Megyék vesznek földet. Legalábbis erre gondolhatnak, akik a legújabb földpályázatokon felfedezik a zalai és komárom-esztergom megyei közgyűlések nevét. Előbbi 904, utóbbi 1500–2000 hektárra adott be pályázatot a Nemzeti Vagyonkezelő Ügynökségen 347, illetve 1200 millió forintért. A megyék azt mondják: nem akarnak földet venni, csupán a kiírás hiányosságait kívánják orvosolni. A helyi gazdák számára tovább osztanák, vagy legalább haszonbérletbe adnák a jelenleg csak egyben pályázható óriásbirtokokat.

Nagytőkések a lánc végén

Zalában például hét falu mintegy tucatnyi birtoktestéből képezett egy csomagot a Vagyonkezelő. A Söjtör, Pölöske, Hahót, Pacsa, Szentpéterúr, Zalaapáti és Alsónemesapáti határában pályázható földrészek legtávolabbi pontjai 30-40 kilométerre helyezkednek el egymástól. Külön-külön a helyi gazdák szívesen megvásárolták volna a 25-100 hektáros területeket. Így együtt, távoli földekkel kiegészítve azonban esélyük sincs, és értelmetlen is pályázniuk.

– Hárman-négyen gazdálkodunk a faluban, mindannyian szerettünk volna földhöz jutni, mert nincs eladó birtok a környéken. Számunkra azonban a 900 hektár egyben megfinanszírozhatatlan – mondja Soós István, söjtöri gazdálkodó.

Néhány milliót Reiner Gyula is össze tudott volna rakni az egyik birtokra, esetleg a többi gazdával társulva tízmilliókat a falu határában levő három birtoktestre – persze bankkölcsönnel kiegészítve. Neki különösen fontos lenne a föld. Az egyik birtok épp szomszédos az állattartótelepével, takarmányt termelhetne rajta. Ehelyett azonban, mondja szomorúan, minden bizonnyal megyén kívüli érdekeltségek fogják megkaparintani a területeket.

– A pályázók számát jelentősen szűkíti a több százmilliós vételár. A környékbelieknek így esélyük sincs pályázatot beadni.

A helyiek azt sejtik: egy országosan ismert nagytőkés, az ország egyik leggazdagabb embere lesz végül a befutó a pályázaton. Az államtól eddig is ő bérelte a területeket. A cégbírósági adatokból némi utánjárással beazonosítható az illető. A földön gazdálkodó Hungaria-Barnak Kft. tulajdonosa a Zalatárnok-Tófej Mezőgazdasági Kft., annak tulajdonosa az Alcsszigeti Mezőgazdasági Zrt., amely a Forrás Zrt. birtokában van, ennek tulajdonosa pedig az Arago Zrt., Leisztinger Tamás közismert vállalkozása.

A kialakult helyzetben a Zala-megyei közgyűlés pályázata jelenti az utolsó szalmaszálat a helyi gazdálkodók számára. Pintér László, a közgyűlés alelnöke lapunk számára is megerősíti: nem akarnak gazdálkodni, ha a kiírás falvak szerint történt volna, meg sem pályázzák a területeket. Amennyiben nyernek, azonnal továbbosztják a földet a helyi gazdáknak. Minderre Söjtörön csak annyit mondanak: úgy legyen. Jelenleg ugyanis csupán a falu körüli földek tizedét használhatják a kisgazdaságok, a többit különböző bérleti szerződésekkel a nagybirtokok kaparintották meg.

Bábolnai pusztítás

Komárom-Esztergom megyében még nagyobb területet érintenek a frissen kiírt pályázatok. A tönkrement Bábolnai Mezőgazdasági Zrt. 5500 hektárjából 1700 hektárt haszonbérletbe ad, 2500 hektárt pályáztat, 1300-at pedig árverez a Nemzeti Vagyonügynökség. Különbség azonban, hogy itt szétszedték az eddig egységes területet. Az 1700 hektárból 51 birtokot alakítottak ki a kisgazdaságok számára – itt már le is zajlottak az első árverések –, a 2500 hektárt viszont már csak 11 részre osztották. Zalához hasonlóan ezekre megint esélyük sincs pályázni a magángazdáknak. Helyettük szállt ringbe a megyei önkormányzat.

– A 11 birtokból hétre adtunk be pályázatot. Ott, ahol több gazda összeállt, és össze tudtak állítani egy esélyes pályázatot, nem jelentkeztünk vevőként – mutatja be a stratégiát Völner Pál, a megyei közgyűlés elnöke. Hasonló szellemben jelent meg a megye az árveréseken. Ahol eddig még csak egyszer kellett vásárolniuk: rögtön az első napon egy 7,5 hektáros területet szipkáztak el egy megyén kívüli befektető elől.

– Másnap már nem is kellett alkudnunk, ugyanis a spekulánsok, miután látták, hogy jelen van egy tőkeerős pályázó, eltűntek a színről.

