát a KDV ebben a kérdésben is új, jóval kevésbé szennyező megoldással szolgálna. Ez a folyamat ugyanis a katalizátor segítségével teljesen zártan és jóval alacsonyabb hőfokon (legfeljebb 350 Celsius-fokon) zajlik le, szemben a pirolízissel, így nem keletkezik sem dioxin, sem más egyéb veszélyes gáz. A különböző hulladékokból származó káros anyagokat pedig – mint a klórt – a rendszer sók és kristályok formájában megköti, semlegesíti, így ezek a természettől elzárva, hosszú távon raktározhatóvá válnak. A folyamat végén melléktermékként ezenkívül hamu keletkezik, ami vissza is juttatható a talajba – valaha ugyanezt trágyaként szórták szét vagy a jeges utakra használták.

Környezetszennyező anyag tehát a gyártás során nem keletkezik, a dízelolaj felhasználásakor viszont természetesen számolni kell a motorok kipufogógázaival. Ezzel együtt azonban egy olyan üzemanyag felhasználása, amely biomasszából mint megújuló energiaforrásból vagy hulladékokból készült, lényegesen jobb megoldás a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése szempontjából, mint például a földgáz égetése. Persze a zöld szervezetek szerint azért vannak árnyalatok.

– Támogatandónak tartjuk a hulladékok energetikai célú újrahasznosítását, különösen egy olyan hibrid rendszert, amely a szélturbinák teljesítményének kiegyenlítését célozza, hiszen Magyarországon éppen erre hivatkozva korlátozottak a szélenergia kihasználásának jogszabályi lehetőségei. Azt azonban nem tartjuk hatékonynak, hogy közvetlen módon a dízelolaj gyártásához termesszenek biomasszát. A dízelolaj-gyártás ebben az esetben felesleges energetikai átalakítás, a biomassza egyszerű égetéssel is alkalmas lehet az ingadozó szélenergia-termelés kisimítására – állítja Varga Katalin, az Energia Klub megújuló energiákkal foglalkozó munkatársa. – Hazánkban a döntéshozók a rugalmatlan villamosenergia-rendszerre hivatkozva nem engednek több szélenergia-kapacitást a hálózatra. Sajnos a természeti adottságaink pedig nem teszik lehetővé, hogy olyan környezetbarát módon oldjuk meg ezt a problémát, mint a szomszédos Ausztriában, ahol rendelkezésre állnak a rugalmasan leállítható és elindítható vízerőművek.

A Magyar Energia Hivatal (MEH) eddig csak 330 megawattos szélenergia-kapacitást engedélyezett a hálózatra csatlakozni, mivel az csupán ekkora ingadozást tud elviselni ellátás-biztonsági kockázatok – egy lehetséges áramszünet – nélkül. Ám még ezek a szélturbinák sem mind épültek meg – 2009 végére csupán 200 megawatt –, mert amellett, hogy számos, felesleges engedélyezési eljárás nehezíti meg a beruházások megvalósulását, a szélerőműveknek 2006 óta minden reggel negyedórás bontásban kell jelezniük a MAVIR (Magyar Villamosipari Rendszerirányító) felé, mekkora teljesítményt fognak aznap leadni. Ez a feladat azonban gyakorlatilag az időjóslás határait feszegeti, lehetetlen ilyen pontossággal előre megítélni a széljárást, viszont a menetrendtől való bizonyos fokú eltérést pénzbüntetéssel sújtják. A tetemes összegek folyamatos kifizetése pedig veszélyezteti a szélerőmű-beruházások megtérülését, a hitelek visszafizetését. Az idén nyáron a fentiek következtében először ment tönkre egy szélerőműves cég Magyarországon, Törökszentmiklóson. A szakértők szerint az eset várhatóan nem lesz egyedi.

Ha azonban dízelgenerátorból és szélerőműből épült hibrid rendszer csatlakozik az országos hálózathoz, az képes kiszámítható és folyamatos teljesítményt nyújtani, így erőműként nem vonatkoznak rá a fenti korlátozások. Emellett e megoldással lehetővé válik az erőművek szigetszerű, önálló működése is, vagyis az országos hálózattól való teljes függetlenedés egy település számára, hiszen a rendszer telepíthető a 2 megawattos kapacitástól a 20-50 megawattos teljesítményű erőművekig is. Maga a szélgenerátor az év 20-25 százalékában szolgáltat ingyenesen energiát, a dízelolaj előállítása pedig körülbelül harminc eurocentbe kerül literenként, amihez csak a felhasználandó alapanyag beszerzési ára járul hozzá. A hulladéknak ugyanis manapság már ára van, és a kialakult piacra nehéz betörni. A hulladékgazdálkodási törvény értelmében koordináló szervezetek alakultak, amelyek begyűjtik a kibocsátott hulladék kötelezően előírt arányát, és hasznosítják: maguk dolgozzák fel vagy nyersanyagként eladják.

