Terjedőben az energetikai célú növénytermesztés

A világ népességének folyamatos gyarapodása az energiaigények drasztikus növekedését vonja maga után. Gyorsan apadnak a szén-, kőolaj- és egyéb fosszilis energiahordozó-készletek, az árak a csillagos egekbe szöknek. Az energiahordozók feletti uralom megszerzése, a készletek feletti ellenőrzés jogának megkaparintása a nemzetközi hatalmi viszonyok teljes átrendeződéséhez vezethet. A folyamatból kitörési pontot jelenthet a biomassza energetikai felhasználásának bővítése.

Az Európai Unió számos tagországában, így például Németországban a biomasszaprogram a nemzeti energiapolitika markáns részét képezi. Hazai szakemberek úgy vélik, nálunk is megérett az idő arra, hogy hatékony biomasszaprogramot dolgozzunk ki.

A biomassza a szén, a kőolaj és a földgáz után a világ negyedik legnagyobb – de közülük az egyetlen megújuló – energiaforrása. A modernkedő kifejezés ellenére valójában a biomasszát már évezredek óta hasznosítja az emberiség, például tűzifa formájában. Tágabb értelemben a biomassza az élőlények és szerves anyagok összes térfogata vagy súlya. Energetikai értelemben biomassza alatt az energetikai célú növénytermesztés termékeit (energiaerdők, szántóföldi energianövények), az erdő- és mezőgazdasági melléktermékeket (szalma, kukoricaszár stb.) és szerves hulladékokat (például papír) értjük. Fás és lágy szárú növények egyaránt alkalmasak lehetnek energiatermesztésre, azonban vannak olyan fajták, amelyeket – rendkívüli növekedési képességük vagy magas energiatartalmuk miatt – kifejezetten erre a célra nevelnek. A fásszárúak közül különösen az akác, a nyár, a fűz, míg a lágyszárúak közül a repce, a zöldpántlikafű és az energiafű szerepel kiemelt helyen. A viszonylag igénytelen, gyorsan növő energiaerdők fáiból a kitermelés után tüzeléssel hőenergiát, vagy a hőt átalakítva villamos energiát nyerhetünk. A szántóföldi energianövényekben található keményítőt és cukrot pedig – tüzelés után – alkohollá erjesztéssel, az olajat észterezéssel üzemanyagként vagy fűtőanyagként hasznosíthatjuk. A növénytermesztés melléktermékeit kazánokban szintén el lehet égetni, vagy az állattenyésztés- és feldolgozás melléktermékeivel, hulladékaival keverve biogázt állíthatunk elő belőlük. A melléktermékeket energiává alakítva kettős célt szolgálunk: az energiaellátáson kívül a hulladékkezelés- és elhelyezés gondjait is csökkentjük. Ez különösen az állati hulladékok és a – biogáz előállítására szintén alkalmas – szennyvíziszapok esetében fontos.

Rendkívül fontos, hogy a biomassza elégetésekor csupán annyi szén-dioxid szabadul fel, amennyit a növény életében a légkörből megkötött. Vagyis a légkör összes szén-dioxid koncentrációját a biomassza felhasználása nem növeli, ellentétben a fosszilis energiahordozók égésével, amikor a felszabaduló nagy mennyiségű szén-dioxid jócskán megbontja az egyensúlyt. Igaz, utóbbiak szintén a növények által előállított szerves szénből keletkeztek, ám évmilliók mennyiségét raktározva.

Számos egyéb előny szól az energiaültetés mellett. Egyrészt lehetőséget ad mezőgazdasági, élelmiszer-ipari túltermelés levezetésére, másrészt munkát adhat a vidéki lakosság jelentős részének. Harmadrészt utat nyit a decentralizált energiatermelésnek.

– Energiaültetvények telepítése előtt mindenképpen tekintetbe kell vennünk a lehetséges környezeti és természetvédelmi hatásokat, így kiemelt figyelmet kell fordítanunk a biológiai sokféleség megőrzésre, a talaj és a vízbázis védelmére, a szociális előnyökre, valamint a jogi szabályozásra – mutatott rá Kazai Zsolt, az Energia Klub Megújuló energia-programvezetője. Az elvégzett elemzésekből kiderül, hogy a fás szárú fajokból álló energiaültetvények általában pozitívan hatnak a biológiai sokféleség megőrzésére. A kísérleteket leginkább fűzültetvényekben készítették, azonban valószínűleg ugyanilyen hatás várható nyárültetvények esetében is. A szakemberek azt javasolják, hogy ne csupán egy, hanem két-három fajból álló ültetvényt is termesszünk, valamint az egyes állományok térbeli elhelyezésénél kérjük ki a természetvédelmi hatóságok véleményét is. Az ültetvények ugyanis ökológiai „zöldfolyosóként” is szolgálhatnak, amelyek segítik az állatfajok mozgását a természetes élőhelyek között. Ez nagyban hozzájárulhat az egyes állományok, fajok fennmaradásához az adott térségben. A megfelelő energianövény kiválasztása előtt elemezni kell továbbá az adott faj özönnövénnyé válásának kockázatát. Ez azt jelzi, hogy a szóban forgó faj mennyire válhat tömegessé egy-egy élőhelyen, kiszorítva ezzel más fajokat, illetve megváltoztatva az eredeti élőhely sajátosságait. Egyes fajok esetében fennáll a genetikai szennyezés lehetősége. Ez akkor fordulhat elő, ha egy tájidegen faj vagy nemesített fajta kereszteződik egy őshonos fajjal, megváltoztatva ezzel az őshonos fajra jellemző genetikai állományt az utódnemzedékben. Természetesen ez a jelenség elsősorban a közeli rokonságban álló fajok és fajták esetén fordulhat elő. Például a szarvasi energiafű esetében van rá esély, hogy amennyiben túl közel vetik a védett magas tarackbúzához – ebből kísérletezték ki a növényt -, akkor vissza fog kereszteződni vele, és ezzel egyidejűleg megváltoztatja a szülőfaj genetikai állományát. Ha a szennyezés hosszú időn át történik, akkor idővel teljesen megváltozhat akár az egész faj genetikai állománya, s az őshonos fajt gyakorlatilag kihaltnak lehet tekinteni.

