A szlovák korona árfolyama újabb lélektani határt ért el: az új csúcs meghaladta a 30 korona/euró értéket, és pénzügyi szakértők szerint az ország gazdasága simán kibírná a 31 korona/euró kurzust, annál is inkább, mert Szlovákia vezető vállalatai – Volkswagen, Szlovák Gázművek, Slovnaft, KIA – semlegesen viszonyulnak az árfolyamvágtához.

Szlovákiában a polgárok számára egyre szimpatikusabbá válik az euró 2009. január 1-jei bevezetésének ténye. A legutóbbi felmérések szerint a lakosság mintegy fele támogatja az euró bevezetését. Február óta 6 ponttal, 49 százalékra bővült azoknak a tábora, akik pozitívan tekintenek a bevezetés elé. Tavaly télen a lakosságnak mintegy 43 százaléka várta bizakodva a közös európai fizetőeszköz átvételét. A szlovákok majdnem fele úgy vélekedik, hogy az euróbevezetés kedvezőtlen hatással lesz a családok és a háztartások gazdálkodására, ellentétes álláspontra csupán a megkérdezettek 37 százaléka helyezkedik.

A bérek ha lassan is, de növekednek. A nemzetgazdasági átlagbér 20 500 korona (160 ezer forint), ráadásul az év végére már 22 ezer korona (172 ezer forint) a kitűzött cél. Miközben tavaly Magyarországon visszaestek a reálbérek, Szlovákiában több mint 4 százalékkal nőttek, utóbbiban ez a pozitív folyamat idén is folytatódik. A pedagógusok keresete az elmúlt nyolc évben csaknem a duplájára nőtt, ennek ellenére a tanárok és az egészségügyi dolgozók még mindig jelentősen kevesebbet keresnek, mint például a rendőrök vagy a katonák. Míg a pedagógusok átlagkeresete 2007-ben 19 500 korona (610 euró), addig a fegyveres erők tagjai 30 899 koronát (azaz 966 eurót) keresnek. Az orvosok átlagbére ma 40 567 korona (mintegy 1268 euró), az egészségügyi nővérek, ápolók fizetése átlagosan 19 163 korona (600 euró).

Szlovákia polgárai számára egyre kevésbé éri meg Magyarországon dolgozni. Hiába magasabbak ugyanis Magyarországon a bruttó bérek, a különböző adók annyit elvisznek, hogy a munkavállalókat leginkább érdeklő és érintő nettó bér kevesebb. Míg a magyarországi munkavállalók bruttó bérük mintegy 57 százalékát, addig Csehországban és Szlovákiában az átlagdolgozók nagyjából fizetésük 68-70 százalékát vihetik haza.

További probléma, hogy a lakossági megtakarítás szerkezete az eurózónában és Szlovákiában egészen más. Hiszen a polgárok gazdagsága nemcsak a bérek nagyságától függ, hanem a kiadások szerkezetétől is. Az eurózóna tagállamainak polgárai 2007-ben összesen 17,6 ezer milliárd euró megtakarítással rendelkeztek, ami több mint az Egyesült Államok egyéves összterméke. Az eurózóna polgárai tehát nemcsak jóval gazdagabbak Szlovákia polgárainál – és egyáltalán a közép-európai országok polgárainál –, hanem megtakarításaikat is másképpen fektetik be. Míg Szlovákiában a klasszikus bankbetétek aránya mindmáig meghatározó (közel 70 százalékos), addig Nyugat-Európában a bankbetét szerepe alig egyharmados súllyal bír. Emellett az eurózónában a megtakarított pénz egyharmadát ingatlanokba, kétharmadát pedig különböző pénzügyi termékekbe fektetik.

Szlovákiában a polgárok az átlagos fizetés mintegy 7 százalékát tudják félretenni, míg az eurózónában a nyugat-európaiak fizetésük 14 százalékát takarítják meg. A képlet látszólag lehangolónak tűnhet, mégis határozott előrelépés tapasztalható. Az ország lakosainak pénzügyi ereje ugyanis folyamatosan gyarapodik, ami egyértelműen a gazdaság viszonylag gyors növekedésének, valamint a szlovák korona rendkívüli módon történő erősödésének köszönhető.

Szlovákia gazdasági növekedésének egyes összetevői kezdenek hasonlítani a nyugat-európai mintára. Az ország ipari termelése 2008 márciusában 1,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Szintén márciusban az autógyártás 4,7 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit. 2007-ben Szlovákiában az évi átlagos GDP-növekedés 10,4 százalékos volt – ez újabb rekord az önálló Szlovákia történetében – a 2006-os 8,5 százalékos ütem után. Pénzügyi szakértők 2008-ra 7,5 százalékos, 2009-re pedig 6,4 százalékos gazdasági növekedést prognosztizálnak.

Tarics Péter