A megye önkormányzat vezetője elképzelhetőnek tartja, hogy a pályázatokon is nyerhetnek. A nagygazdaságok képviselői ugyanis jellemzően banki kölcsönből vásároltak volna, márpedig ezek lehívását jócskán megnehezítették az elmúlt egy hónap eseményei. Az önkormányzat ajánlatai ugyanakkor stabil pénzügyi alapon állnak, a közelmúltban történt kötvénykibocsátásoknak köszönhetően.

– Leisztinger-csoport, Szaxon Attila, és más megyén kívüli befektetők – Bábolnakörnyéki gazdákkal próbáljuk meghatározni a pályázatok szereplőit. Akik úgy minősítik a számukra kiírt árverési csomagot: dobtak egy csontot, az összes terület egyhatodát, hogy a nagyok feltűnés nélkül elvihessék a többit. S mivel némelyik árverésen a szereplők a normális árszint háromszorosára is felverték az árat, könnyen lehet, hogy a nagyok a pályázaton jóval olcsóbban vehetnek majd földet.

A gazdák elismeréssel beszélnek az önkormányzat részvételéről. Mint mondják, a hivatal tényleg csak akkor szállt be a licitbe, ha megyén kívüli befektető próbálta elvinni a földet, más esetben hagyta, hogy a gazdák egymás között osztozkodjanak.

Teszünk egy kirándulást a Bábolna Zrt. óriási területén. Hihetetlen a pusztulás: a külföldiek által is csodált baromfitelepek bádogépületeit és kerítéseit a betonalapokig visszabontották a fémtolvajok. Ezt a folyamatot erősítheti a mostani kiírás, amelyben több ponton kiabál a szakértelem hiánya. A Nemzeti Vagyonkezelő „szakemberei” Pesten úgy szabdalták fel a földeket, hogy több birtokhoz nem vezet út, másokat árkok szabdalnak, megint más esetben pedig jelenleg is használatos aszfaltutakat is belevettek a magánosításba kiírt csomagba. Elérjük Tárkány és Kisteleki határát, ahol a Bábolna Zrt. legjobb földjei vannak, amelyekre most egy 400 illetve 600 hektáros csomag keretében lehet beadni pályázatot. Aki ezeket megnyeri, a rajtuk áthaladó útra is tulajdonjogot szerez, ami viszont egy ma is működő baromfitelep egyetlen összeköttetése a külvilággal. Bábolna környékén jó néhány lezárt sorompót láthatunk, mely korábban közútnak számító földutat vág ketté a magánosítás óta. Ha új tulajdonosa a baromfitelepre vezető útra is hasonló sorompót szerel fel, az üzem megközelíthetetlenné válik.

Joghézagok kaptafára

– Kaptafára készülnek az ezekhez hasonló, a kisgazdaságokat ellehetetlenítő pályázatok – mondja Budai Gyula, a Magosz szövetségi igazgatója. – Egy joghézagot használnak ki: nincs meghatározva, hogy milyen szintű szétszabdaltság esetén kell külön-külön megpályáztatni egy-egy birtokot. S a módszer is hasonló. Keresnek egy helyben lakót, akinek a jogszabályok szerint elsőbbsége van a földvásárlásoknál, s hozzá társul három-négy területen kívüli személy, akiknek a pályázatát aztán megfinanszírozza egy tőkeerős cég.

Több személyre azért is szükség van, mert a törvény szerint egy magánszemély nem vehet 300 hektárnál nagyobb területet. További joghézag egyébként, hogy ilyen esetekben az egyetlen helyben lakó elsőbbsége átszáll a területen kívülről pályázókra is.

A Nemzeti Vagyonkezelő egyébként csupán azzal tudja magyarázni az óriásbirtokok egységes pályáztatását, hogy azok évtizedek óta egy kézben levő, egységesen művelt területek voltak. Arra viszont nincs válaszuk, hogy egymástól 10-15, néha pedig 30-40 kilométerre fekvő birtokrészeknél miért kell továbbra is fenntartani ezt az egységes gyakorlatot. Ráadásul a több százmilliós vételár ellentétben áll a vagyonkezelő sajtóközleményének első mondatával: a pályázatok célja, hogy „a családi gazdaságok, a kisebb gazdasági potenciállal rendelkező gazdasági társaságok is állami tulajdonban levő termőföldhöz juthassanak”.

Budai Gyula szerint ráadásul a magyar gazdáknak nem csak pénzük, szándékuk sincs 50-60 hektárnál nagyobb birtokok megvásárlására. Az óriáspályázatok kialakításának tehát egyetlen célja van: spekuláció. 2011-ben ugyanis meg kell nyitni a magyar földpiacot a külföldi magánszemélyek előtt, s a jelenleg 300-400 millióért vásárolt birtokok értéke hirtelen hatszorosra ugrik majd.

– A spekulánsokkal az a baj, hogy nem érdekli őket, mi lesz a faluval – mondja Soós István. – Ha egyben adják el a 904 hektárt, az maximum 8-10 embernek ad munkát, ha viszont külön-külön vásárolná meg 7-8 család, mindegyik foglalkoztatna 6-7 embert.

A gazdák egyébként sem Zalában, sem Komáromban nem bíznak különösebben az önkormányzatok sikerében. Mint mondják, azok fognak nyerni, akiknek az érdekében kiírták a pályázatokat.

Kárász Andor