Be nem jelentett ellenőrzést tartottak múlt héten a Magyar Villamos Művek központjában és leányvállalatánál az Európai Bizottság szakértői. Brüsszel úgy véli, a társaság visszaél domináns helyzetével, és akadályozza a verseny, a piaci árképzés terjedését. Azonban a szabadpiaci rendszer ebben az esetben áremelkedéssel járna. Az uniós támadás tulajdonképpen a Gazdasági Versenyhivatal korábbi vádjaira rímel.

Tombor Antal, a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító vezérigazgatója példa nélkül állónak nevezte a rajtaütésszerű uniós vizsgálatot. A vádak azonban senkit nem érhettek meglepetésként. Az Európai Bizottság már tavaly vizsgálatot indított, hogy nem érvényesül-e túlzott állami támogatás a magyar villamosenergia-piacon. A hazai áramelosztó rendszer a tíz évvel ezelőtti privatizáció óta meglehetősen bonyolult. Akkor magánkézbe került az erőművek mintegy fele, valamint az egyes térségeket ellátó áramszolgáltatók. A szolgáltatókat ellátó, és az erőművektől áramot vásároló – tehát a nagykereskedelmi feladatot ellátó – Magyar Villamos Művek (MVM) azonban állami kézben maradt. Amely azóta is próbálja alacsonyan tartani az áramárakat – elsősorban a szintén állami kézben tartott Paksi Atomerőmű alacsony előállítási áraival revolverezve a túl drágán termelő erőműveket. Bár az uniós vizsgálatról nem szivárogtak ki konkrétumok, ágazati források szerint Brüsszel ismét az árak miatt támad – csak ezúttal az MVM-et. – Képtelen az MVM erőfölényéről szóló vád, ennek belátásához csak meg kell nézni a társaság utóbbi években kimutatott jövedelmezőségét – tiltakozik Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke. Az állami vállalat ugyanis tavalyelőtt csupán 0,48 százalékos nyereséget ért el, a megelőző évben pedig 2, még korábban 7 százalékos veszteséget szenvedett. Az elnök úgy véli: sokkal indokoltabb lenne megvizsgálni a privatizált társaságok működését, ezek ugyanis az utóbbi öt évben rendre 10-23 százalékos nyereséget értek el. E piaci rendszertől távol álló gyakorlat azonban mind a mai napig nem zavarja az Európai Uniót. Járosi Márton szerint az agresszív vizsgálattal az árampiac további liberalizációja érdekében próbál hazánkra nyomást gyakorolni Brüsszel – pontosabban a Brüsszelben befolyásos nagy nyugat-európai áramszolgáltató cégek. Jó partnerre találtak ebben a Gazdasági Versenyhivatalban, amely már 2004 óta vizsgálta a villamosenergia-piacot, és az MVM-et próbálta feltüntetni a versenypiac kialakulásának akadályozójaként. Most úgy tűnik, a Versenyhivatal anyaga került el a brüsszeli bizottsághoz, és ez módosította a vizsgálat irányát, amely most már kimondottan az MVM ellen irányul. Pedig az utóbbi években leállt az ágazat magánosítása, Paks állami kézben tartásáról kormányhatározat született, és a maradék állami szervek összevonása is egy erős nemzeti energiatársaság irányába mutat, amely a lakosság érdekeit szem előtt tartva képes szembeszállni a magántulajdonosok profitnövelő elvárásaival. A vizsgálat most bűnösnek mondja az MVM hosszú távú áramvásárlási szerződéseit is – ezeket korábban a privatizált erőművek érdekében kötötték, napjainkra azonban az áremelkedés gátjává váltak. Amennyiben ezeket felbontanák, az legalább 25 százalékkal növelné a villamos energia kilowattonkénti árát. Az uniós vizsgálat logikátlansága, hogy nehezményezik a magas rendszerhasználati díjat is – ezt a távvezetékek igénybe vételéért kell befizetni az MVM-hez. Csakhogy a törvény szerint a rendszerhasználati díjból kell fedezetet teremteni a szél- vagy biomassza- erőművek által termelt áram támogatására. Ezek ára valóban magasabb, mint a hagyományos erőművek termelése, ezt azonban környezetvédelmi szempontok miatt kifejezetten támogatandónak ítéli az Európai Unió. kandor