www.munkasmeltosag.hu. – A szokatlan elnevezésű internetes cím nem valamiféle szocialista nosztalgiakirándulásra invitál. A székesfehérvári Horgosi Imre saját megaláztatásának, munkahelye elvesztésének fájdalmas történetét kiáltja itt világgá. Ahol a munkavédelmi előírásokat nem tartották be, egészségkárosító tevékenységre kényszerítették, ahol elorozták jogos szabadságának egyharmadát, majd amikor ezt szóvá tette, létszámleépítésre hivatkozva az utcára tették. Mivel története szinte mindennapos, Horgosi Imre névtelenségbe húzódó, egzisztenciálisan megfélemlített sorstársaira is gondol. A honlapon fórum is működik, ahol bárki megírhatja a munka világában szerzett keserű tapasztalatait.

– Létszámleépítésre hivatkozva bocsátottak el, valójában azonban kölcsönmunkaerőt vettek fel a helyemre – meséli a szokványos történetet Horgosi Imre. Szokványos, mert Székesfehérváron már a munkahelyek egyötödét kölcsönmunkaerővel töltik fel. – Szerintem azonban a kölcsönmunkaerő alkalmazása nem valós létszámleépítés, hiszen ugyanazon a telephelyen, ugyanazokkal a munkaeszközökkel ugyanazokat a termékeket készítik. Egyszerűen arról van szó, hogy a cég egy olcsóbb formába szervezi át a munkaerőköltségeit.

De az elbocsátás csak megkoronázta a jogsértések sorozatát. Horgosi Imre korábban azt nehezményezte, hogy multinacionális munkaadója harmadával csökkentette a dolgozók szabadságát. Ezt azzal indokolták, hogy a 12 órás munkarend miatt minden nappal valójában másfél munkanapot vannak távol, noha a jogszabályok egyértelműen úgy fogalmaznak, hogy a szabadság a naptári napokra jár. A kezdeményezett munkaügyi pert a dolgozók megnyerték, Horgosi azonban addigra már a gyárkapun kívül találta magát.

Pedig első, legnagyobb sérelméből nem is csinált ügyet. Eddig. Két éve ugyanis "foglalkoztatási körben elkövetett veszélyeztetés", szerinte egyszerűen emberen végzett kísérlet áldozata volt. Meghurcoltatása egy elismeréssel kezdődött: az autóalkatrészeket gyártó cég kiválasztotta, hogy a német anyavállalatnál ő tanulmányozza a termelésbe szánt új festőgép működését.

– Amint hazaértünk, meglepetés ért. Olyan vegyszerrel kellett ugyanis megtisztítanom a gépet, amit odakint sohasem használtunk. A munkavédelmis által adott első kesztyű 20 perc alatt szabályosan szétrothadt a kezemen, s ugyanígy jártam a második párral. A harmadik látszólag egyben maradt, valójában azonban néhány perc után elkezdett átszivárogni – meséli "munkahelyi balesetének" történetét Horgosi Imre.

Este már mérgezéses tünetekkel, fejfájással és bőrlepergéssel kellett felkeresnie az orvost. Az esetet egyébként balesetként csak két hónappal később, számonkérés után jelentette a cég az illetékes hatóságnál. A "baleset" kiváltó oka egyébként egyszerű takarékoskodás volt: ehhez a vegyi anyaghoz ugyanis 4000 forintos butilgumi kesztyű használatát írja elő a gyártó, a magyarországi cég azonban csak a 700-800 forintos védőkesztyűk beszerzésére volt hajlandó. Később kiderült: az adott szer használatára a cégnek nemcsak szakértelme, engedélye sem volt. Az ÁNTSZ jelentése szerint az új technológia használatára telepítési engedélyt, szakhatósági hozzájárulást nem kértek, tervdokumentációt nem adtak be, a veszélyes anyag használatának bejelentését elmulasztották, s a dolgozókat sem részesítették semmilyen baleset-megelőzési képzésben. Horgosi azóta kiderítette: a cégnek másik hat vegyszer használatára sem volt engedélye…

K. Józsefet szintén kölcsönmunkaerővel váltották ki, amikor szórakoztató elektronikai berendezéseket gyártó munkaadója átszervezésre, munkakör megszüntetésre hivatkozva elbocsátotta. Vezetéknevét azért nem említhetjük, mert fél: hat hónapig volt munka nélkül, most egy új cégnél próbaidőn van, s nem szeretné, ha kiderülne, tisztában van a jogaival. Pedig nagyon is tisztában van, hiszen elbocsátásáig K. mások jogait védte: szakszervezeti vezető volt. Akit elvileg a törvény fokozottan véd a munkaadókkal szemben. K. tapasztalatai szerint azonban egyre többen megtalálják a kiskaput.