Szerencsére többféle megoldás létezik ennek a veszélynek a kivédésére, így a termővé válás előtti betakarítás, vagy a termesztésbe vont területek pontos behatárolása. Ezenkívül szükség van a termesztési technológia pontos megtervezésére és betartására. Az eddigi külföldi tapasztalatok alapján elmondható, hogy ésszerű termelés esetén az ültetvények pozitívan hatnak a talaj szerkezeti és minőségi tulajdonságaira. Külön előny, hogy mind a fás, mind a lágy szárú ültetvények egyaránt alkalmasak a szél- és vízerózióval sújtott területek javítására, valamint a mezőgazdasági termelésből ideiglenesen kivont parlagterületek megkötésére. Ezzel együtt elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk a termesztendő növények talajra gyakorolt hatásait – hosszú távon is. Ennek keretében tanulmányozni kell az adott terület vízháztartását, a vegyszerek használatát pedig minimálisra kell csökkenteni. Ügyelni kell továbbá arra, hogy optimálisan mintegy 30-50 kilométeres körzet az, ahonnan még gazdaságos beszállítani energiatermelésre.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy Magyarországon is egyre szaporodik a vállalkozó kedvű energiaültetők száma. Mátészalkán nemrég épült fel egy bioüzemanyagot előállító gyár, amely a tervek szerint jövőre már húszezer hektárnyi területen termesztett repcét és napraforgót használ majd fel biodízel előállítására.

– Kőolajfüggőségünket az is csökkenti, ha 2010-ig sikerül négy százalékra növelni a megújuló energiák arányát – nyilatkozta a helyi lapnak Kárpáti Tibor, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Területfejlesztési Bizottságának elnöke.

Egy másik terület a hibridautók térnyerése, azaz a járműpark átalakítása gáz-, illetve elektromos üzemre. A technológia ugyanis mindkét esetben támaszkodhat a biomasszára. A pécsi Pannonpower Holding Rt. idén tavasszal indította be energiaültetvény-programját, amelynek keretében 45 hektáron ültettek gyorsan növő fafajokat (tízféle nyárfát, akácot), amelyek várhatóan 2007 közepére válnak vágáséretté. Ekkorra az is kiderül, hogy a későbbiekben melyik fajtával érdemes majd nagyüzemi szinten foglakozni.

A bioenergia-termesztő és -feldolgozó vállalkozások elterjedése Magyarországon is stratégiai kérdés, mivel az EU rendelkezéseinek megfelelően nemsokára óriási földterületeket kell kivonni a hagyományos mezőgazdasági termelésből. Az egyik kézenfekvő megoldás, hogy ezeken a területeken áttérjünk az energetikai célú növénytermesztésre. Ezen a téren hazánk kimagaslóan jó adottságokkal dicsekedhet. Növényi melléktermékekből évente már így is mintegy 50 petajoule energia előállítására vagyunk képesek, megfelelő ültetvényekkel pedig rövid időn belül megduplázhatjuk ezt a mennyiséget. Magyarországon 600-700 ezer hektáron lehetne energianövényeket termeszteni, amelyekre uniós támogatást a strukturális alapokhoz kapcsolódó AVOP-program keretében igényelhetünk. Ha minden jól alakul, 2030-ra 25-30 százalékra emelkedhet a biomassza részesedése a teljes magyarországi villamosenergia-termelésen belül.

Kedvező lehetőségeinket tekintve a többi uniós ország közül egyedül csak Finnország előz meg bennünket. Legújabban a britek is támadásba lendültek: az angliai British Petrol olajtársaság tíz év alatt 8 milliárd eurót szán zöldenergiák fejlesztésére, amelyek eladási értéke a becslések szerint addigra elérné az évi 6 milliárd eurót.

Annak ellenére, hogy a feltételek itthon is kiválóak, a környezetbarát módon megtermelt áram tekintetében mégis az utolsó helyen kullogunk. A lemaradás oka pedig a hosszú távú, átfogó energetikai program hiánya.

Simon Rita