Például az egyik legnagyobb ilyen hazai cég, a Biofilter országszerte évente ötezer tonna használt étolajat szed össze az éttermekből és a lakossági gyűjtőkből, amit teljes egészében maga dolgoz fel, majd tisztított növényi olajként a biodízel szektorban értékesíti, jelentős részben Magyarországon, de külföldön is.

A Mol hasonló mennyiségű fáradtolajat gyűjtött vissza a tavalyi év folyamán, amelyet saját finomítóiban dolgozott fel. A PET-palackok legnagyobb begyűjtője, az Öko-Pannon Kht. pedig az évente visszagyűjtött tizenegy és fél ezer tonna PET-palackból őrleményt készít, amelyet nyersanyagként európai, ázsiai és részben hazai piacokon értékesít.

A gumiabroncsok terén talán már több lehetőség volna a KDV számára, a legnagyobb vállalat, a HUREC Kht. például a begyűjtött 17-18 ezer tonna hulladéknak a jogszabályok szerint az ötven százalékát hasznosítja anyagában – ebből készülnek a futópályák, játszóterek rugalmas burkolatai –, a többi energetikai úton, vagyis égetés során hasznosul kohókban, cementgyárakban.

Maga a KDV-technológia hatásfoka elsősorban a fáradt motor- és hidraulikaolajok, illetve a használt étolajok esetében a legnagyobb, mert a bevitt mennyiség hetven-nyolcvan százalékát kapjuk meg a folyamat végén dízelolajként. A használt autógumi és a PET-palackok esetében ez már körülbelül ötven százalék, a biomasszánál pedig még kevesebb. Tehát azt feltételezhetnénk, hogy elsősorban olajhulladékok használatával lenne a legelőnyösebb működtetni egy ilyen erőművet, de az első hibrid rendszer létesítéséhez a fentiek következtében Galambosi Frigyesék egyelőre nem látták biztosítottnak a szükséges mennyiségű hulladék beszerzését, hiszen például a legkisebb, két megawattos rendszer kiszolgálásához is közel hétezer tonnára volna szükség fáradt olajból, ami még a Mol visszagyűjtési arányát is meghaladja. Így a rendkívül olcsó energiaültetvény mellett döntöttek.

– Az első hibrid rendszerünk egy mintaüzem lenne, ami egy vidéki település elektromos igényének egyharmadát kielégíthetné, de először az országos hálózatra kapcsolva működne. A dízelgenerátor termelte hulladékhőt pedig a helyszínen lehetne hasznosítani üvegházak fűtésére, különböző mezőgazdasági termények szárítására, hűtésére, aszalására – mondja dr. Galambosi Frigyes.

Az üzem alapanyaga az első évben a környékről összegyűjtött szalma lesz, ezután pedig egy sida nevű energianövény, aminek termesztését a magyar állam is támogatja. Ebből az amerikai mályvafajtából mintegy hétszáz hektáros ültetvény elegendő alapanyagot nyújtana egész évre az erőmű számára. A tervek szerint a rendszer próbaüzeme 2011-re, átadása pedig 2012 elejére várható, a beruházók a működéshez és a hulladékhő felhasználásához szorosan kapcsolódó mezőgazdasági cégek fejlesztésében is részt vennének, így számos munkahelyet teremtenének.

– Ez a vállalkozás a szélerőmű, a KDV-üzem és generátor létesítésével, a telephely és a termőterület megvásárlásával és minden egyébbel együtt körülbelül négymilliárd forintba kerülne. A távlati célunk azonban egy országos program elindítása. Megyénként mintegy ötven megawatt kapacitás létesítését tartom lehetségesnek, vagyis országszerte körülbelül ezer megawatt villamos áram lenne előállítható ezzel a megoldással, ami a teljes hazai energiaigény körülbelül 10 százaléka – vázolja nagy ívű terveit a Műegyetem tanára. Ez megyénként körülbelül kétezer hektár, egyelőre parlagon heverő földterület hasznosítását jelentené, a hozzá kapcsolódó munkaerőigénnyel.

A jelenlegi kormányzat szélenergetikai tervei azonban egyelőre ismeretlenek és homályosak. A nyár közepén Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter rendeletével érvénytelenítette a szélerőművek létesítésére korábban kiírt pályázatot, és a Magyar Energia Hivatal azóta nem hirdetett újat, a minisztérium pedig hallgat. Így a jelenlegi helyzet az, hogy a MEH 2006 tavasza óta nem adott ki szélkvótát, tehát azóta egyetlen beruházó sem kapott engedélyt arra, hogy az országos hálózatra csatlakozva szélerőművet létesíthessen. Ideje új megoldást keresni.

Fehérváry Krisztina