– A világszerte jól ismert multinacionális cégnél a kilencvenes évek elejétől hihetetlen mennyiségű jogsértés ellen tiltakoztam – sorolja. – Mindennaposak voltak a 16 órás műszakok, hétvégi munkára hétköznapi bért fizettek, ha akadozott a beszállítás, állásidő fizetése helyett kényszerszabadságra küldték a dolgozókat, halálesetre nem adták meg a két nap rendkívüli szabadságot, a felügyelő bizottságban – a törvény által előírt egyharmaddal szemben – soha egyetlen ember nem került be a munkavállalók közül…

Mivel K. szakszervezeti vezető volt, a törvények szerint elbocsátani csak akkor lehet, ha a felettes szakszervezet is engedélyt ad erre. A munkaadó ezt nem kapta meg, azonban bírósághoz fordult, amelyik mégis engedélyezte az elbocsátást. Indoklásában a bíró meglepő fordulatot használt: a vezérek és a szent tehenek sem eshetnek más elbírálás alá, mint a többi dolgozó. Az sem segített, hogy K. bizonyítani tudta, az "átszervezés" időszakában a cég termelése éppen növekedett, s elbocsátásának hetében 50 kölcsöndolgozót kezdett foglalkoztatni. A jóságos bíró ugyanis úgy vélte, az emberi munkaerő épp olyan árucikk, mint a többi termelési tényező.

– A kölcsönmunkaerő intézményesítésével teljessé vált a dolgozók kisemmizése és jogfosztása – magyarázza K. – A rendes dolgozókat revolverezni lehet azzal, hogy bármikor leválthatják ideiglenes munkaerővel, de valójában a kölcsöncégeknél dolgozóknak a legrosszabb. Nekik semmilyen intézményes joguk nincs, ismétlődően csupán néhány hónapos szerződést kötnek velük, minimálbér közeli fizetéssel jelentik be őket, juttatásokat nem kapnak, s természetesen elesnek az összes hitellehetőségtől.

– Csakhogy van egy olyan fogalom is, hogy emberi méltóság, vagyis hogy a dolgozókat nem kezelhetik tárgyként. Sőt, ez az uniós alkotmány egyik alappillére – véleményezi a sajátos bírói megfogalmazást Horgosi Imre. Aki kész elmenni a végsőkig: munkaügyi perében akár a strasbourgi emberjogi bírósághoz is. Mint mondja, küzdelmét példának is szánja. Senki nem fogja helyettünk jogainkat megvédeni. Hogy elmúljon ez a kiszolgáltatott világ, tűrés-hallgatás helyett az embereknek igenis ki kell állniuk jogaikért. Azért is hozta létre a munkásméltóság-honlapot, mert sehol nem talált olyan fórumot, amely hatékony lett volna az érdekvédelemben.

Február közepén a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének két magyar érdekvédelmi szervezet is jelentést küldött az elmúlt években tapasztalt legsúlyosabb jogsértésekről. Az MSZOSZ szerint a jellemző problémák továbbra is a munkaidő megállapításánál, a pihenőnapok kiadásánál, a teljesítménykövetelmények meghatározásánál, a munkafeltételek hiányosságainál voltak. A jelentés hangsúlyozza, jogismeretük hiánya és munkahelyi kiszolgáltatottságuk miatt a dolgozók a jogsérelmek nagyobb részét megtorlatlanul hagyják, sőt gondjaikat eltitkolják. Nem történt előrelépés a színlelt, valójában munkaviszonyt álcázó vállalkozási vagy megbízási szerződések visszaszorításában, sőt az állami ellenőrzések elégtelensége és a törvényi moratóriumok még akadályozták is a jogszabályok érvényesülését. Amihez a liga hozzáteszi, a megoldatlan problémák körébe tartozik a munkaerő-kölcsönzés, ahol gyakorlatilag kizárt a munkavállaló szakszervezetbe szervezése. A liga leszögezi, az utóbbi időben gyakorlattá válik, hogy az érdekvédelmi tevékenységet a munkaadók a szakszervezeti vezető elbocsátásával kísérlik meg ellehetetleníteni. Ezt elvileg csak a felsőbb szakszervezeti szerv engedélyével tehetnék meg, az engedély megtagadása esetén azonban a munkaadók bírósághoz fordulhatnak, ami újabban – ez ám a jóléti rendszerváltozás – egyre nagyobb arányban dönt az elbocsátás mellett.

A legabszurdabb jogsértést a Penny Marketnél tapasztalta az MSZOSZ. Itt az egyik egység vezetője a helyi jósnővel minősíttette, hogy a dolgozók közül ki hajlamos a lopásra, akiket felfüggesztett, majd néhány hónap múltán létszámfeleslegre való hivatkozással elbocsátott. Szintén a Penny Marketnél az egyik cégvezetőt többször ok nélkül írásbeli figyelmeztetésben részesítették, majd erre hivatkozva próbálták elbocsátani. A győri Federal Mogul az étkezési hozzájárulás mértékét kívánta csökkenteni annak függvényében, hogy a dolgozók hány munkanapot hiányoztak. Egy Fejér megyei cég a megváltozott munkaképességűek állami támogatásával élt vissza, olyan magas normákat állapított meg, amiket a dolgozók nem tudtak teljesíteni, így arányosan csökkentette a fizetésüket, miközben felvette a foglalkoztatás után járó teljes állami támogatást.

