Hatalmas üzlet lesz az újjáépítés
Tülekedés Ukrajnáért
Ukrajna újjáépítése az évszázad egyik legnagyobb gazdasági projektje lesz. De vajon kik profitálhatnak belőle, és milyen kockázatokkal jár a háború sújtotta országban vállalkozni? A magyar cégek is a startvonalnál állnak, nyugati vállalatok pedig már most gyárakat építenek keleti szomszédunkban, hogy pozícióba kerüljenek a háború utáni beruházásokra.
Óriási pusztítást végez a háború Ukrajna infrastruktúrájában és gazdaságában. A leginkább érintett szektorok a lakóingatlanok, a közlekedési infrastruktúra és az energetikai létesítmények. Tavaly a közművek és erőművek elleni orosz támadások 70 százalékkal növelték az energetikai szektor kárértékét egyetlen év alatt. A Világbank és az EU becslése szerint csupán a közvetlen fizikai károk – épületek, utak, hidak pusztulása – 176 milliárd dollárra rúgnak. Ezenfelül számolni kell a háború okozta gazdasági veszteségek pótlásával és a „build back better” elv miatti extraköltségekkel, azaz hogy az újjáépítés során az eredetinél modernebb, jobb minőségű rendszereket építenek ki. Mindebből adódóan a legfrissebb becslések szerint Ukrajna újjáépítésének költsége eléri az 524 milliárd dollárt, ami közel háromszorosa az ország 2024-es GDP-jének. Ráadásul amíg el nem hallgatnak a fegyverek, ez a horribilis összeg tovább nő; jól mutatja mindezt, hogy a most becsült költség több mint hét százalékkal magasabb, mint az egy évvel korábbi. Összehasonlításképp: a Marshall-segély a második világháború után Európa újjáépítésére mai értéken mintegy 150 milliárd dollár volt…
Nyilvánvaló, hogy ezt az óriási terhet Ukrajna egyedül nem tudja finanszírozni; a nemzetközi közösség (elsősorban az EU, az Egyesült Államok és a nemzetközi pénzügyi intézmények) hosszú távú támogatási csomagokra készülnek. Az Európai Unió eddig is több tízmilliárd euróval támogatta Ukrajnát működési és humanitárius segélyként, és körvonalazódik egy háború utáni „európai Marshall-terv” szükségessége is. Az Európai Bizottság egy lehetséges uniós hitelfelvételi programot is felvetett, akár 100-150 milliárd euró értékben, amivel a tagállamok nemzeti kormányainak nyújtanak hitelt az újjáépítési projektek finanszírozásához.
Ukrajna újjáépítése tehát az évszázad egyik legnagyobb gazdasági vállalkozásának bizonyul.
Már tolonganak
A céges világban már 2022 nyarán világosan látszott, hogy elkezdődött a lapok leosztása, ki milyen formában tud majd beszállni. Varga Mihály 2022 októberében, akkor még pénzügyminiszterként így nyilatkozott Washingtonban, a Világbank közgyűlésén: „Magyarország készen áll arra, hogy az ukrajnai újjáépítést a régióban aktív, jó kapcsolatokkal és tapasztalattal rendelkező magyar cégek is segítsék, az újjáépítés során pedig a kárpátaljai régió fejlesztése is elengedhetetlen.” Tehát politikai szándék van a részvételre, és logikus is, hogy a magyar építőipar szeretne megbízásokat, hiszen földrajzilag közeli piacról van szó, a magyar vállalkozók ismerik a helyi viszonyokat, Kárpátalján pedig nyelvi-kulturális előnyük is lehet.
A várakozások szerint irdatlan bevételeket hoz majd az újjáépítés, lengyel becslések szerint csak az ő cégeik mintegy 46 milliárd dollárt tudnának kasszírozni, ami 3,8 százalékponttal tolná meg az ország GDP-jét. A Lengyel Befektetési és Kereskedelmi Ügynökségnél eddig 2300, elsősorban az építőiparban és az építőanyag-gyártásban tevékenykedő vállalat jelezte, hogy részt venne az ukrajnai újjáépítésében.
A nyugati vállalatok is készülődnek: német és osztrák cégek terveznek infrastrukturális beruházásokat, a német Rheinmetall bejelentette egy 155 milliméteres lőszert előállító gyár építését Ukrajnában, egy svájci építőanyag-gyártó, a Fixit pedig már új üzemet épít az ország nyugati felén. Ezek a korai befektetések azt a célt szolgálják, hogy az újjáépítés indulásakor az érintett cégek helyzeti előnyben legyenek.
