Vámdiktátum

Megszületett a döntés, az Egyesült Államok és az Európai Unió a napokban kereskedelmi alkuval zárta le a hónapok óta húzódó vámtárgyalásokat. A megállapodás értelmében az USA 15 százalékos általános vámot vet ki a legtöbb uniós termékre, miközben Európa 600 milliárd dollár értékű befektetést vállal az amerikai gazdaságba, valamint azt, hogy 750 milliárd dollárnyi energiahordozót vásárol a következő három év során. Az öreg kontinensre nézve nem túl fényes bizonyítványt az Európai Bizottság azzal magyarázza, hogy legalább sikerült elkerülni egy pusztító vámháborút – csakhogy az alku érdekében elveszhet az európai versenyképesség.

A nemzetközi sajtó szokatlan egységben Trump győzelmeként értékeli az egyezséget. A Financial Times diplomáciai zsarolásként írja le a taktikát, amely végül sarokba szorította az EU-t. A The Wall Street Journal pragmatikusabb hangot üt meg: szerintük elkerültük a legrosszabbat, de cserébe megnyitottunk egy új, magasabb költségszintű kereskedelmi korszakot. Olyan is akad, aki szerint nem békéről van szó, csak fegyverszünetről, mivel a vámalku nem oldotta meg a legfontosabb vitás kérdéseket, csak elnapolta őket.

Oda a versenyképesség

Donald Trump eredetileg 25, majd 30 százalékos vámmal fenyegette meg Európát, mielőtt végül – a saját golfklubjában (!) – alá nem íratta az új egyezményt. Egyre többen fogalmaznak úgy: ez nem kereskedelmi kompromisszum volt, hanem egyoldalú amerikai diktátum, amit Európa – a nagyobb bajt elkerülendő – elfogadott. Beszédesen fogalmaz a német Handelsblatt, azt írja, Németország „befogott orral” egyezett bele az alku aláírásába, miközben a francia Les Echos sem kertel: ez nem győzelem, hanem kényszer szülte engedmény. A két legnagyobb európai gazdaság megpróbálta menteni, amit lehet – de végül a vámok maradtak, hasonlóan Washington Japánnal tető alá hozott egyezményéhez. Ez különösen azért fájó, mert Brüsszel eredeti célja a vámmentesség volt.

Ráadásul az Európai Bizottság nevében tett vállalások – mint a 600 milliárd dolláros beruházás vagy a 750 milliárd dolláros energiaimport – nem állami költések, hanem a nagy európai cégek részvételével számolnak, miközben az még nem világos, hogyan fogja Ursula von der Leyen elérni, hogy ezek a vállalatok teljesítsék a nevükben tett vállalásait. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek az irdatlan volumenű beruházásoknak bőven volna helyük Európán belül is, ahogy arra a Draghi-jelentés rámutat, az EU-nak nagyjából ekkora nagyságrendű beruházásra lenne szüksége ahhoz, hogy a kontinens versenyképes maradjon. Most ez Amerikába vándorol. Nem csoda, hogy sokan úgy érzik: Európa saját jövőjét áldozta fel azért, hogy túlélje a jelent.

Főhet a fejünk

Az amerikai vámok a magyar gazdaságot is érzékenyen érinthetik. A teljes magyar export közel öt százaléka az USA-ba irányul, az exporttöbblet pedig eddig stabil nyereséget biztosított. Most azonban nyilvánvalóan ezt is újra kell majd árazni.

A magyar kivitel döntő hányada – az autók, az autóalkatrészek és az akkumulátorok – közvetlenül érintett az új vámtarifákban. Minden nyolcadik Magyarországon gyártott autó Amerikában talál vevőre. Nem véletlen, hogy amikor Donald Trump még 25 százalékos pótvámmal fenyegetett, a BMW már visszavágta a debreceni gyár tervezett kapacitását. A most bevezetett 15 százalékos vám kedvezőbb ugyan, de továbbra is komoly versenyhátrányt jelent. Wolfgang Niedermark, a német iparszövetség elnöke nem is kertelt: milliárdos veszteséget fog eredményezni.

Ez azonban csak a történet egyik fele. Magyarország beszállítóként is erősen függ a német–amerikai relációtól. A német gyártók amerikai exportjához magyar alkatrészeket használnak: ha kevesebb autó megy az USA-ba, az kevesebb megrendelést jelent Győrnek, Kecskemétnek, Egernek is. Már most is látszanak a következmények: a ZF egri gyárában 110 embert bocsátottak el.

És középtávon jön az igazi kihívás: ha az európai cégek a vámok elkerülésére inkább Amerikában bővítenek, Magyarország kimarad a fejlesztésekből. Az autógyártás új beruházásai könnyen lehet hogy már nem a V4-eket fogják célba venni, hanem Tennessee-t vagy Texast.

Hosszú távon pedig a drágább amerikai energiaimport hozhat újabb pofont. Az USA-ból érkező LNG háromszor annyiba is kerül, mint a korábban megszokott orosz vezetékes gáz. A rendkívül energiaigényes magyar ipar számára ez versenyhátránnyá válhat, amit csak még tetéz, hogy a brüsszeli alku értelmében a beszerzés hosszú távú szerződésekre épül majd – fix árakkal, de magas költségekkel.

Európai kapituláció

„Az Európai Bizottság újabb durva mélyütést vitt be a kontinens gazdaságának az Egyesült Államokkal a napokban megkötött vámmegállapodással, amely óriási kudarcot jelent Ursula von der Leyen számára” – így kommentálta a vámháborút lezáró megállapodást Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. A tárcavezető egy panelbeszélgetésen vett részt az MCC Feszten, ahol először a frissen létrejött amerikai–európai vámmegegyezést értékelte, hangsúlyozva, hogy Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével egy héten belül Kína és az Egyesült Államok is „feltörölte a padlót”. A miniszter azt sem rejtette véka alá, hogy a megállapodás „fantasztikus” az amerikai fél számára, ami bizonyítja, hogy Donald Trump elnök komoly gondolta, hogy „Amerika az első”, Európára nézve azonban óriási kudarc. Úgy véli, hogy a történtek bizonyítják Ursula von der Leyen alkalmatlanságát. Rámutatott, hogy az amerikai fél eddig tízszázalékos vámot fizetett az európai export után, mostantól viszont semennyit sem fog, fordítva ellenben az eddigi 2-4 helyett 15 százalékos vámkulcsok lesznek érvényesek.

És kritikák nem csak Budapestről érkeznek. Franciaországtól Németországon át az európai parlamenti képviselőkig sokan teszik fel most a kérdést, milyen alapon vállalt a bizottság ekkora volumenű energiabeszerzési és beruházási ígéreteket. Ráadásul ott van az alku titkos része – kiderült, hogy a megállapodásnak van egy Ukrajnára vonatkozó fejezete is, ezt a tárgyalásokért felelős brüsszeli biztos is elismerte, majd sietett leszögezni, hogy annak részleteiről nem beszélhet. Vajon mit ígértek még oda, amiről nem tudunk? Nyugtalanító kérdés.

Szokás az EU mellett azzal érvelni, hogy a tagállamok egyenként kicsik és nem tudják a világpolitika nagyszínpadán az érdekeiket érvényesíteni – együtt viszont erősek tudnak lenni. Ám a mostani vámmegállapodásról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy az összeurópai erő fényes diadala volna.