Tranzitdíjháború

„Nem káromkodok, mert egy miniszterelnök ne káromkodjon, de erőseket gondolok arról, hogy az ukránok megemelték az orosz olaj tranzitdíját” – mondta Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában. A miniszterelnöknek kétszeresen is lenne oka a keresetlen szavakra. Hazánkba ugyanis mindössze két útvonalon, a Barátság és az Adria- (Janaf) csővezetékeken keresztül érkezik be nyers kőolaj, amelyből a Mol százhalombattai finomítójában lesz egyebek mellett üzemanyag. A szállításért felszámolt díjat most Ukrajna és Horvátország is durván megdrágította.

A Mol-csoport ukrán és horvát partnerei visszaélnek Csehország, Szlovákia és Magyarország történelmi kiszolgáltatottságával, hiszen a tengertől elzárt országok finomítóit csak tranzitországokon – jellemzően az Adria- és a Barátság vezetéken – keresztül lehet ellátni. A megemelt tranzitdíjak az egész régióban kihívást jelentenek az üzemanyagpiaci szereplők számára, tudta meg a Demokrata a magyar olajtársaságtól. Lapunk kérdésére a Mol azt is elárulta, a Janaf a méltányosnak tartott piaci ár négy-ötszörösét kéri az Adria-vezeték horvátországi szakaszának használatért, miközben a Mol-csoport egyedül ezen az útvonalon tud beszerezni nem orosz kőolajat ahhoz, hogy megfeleljen az uniós szankcióknak. Így a hosszú távú ellátásbiztonságot jelentő szerződés helyett egyelőre csak rövid távú szerződések megkötésére volt lehetőség.

Érdemes megnézni, mit is jelent pontosan a brutális drágulás: míg a Barátság vezetéken 2022-ben 1,76 dolláros díjért érkezett egy tonna kőolaj száz kilométerenként, addig idén az első negyedévben már 2,09, augusztus 1. óta pedig már 3,22 dollárt kér az ukrán fél. És ez még a jobbik verzió, ugyanis korábban száz százalékos díjemelésről szóltak a hírek. Hogy ez mennyire a szabadrablás csúcsa, azt jól mutatja, hogy a Triesztet Béccsel összekötő Transalpine kőolajvezetéken ez a díj lényegesen kevesebb, 1,43 dollár, míg a Mol Fényeslitkét Százhalombattával összekötő vezetékén mindössze egyetlen dollár.

Furcsa háború

Mire föl ez a durva drágulás? Számos narratíva kering erről. Az egyik szerint Kijev ezzel próbálja rábírni a kelet-euró­pai országokat, főleg Magyarországot, hogy ne vásároljanak orosz olajat a jövőben. Egy másik verzió az ukrán gabona embargójával köti össze az áremelést. Kijev egyébként a tarifaemelést a katonai műveletek során megsemmisült olajszállítási infrastruktúra helyreállításának költségeivel magyarázza. Hortay Olivér szerint viszont egyik sem valószínű. A Századvég energia- és klímapolitikai üzletágának vezetője a Demokratának elmondta, sántít az az állítás, hogy ennyibe kerülne a háborús károk javítása, ha pedig az orosz export leállítása lenne a cél, azt Ukrajna gyorsabb és hatékonyabb eszközökkel is képes lenne elérni. Persze nem véletlen, hogy ezt nem teszi, a szakértő rámutat, keleti szomszédunknak jelentős bevétele származik a tranzitdíjakból, amelyekhez a leszállított olaj után jut hozzá, így az orosz export mennyiségi csökkentésében sem érdekelt.

Tegyük hozzá, bár kevés szó esik róla, de Ukrajnának van még egy jelentős oka arra, hogy békén hagyja a vezetéket, ez pedig nem más, mint hogy maga is vásárlója a Százhalombattán finomított gáz­olajnak. A háború abszurditását jól mutatja, hogy mindezt annak dacára teszi, hogy jó eséllyel ebben benne van a Barátság vezetéken keresztül érkező orosz olaj is, amelyet nyilvánvaló okokból nem akar közvetlenül az ellenségétől megvásárolni.

Kinek fog fájni?