Magyarország helyzeti előnyben
A magyar építőipari cégek is hozzáláttak a partnerkapcsolatok kiépítéséhez, a finanszírozási források feltérképezéséhez. Az EU várhatóan pályázatokon keresztül oszt majd forrásokat az újjáépítésre, és most előny lehet a rugalmasság, a helyismeret és a relatíve alacsonyabb költségszint. Nekünk valószínűleg a vasút-, úthálózat-, hídépítés terén, valamint a vízügyi, energetikai projektekben lehet keresnivalónk – ezekben a hazai cégek hagyományosan erősek. A kormány minden bizonnyal hangsúlyozni fogja a kárpátaljai fejlesztések ügyét, ami politikai prioritás. Ez akár külön uniós program formájában is megjelenhet, figyelembe véve, hogy Kárpátalja infrastrukturálisan is elmaradott. Ha lesz dedikált program a régióra, abban a magyar cégek jó eséllyel szerepet kaphatnak, hiszen ők ismerik legjobban a helyi igényeket.
Ugyanakkor gyakran elhangzik, hogy Ukrajna a diplomáciai viták miatt nem szívesen működik együtt magyar partnerekkel, vagyis inkább a lengyel vagy balti vállalkozások tarolhatnak. Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke a Demokratának ezzel szemben azt mondja, az újjáépítés során mindenki árérzékeny lesz, és a gazdaságföldrajzi helyzetünkből adódó komparatív előnyöket nem fogják figyelmen kívül hagyni az amerikai és nyugat-európai finanszírozók. Arra is felhívja a figyelmünket, nagyon fontos, hogy az újjáépítésnél a magyar vállalkozók kockázatát amennyire csak lehet, sikerüljön csökkenteni.
– A legnagyobb kockázatot mindig azt jelenti, hogy ki a megrendelő. Ha amerikai vagy német befektetőknek dolgozhatunk, akkor a kockázat elfogadható. Amennyiben döntően magyarországi munkaerővel, mérnöki tudással és itthon beszerezhető anyagokkal vállalkozunk, akkor a legkisebb a kockázat, ellenben a magyar anyaggyártók, tervezők, kivitelezők nem szívesen vállalnák, hogy közvetlen ukrán megrendelőnek dolgozzanak – mutat rá az ÉVOSZ elnöke hozzátéve, a magyar vállalkozásoknak bőséges tapasztalataik vannak már ahhoz, hogy nyugat-európai vagy amerikai befektetők projektjein dolgozzanak. Mindeközben a mai napig problémát okoz, hogy unión kívüli, akár kínai vagy török befektetőnek munkát végezzenek a hazai vállalkozások. Ez ugyanis egészen másmilyen a gondolkodásmódot igényel, elsősorban azért, mert nem az uniós szabályok és elvárások alapján fogalmazódnak meg a megrendelői elvárások.
– Mi az Európai Unióban megszokott normákhoz, minőséghez, műszaki, pénzügyi ütemhez és üzleti kapcsolatokhoz vagyunk hozzászokva. A legkisebb kockázatot az hordozná, ha Ukrajnában is ilyen keretek között lehetne vállalkozni – húzza alá Koji László. Arra is felhívja a figyelmet, hogy bár jelen helyzetben a magyar építőiparnak jól jönnének az új megrendelések, az ukrajnai újjáépítés valószínűleg 2026-ra pörög majd fel, ekkorra viszont a magyar építési piac is élénkülni fog a szakmai szereplők várakozásai szerint.
Felpöröghetnek a kapacitások
Az ÉVOSZ elnöke szerint a magyar építőipar alapvetően nem exportorientált, de az építőanyag-gyártásunk igen. A hőszigetelő, falazó-, burkolati anyagok gyártóinak új aranykort jelenthet majd, ha sikerül jól pozicionálniuk magukat Ukrajna újjáépítésében, miközben a hazai megrendelésállományuk is megugrik. Koji László attól sem tart, hogy emiatt építőanyag-hiány lépne fel itthon, ugyanis a 2018 és 2022 közötti rendkívül erős növekedés közepette a hazai építőanyaggyárak komoly pótlólagos kapacitásokat építettek ki. Ezek most nincsenek kihasználva, olyan gyorsan pedig aligha fog felpörögni a magyar építőipar, hogy ezek a gyártók ne tudnának exportra is termelni.