Hasonló módon játsszák ki a cégek a minimálbérre vonatkozó előírásokat. Szabolcsban például a munkavállalók 53 százalékának jövedelme ténylegesen nem éri el a minimálbért.

Újonnan alakult cégeknél gyakori jelenség hogy a munkaadók akadályozzák a szakszervezet megalakítását. A Vasas Szakszervezet szerint előfordult, hogy egy multinacionális cég azzal fenyegetőzött, felszámolja magyarországi tevékenységét, ha létrejön a szakszervezet. A Flextronix nyíregyházi üzemében akkora feszültséget okozott az érdekképviselet megalapítása, hogy az végül csak a gyárkapukon kívül alakulhatott meg. Az ALPLA Műanyag-feldolgozó Kft.-nél a szakszervezet létrehozása után a munkaadó egy üveg bort ígért mindenkinek, aki kilép a szakszervezetből. A cég a szakszervezet véleményének kikérése nélkül módosította a bérrendszert, a munkaszerződéseket, a műszakpótlékok csökkentésekor pedig közölte a munkásokkal, hogy a szakszervezettől kérjék a jövedelemkiesés kompenzálását. A Józsefvárosi Sütőipari Rt.-nél pedig a munkaadó diszkriminatív lépésekkel próbálta elérni, hogy minél többen kilépjenek a szakszervezetből.

Szakszervezeti vezetők elbocsátásával főleg a dohányiparban találkozott a Liga Szövetség. Az Egri Dohánygyár egyik aktivistáját például átszervezés címén bocsátották el, a hivatkozás szerint munkáját külső vállalkozóra bízták. Csakhogy az "átszervezés" csupán ezt az egy embert érintette, a hasonló munkakörben dolgozó többi munkás más elnevezéssel tovább végezhette korábbi tevékenységét. A felsőbb szakszervezet nem adta meg az engedélyt az elbocsátáshoz, megtette azonban ezt a fürge bíróság, s a döntését úgy indokolta: a szakszervezetnek van lehetősége más tisztviselőt választani. Ügyes.

Szintén jóváhagyta a tekintetes bíróság a V. Tabac egyik szakszervezeti vezetőjének elbocsátását, mondván, a vezető elbocsátásával nem válik működésképtelenné a szakszervezet. S vajon bíró nélkül hogyan működne egy bíróság? Az Imperial Tobacco gyárában ugyanis a sorozatos elbocsátások szabályosan kivéreztették a szakszervezeti vezetést.

A szakszervezetek ellehetetlenítésére irányuló próbálkozások természetesen nem csak a dohányiparra jellemzőek. A Delphi Packard Kft.-nél például ismétlődően rendkívüli felmondással szüntetik meg a vezető szakszervezeti tisztviselők jogviszonyát, legutóbb éppen az elnök járt így. A bírósági procedúra során a munkaadó úgy nyilatkozott, csak akkor hajlandó helyreállítani a munkaviszonyt, ha az elnök lemond a szakszervezeti vezetőknek járó munkaidő-kedvezmény teljes felhasználásáról.

Szakszervezeti vezetők ráadásul úgy vélik, nem elég, hogy a joggyakorlat nem ad elég védelmet munkavállalóknak és szakszervezeti vezetőknek, dolgozó és szakszervezetis gyakran akkor is rosszul jár, ha végül neki ad igazat a bíróság. Erre példa a Jonathermál Rt.-nél tapasztalt eset, ahol az elbocsátott szakszervezeti vezetőnek hiába adta vissza az állását több évi pereskedés után a bíróság. Dolgozó és munkaadó között az emberi viszony annyira megromlott, hogy a további együttműködés irreálisnak bizonyult, ráadásul a pereskedés időszaka alatt a cég annyira megosztotta a dolgozókat, hogy a szakszervezet is feloszlott.

Bár a felsorolt példákat mind multinacionális cégeknél tapasztalták, Pataki Péter, az MSZOSZ alelnöke arra hívja fel a figyelmet, senki ne gondolja, hogy ebben a szektorban a legrosszabb a helyzet. Valójában azok, a szervezettség keretein kívül működő kis hazai cégek vihetik a prímet, ahol nemhogy a jogsértések mindennaposak, de a dolgozók azt sem tudják, hogy jogokkal rendelkeznek. Egyes szociológusok szerint a dolgozók kiszolgáltatottságát tekintve úgy a tízes években vagyunk. Száz évet estünk vissza az időben.