Coca-Cola Beverages, Creaton Magyarország, Huntsman Corporation, Borgwarner Turbo System, BPW Hungária, Delphi Hungary. Hat cégnév a Gazdasági Minisztérium idei első vállalkozásfejlesztési programjának első hét helyezettje közül, amelyekben közös, hogy kivétel nélkül külföldi tulajdonú céget takarnak. Ők nyerték el a legnagyobb, cégenként 500 millió forintos uniós támogatásokat. A külföldi nagymenők közé csak egyetlen (nagyobb részben) hazai tulajdonú cég, a Rába Futómű Kft. tudott beékelődni. Hasonló sanyarú eredményt hozott a pályázat a hazai kis- és középvállalkozások számára. A 34 milliárd forintos pályázati összeg kétharmadát külföldi cégek magyarországi érdekeltségei vitték el, és mindössze tízmilliárd jutott a kicsiknek.

Túlbiztosított feltételek

Hogy a külföldi és magyar tulajdonú cégek közül az idegenek kedvesebbek az állami támogatáspolitikának, a kilencvenes évek óta nem jelent újdonságot. Hisz miközben a magyar vállalkozások folyamatosan megszenvedték a súlyos hazai adóterheket, a külföldieknek rendre komoly kedvezményekkel kedveskedett mind az állam, mind az önkormányzatok. A beruházás, fejlesztés, munkahelyteremtés címen adott öt- és tízéves adókedvezményeket az ezredforduló után is rendre meghosszabbították, ráadásul a nagybefektetők számára az önkormányzatok is felmentést adtak az iparűzési adó alól. Jellemző adat: 2000-ben a 18 százalékos társasági adó időszakában a különböző kedvezmények és mentességek miatt a multinacionális szektor csupán 6,7 százaléknyi tényleges adót fizetett (Demokrata, 2000/34). Ugyanakkor a hazai vállalkozások adóterhe 17,5 százalék volt.

Az Európai Unió tiltja az egyedi kedvezményeket, úgyhogy csatlakozásunk óta nem lehet kiadni új adómentességeket (a korábban adott adókedvezményeket azonban még kifuttathatta Magyarország, az utolsó mentességek 2012-ben járnak le). A hazai vállalkozók azt remélték: végre ők lehetnek a támogatási rendszer kedvezményezettjei. Az uniós irányelvek ugyanis arról szólnak: kiemelt figyelmet kell szentelni a kis- és középvállalkozásoknak.

– A hazai vállalkozók nagy várakozással tekintettek az uniós pályázatok elé, rövidesen azonban kiderült, hogy ezeket rendkívül nehéz igénybe venni – mondja Vereczkey Zoltán, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. – Gyakorlatilag csak az tud pályázni, aki a fejlesztését egyébként is megcsinálná, s így legfeljebb visszanyeri a befektetett összeg egy részét.

A pályázatokon ugyanis csak azok a cégek indulhatnak el, amelyek legalább két sikeres gazdasági évet tudhatnak maguk mögött, egy foglalkoztatottra jutó árbevételük meghaladja a négymillió forintot. A legtöbb pályázatnál feltétel az is, hogy a cég árbevételének 30 százaléka exportból származzon, vagy termelése 50 százalékát multinacionális vállalat beszállítójaként teljesítse. S amelyik vállalkozó nem tudja garantálni, hogy a fejlesztés eredményeként 3-4 éven át évi 15 százalékkal nő az árbevétele, annak vissza kell fizetnie a pályázati pénzt. A kamara ezt tartja a legsúlyosabb feltételnek: hisz amikor az ország GDP-je csak 2-2,5 százalékkal nő, milyen alapon várja el a kormány a 15 százalékos árbevételnövekedést?

A feltételek azt jelentik: azon cégeknek, amelyeket a köztudat kis- és középvállalkozásoknak tart, gyakorlatilag nincs esélyük uniós pénzekhez jutniuk. A 700 ezer magyarországi cég döntő többsége ugyanis annyira kicsi, hogy esélye sincs az exporthányadra, a beszállítói arányra, vagy az egy munkavállalóra jutó árbevétel teljesítésére. Bár az érintettek valójában meg sem tudják, melyik feltételen vérzett el a pályázatuk.

– Szerettük volna fejleszteni cégünket, eszközök beszerzésére pályáztunk. Csak egy értesítést kaptunk, hogy nem értük el a megfelelő pontszámot – osztja meg tapasztalatait Deák László, aki 85 éves múltra visszatekintő szikvízüzemet működtet. Az egy alkalmazottat foglalkoztató családi vállalkozás vezetője úgy érzi: a pályázatok semmit nem segítenek a hazai és a multinacionális szektor közötti iszonyú különbségek áthidalásában.

Soós Árpád, a Hűtő- és Klímatechnikai Vállalkozások Szövetségének elnöke úgy érzi: az uniós csatlakozás előtt lényegesen könnyebb volt pályázati pénzeket nyerni. A szövetség tagjainak azért most is volt néhány sikeres pályázata, de jellemzően kis összegeket, a beruházás értékének kis hányadát lehetett megnyerni, ami nem feltétlenül hozta vissza a pályázatírásba fektetett munkát.

