A gazdaság növekszik, nőnek a bérek is, a munkanélküliség 3,8 százalékos, a foglalkoztatás 67-68 százalékos. Ezek nagyon jó arányok. A kormány mindenre biztosít lehetőséget, így az érettségi és szakképesítés megszerzésére is nagy hangsúlyt fektetünk, továbbá a kompetenciafejlesztésre, de szakiskolából nem kerülhet ki diák biztos szakmai tudás nélkül – nyilatkozta lapunknak Cseresnyés Péter munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Azt nyilatkozta egyszer, hogy nincs munkaerőhiány. Miért gondolja így?

– Bizonyos szakmákban, ágazatokban és földrajzi térségekben valóban tovább tarthat betölteni egy-egy munkahelyet, de hosszú távon nem maradnak üresen állások. 2010-ben még a magas munkanélküliség problémájával kellett megküzdenünk, ma már kellemesebb gondunk van, a munkaerőhiány. Elsősorban Nyugat-Dunántúlon és bizonyos nagyvárosokban vannak nehézségek, de nem általánosságban. A munkanélküliség már hónapok óta 4 százalék alatt van, a foglalkoztatás 67-68 százalékos. Ezek nagyon jó arányok. Nagyot javultak a munkakörülmények is az elmúlt 7-8 évben, és részben ezért is sikerült 2013 óta 35 százalékos reálbér-emelkedést elérnünk, csak tavaly 10,2 százalékkal nőttek a reálkeresetek. Magasabb fizetéssel könnyebben találnak embereket a cégek a különböző pozíciókba. Ez nagyon összetett kérdés: ahogyan a gazdaság növekedett, úgy nőtt a munkahelyek száma is. Ez többek között azoknak a gazdaságpolitikai intézkedéseknek köszönhető, amelyeket a kormányzat az elmúlt időszakban, 2010 óta hozott. Az így keletkezett munkaerőhiány kezelését pedig olyan foglalkoztatáspolitikai intézkedésekkel segítjük, mint az adókedvezmények, amelyek a nehezebb helyzetben lévő munkavállalókat érintik. Számukra indítottuk a Munkahelyvédelmi Akciótervet. A huszonöt év alatti fiatalok pedig a tapasztalat hiánya miatt vannak hátrányban, őket az európai uniós finanszírozású Ifjúsági Garancia Program támogatja képzéssel és a munkába állásuk segítésével. Most eljutottunk oda, hogy egyre nehezebb megtalálni azokat a társadalmi rétegeket, amelyeknek tagjai munkaerő-tartalékot jelenthetnek. De természetesen van még tartalék.


– Még hány emberrel számolnak?

– Összehasonlítás céljából Csehországot érdemes megnézni, mert egy olyan, szintén közép-európai ország, amelyiknek a népessége nagyjából akkora, mint Magyarországé. Csehországban jelenleg többen dolgoznak, mint nálunk. A célunk az, hogy Magyarországon is hasonlóak legyenek az arányok. Még sok inaktív ember van, továbbá igyekszünk megszólítani és visszahívni a munkaerőpiacra azokat a nyugdíjasokat, akik szeretnének még dolgozni. A fiatalok között is van tartalék, ezenkívül a jelenleg külföldön dolgozók egy részét is vissza lehetne hozni a magyar munkaerőpiacra.


– Felgyorsult a világ, hamar eltűnnek az egykor nagyon keresett szakmák, és hirtelen megnő a kereslet valamilyen új tudásra. Ezért sokak szerint az oktatásban az általánosabb tájékozottság átadására, a készségek fejlesztésére lenne szükség a foglalkozásspecifikus ismeretek közvetítése helyett, hogy a munkavállalók hozzáértése transzferálható legyen.

– Sokan fogalmaznak meg illuzórikus elvárásokat a szakképző rendszerrel szemben. A munkaadók egyrészt azt, hogy gyakorlatilag azonnal kész, akár már gyakorlattal rendelkező embert kapjanak. Ez csak úgy érhető el, ha az oktatási intézmények együttműködnek az érintett cégekkel, és ezek a gyakorlati munka során átadják az általuk elvárt ismereteket a fiataloknak. Erre az utóbbiaknak is igényük van. Ebbe az irányba megyünk, a duális képzés erről szól. Ha valaki hamar szakmát szeretne szerezni, akár érettségi nélkül is, ezt a szakközépiskolában megteheti, de ha úgy dönt, akkor utána le is érettségizhet. A másik lehetőség a szakgimnázium, ami négyéves képzés után érettségit ad. Itt a tanulók szakképesítést is kapnak, majd technikusi végzettséget is szerezhetnek, és itt már olyan szintű oktatás folyik, hogy az illető a felsőoktatásba is könnyen bejuthat, ha szeretne. Ezt látjuk arany középútnak, hogy nagy hangsúlyt igyekszünk fektetni a kompetenciafejlesztésre, de szakiskolából nem kerülhet ki diák biztos szakmai tudás nélkül.