Röviden összefoglalva mindenkinek. Pedig kezdetekben úgy tűnt, minden rendben, többek között hazánk is mentesült az Oroszországból érkező olajra kivetett szankciók alól, vagyis a Mol olcsón jutott hozzá a nyersanyaghoz. Ezt az előnyét jórészt elvesztette a benzin­ársapka kivezetése után, mivel amit az olajtársaság az árkülönbözeten megkeres, azt a kormány elveszi egy extraadóval, az ebből származó bevételt pedig visszaforgatják a rezsicsökkentés finanszírozására. Most, hogy a tranzitdíjak emelkedése miatt csökkent a Mol extraprofitja, az nem a társaságnak fáj, hiszen az adóterhük csökken ezzel, vagyis ennyivel kevesebb állami bevétel fordítható a rezsicsökkentésre. De szűkítve a kört, ott vannak az autósok is, akik a környező országokkal összevetve az egyik legmagasabb az üzemanyagárat fizetik. A 95-ös benzin csak Szlovákiában és Ausztriában kerül többe, miközben a magyar literenkénti ár mintegy 30-40 forinttal haladja meg a környező országok benzinárának átlagát. A gázolaj esetében a magyar piaci ár a második legmagasabb a környező országok tekintetében, a hazai dízelárnál csak Ausztriában drágább az üzemanyag.

– Az üzemanyagár emelkedés több tényezőtől függ, jelen esetben van egy globális szinten ható probléma, amihez hozzáadódnak uniós, valamint regionális és magyar szinten mutatkozó árfelhajtó tényezők – mondja Hortay Olivér. 

A nemzetközi folyamatok – Oroszország és Szaúd-Arábia termeléscsökkentése – mára 30 százalékkal megnövelte az irányadó Brent kőolaj árát a nyár közepén tapasztalható szintekhez képest, mindez annak ellenére tudott megtörténni, hogy az Egyesült Államok tavaly tavasz óta próbál nyomást gyakorolni az OPEC-re, hogy fokozza a kitermelését. Nem véletlen, hogy az amerikai inflációs adat is a várakozásokat felülmúlta.

– Amikor Európában életbe lépett az olajtermékekre hozott embargó, számos szakértő figyelmeztetett arra, hogy a kereskedők úgy alkalmazkodnak a helyzethez, hogy a szokásosnál nagyobb tartalékokat képeznek, viszont ezek a néhány hónapra elegendő készletek elfogytak, és az Európai Unió elsősorban a gázolaj tekintetében továbbra is importra szorul – mondja a szakértő hozzátéve, ehhez jelen helyzetben kerülőúton képes csak hozzájutni. 

India lett az oroszok legnagyobb felvevőpiaca, itt történik meg a nyersolaj finomítása is, majd innen megy tovább Európába, a szállítási útvonalak drasztikus növekedése, és az új köztes szereplők beiktatása viszont értelemszerűen jelentősen megdrágítja a végterméket. A regio­nális probléma az, hogy az embargó februári hatálybalépésekor még igen jelentős, 32 dolláros árkülönbség volt a Brent és az orosz Ural típusú kőolaj között, ez mostanra felére csökkent, köszönhetően annak, hogy Oroszország a vártnál gyorsabban talált új vevőket. Mindehhez hozzáadódik a hazai probléma, a tranzitdíjak drasztikus emelkedése.

Visszaélnek az erőfölénnyel

Horvátország esetében nincsenek elméletek, teljesen egyértelmű, hogy mindössze arról van szó, hogy kihasználják a piaci erőfölényüket, állítja Hortay Olivér. Ugyanis azzal, hogy az Európai Unió szankcionálta az orosz energiahordozókat, és elvárja a tagállamoktól, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy mielőbb csökkentsék az orosz beszerzéseket, Magyarország a korábbiaknál is kiszolgáltatottabbá vált a horvát útvonalnak.

– Ez eredetileg egy kiegészítő beszerzési forrás volt csupán, az ellátásunk kisebb része érkezett innen, viszont a jövőben úgy tűnik, hogy ha csökkenteni szeretnénk az orosz irányú beszerzéseket, azt elsősorban a Janaf vezetéken keresztül tudjuk megtenni – húzza alá a szakértő, márpedig emiatt gyorsan megerősödött a horvátok piaci pozíciója, amivel most szemlátomást élnek is.

Mindennek az eredménye a hazai inflációs adatokon is látszanak, ugyanis ebben jelentős tényező az üzemanyagárak alakulása. 2023 augusztusában az előző év azonos időszakához képest 31 százalékkal magasabb volt az üzemanyag ára, ami mintegy 0,8 százalékponttal növelte az inflációt. Az előző hónaphoz képest is látványos emelkedés volt tapasztalható, hiszen júliushoz képest több mint 8 százalékkal alakultak magasabban az árak a benzinkutakon. Ebből fakadóan a várt 16 százalékos augusztusi infláció magasabb, 16,4 százalék lett.