Semmibe vett irányelv

Természetesen a pályázatokon nyertes multinacionális cégek is hasznot hoznak az országnak. A Coca-Cola például ásványvíz-feldolgozó üzemet épít Zalaszentgróton az elnyert pénzből. Ahogy Tarsoly József, a Coca-Cola Magyarország ügyvezető igazgatója hangsúlyozza: mindez magyarországi munkahelyeket jelent, s beszállítói lehetőségeket magyar kis- és középvállalkozásoknak. S a multik támogatása mellett szólhatnak a jobb termelékenységi mutatók is. Köztudott: a magyar GDP felét multinacionális cégek itteni leányvállalatai állítják elő, az exportból pedig már kétharmadnyi a részesedésük. Ugyanakkor a dolgozóknak csupán 30 százalékát foglalkoztatja a szektor, a többit a „kevésbé életképes” kis- és középvállalkozások szívják fel.

Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet uniós piacokért felelős szakértője mégsem tartja helyesnek, hogy a brüsszeli támogatásokból multinacionális cégek leányvállalatai is részesedhessenek. Ezzel kapcsolatban a közelmúltban sokat változott az uniós gyakorlat. Nemrég még Brüsszel minden vállalati támogatást elfogadhatatlannak tartott, mivel az beavatkozást jelent a piaci versenybe. Újabban viszont a kis- és középvállalkozásokat támogathatónak tartják – azonban nem az egyes cégeket, hanem valamilyen célt. A nagyvállalatok támogatását azért nem tartja helyesnek Brüsszel, mert a kis- és középvállalkozásoknál lényegesen könnyebben és kedvezőbben tudnak forrásokhoz jutni a tőkepiacokról.

Mindez azonban inkább csak irányelv, vagyis a kormányok nem követnek el jogsértést, amennyiben multinacionális cégeket is engednek indulni a pályázatokon. Ahogy az unió többi országában is hasonlóképpen sanyarú a kisvállalkozások támogatása. Ahogy Neelie Kroes uniós versenyügyi biztos nemrég szóvá tette: Brüsszel számára komoly gondot jelent, hogy a kis- és középvállalkozások a teljes elérhető támogatási összeg mindössze 12 százalékát szerzik meg.

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egyébként nem tartja rossznak a hazai helyzetet. Ahogy Egyed Géza szakállamtitkár egy interjúban kifejtette: a gazdaságfejlesztésre szánt uniós pénzeknek majdnem a fele kis- és középvállalkozásokhoz kerül. Tény ugyanakkor, hogy a vissza nem térítendő támogatásokból a kicsiknek csak kis hányada részesülhet. Magyarországon 700 ezer vállalkozás van, kétszer annyi, mint Ausztriában, ezt mind lehetetlen támogatni. Épp ezért a minisztérium olyan konstrukciókkal kívánja a kisvállalkozásokat elérni, mint az Európai Vállalkozási Díj döntőjébe is bejutott Széchenyi-kártya, ahol egységnyi uniós pénzből tíz-tizenötszörös forrást lehet megmozgatni. Mindez azonban vissza nem térítendő támogatás helyett csupán kedvezményes hitelt és kamattámogatást jelent. Ami 60-80 ezer mikro- és kisvállalkozáshoz juthat el, amelyek egyébként nem lennének hitelképesek.

Esélytelen nemzeti tőke

Ami a vissza nem térítendő támogatásokat illeti, siralmas a kis- és középvállalkozások mérlege. Eddig a legsikeresebb vállalkozásfejlesztési programok sem értek el többet 5-9 ezer cégnél, ami elenyésző a hazai vállalkozások számához képest. Igaz, Magyarországon nagyon sok a kényszervállalkozó, akik természetesen nem lehetnek célpontjai a gazdaságfejlesztési támogatásoknak. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál 200-220 ezerre becsülik a tényleges vállalkozások számát. De miért is lenne fontos, hogy a kormányzat kiemelten támogassa ezt a kört? Elsősorban az úgynevezett nemzeti tőke kialakulása miatt. Nem mindegy ugyanis, hogy a profit hazai vállalkozóknál vagy nemzetközi cégek külföldi tulajdonosainál csapódik le. A hazai vállalkozók ugyanis itthon fogják elkölteni azt, fogyasztásukkal és megrendeléseikkel további rétegeknek biztosítva munkát. Nem beszélve az esetleges karitatív célokról, alapítványi felajánlásokról, ahol most égetően hiányoznak a hazai vállalkozói felajánlások.

Rácz Margit azonban sokkal hétköznapibb szempontokra is felhívja a figyelmet. A kis- és középvállalkozások fejlesztésével kialakítható egy olyan szektor, amelynek nem kell tartanunk az elvándorlásától, amelyre stabilan számíthatunk a kutatás-fejlesztés tekintetében. Arról nem is beszélve, hogy a kis- és középvállalkozások kulcstényezőnek számítanak a foglalkoztatás szempontjából.

A hazai vállalkozók azonban egyelőre semmi jelét nem érzik, hogy támogatná őket a kormány. Ahogy Vereczkey Zoltán számol: még akkor is jobban járnának, ha semmilyen támogatást nem kapnának, de nem kéne szembesülniük a megszorító intézkedések hatásaival. 2003 óta ugyanis folyamatosan nőnek a vállalkozók adóterhei, s a többletterhelés az idén elérte az évi 850 milliárd forintot. Ezzel szemben uniós fejlesztési forrásból nem érkezik több évi 100-110 milliárd forintnál.

Kárász Andor