– Ebben a korcsoportban, 16 és 24 éves kor között elég nagy a munkanélküliek aránya. Pedig ők elvileg a legmunkaképesebbek és legrugalmasabbak. Nem jobb mégis bent tartani őket a rendszerben?

– Azért találnak nehezebben munkát, mert nincs tapasztalatuk, gyakorlatlanok, és nyilvánvalóan kevesebb szakismeretük van. Egész Európában probléma a fiatalok munkanélkülisége, főként a dél-európai országokban nagyon magas, Magyarországon viszont uniós szinten alacsonynak mondható. Itt is jó eredményeket értünk el, mert 2010-ben még 30 százalék volt ez az arány. Ezt a mutatót sikerült a harmadára csökkentenünk, de egyik pillanatról a másikra nem lehet ezeket a problémákat se megoldani. És azt se felejtsük el, hogy sok fiatal az iskolapadból kikerülvén nem szeretne azonnal munkába állni, ez is benne van ebben a 10 százalékban. De a foglalkoztatási szolgálat és az Ifjúsági Garancia Program folyamatosan segíti őket, és próbálkozik a mielőbbi elhelyezésükkel.


– A szakképzési törvény módosításával tavaly év végén lehetőséget biztosítottak a nagyon gyors, akár pár napos képzésekre. Van ennek értelme, meg lehet tanulni ennyi idő alatt bármit?

– Ezt nem az iskolarendszerű képzésben engedtük meg, hanem a felnőttképzésben. Ha valakinek már van egy szakmája, részt vehet egy olyan modul elvégzésében, ami az ismereteit kiegészítve, vagy akár önálló tudásként is eladható lesz a piacon. Például, ha egy vízvezeték-szerelő a hegesztésnek egy bizonyos fajtájából vizsgát tesz, az értékesebbé teheti őt. Itt konkrét munkaadói igényeket próbáltunk kielégíteni, és természetesen többek között a kamarákkal együttműködve alakítottuk ki ezt a rendszert.


– A felsőoktatás nagyon nehezen követi az eseményeket. Beszédes párhuzam, hogy évek óta tudjuk, több mérnökre lenne szükség, ehhez képest például több mint 25 helyen van kommunikációs vagy azzal kapcsolatos szak az országban. Miért nem képes megfelelni az elvárásoknak a felsőoktatás?

– Nemcsak kormányzati szándék kérdése, mennyien jelentkeznek mérnöki szakokra vagy egyáltalán felsőoktatási intézménybe. Nagyon jó kísérletek vannak, például a saját választókerületemben, a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszán. Ők folyamatosan felmérik az igényeket a vonzáskörzetbe tartozó középiskolákban, továbbá a munkaadókkal is tartják a kapcsolatot. Így született a kampuszon és a Budapesti Műszaki Egyetemen is az informatikus felsőfokú szakképzés. Ez a régi fogalmak szerinti üzemmérnöki szint, tehát nem mérnöki diplomát jelent, hanem kimondottan a munkaerőpiac igényeinek megfelelő tudást ad. Ez tapasztalataink szerint számos diák számára vonzó.


– A közfoglalkoztatás is egy nehezebben megítélhető kérdés. Sikeresnek tekinti?

– A magyar kormány fő célja, a szocialista-liberális kormányokkal szemben, segély helyett munkát adni az embereknek. Átmeneti megoldásként a közfoglalkoztatás kibővítése mellett döntöttünk, sok tízezer embernek képzést is biztosítottunk annak keretében, hogy javuljanak az elhelyezkedési esélyeik. Ma már a nagy munkaerő-kereslet hatására a versenyszféra egyre jobban felszívja a közfoglalkoztatottakat, 13-15 százalékuk tud elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, ami nagy eredmény. Egyre többen mennek át, hiszen ott sokkal magasabbak az elérhető keresetek. A foglalkoztatás a versenyszférában több mint 500 ezer fővel nőtt az elmúlt 8 évben, és részben a közfoglalkoztatottak közül kerültek ki a munkavállalók. Tehát ez nem kevés embert jelent, és valóban hatékonyan segíti vissza a munkába őket ez a rendszer, ha az önkormányzat odafigyel és jól működteti. Azonban ne felejtsük el, vannak olyan közfoglalkoztatottak, akik az elsődleges munkaerőpiacon nagyon nehezen tudnának elhelyezkedni, számukra továbbra is fenn fogjuk tartani a közfoglalkoztatást mint lehetőséget.

Fehérváry Krisztina