Vége a Barátságnak?

A Demokrata július 31-i számának írása.

„Ukrajna elzárta a Barátság kőolajvezetéket, nem jön orosz olaj Magyarországra” – riogat a szalagcím. „Üzemanyagválság felé halad Magyarország, kiadták a figyelmeztetést” – tromfol rá a következő. Lehet fokozni: „Súlyos energiaár-robbanás és áramhiány jöhet” – utóbbi címet egy Politico-cikk szemlézése kapta a hazai médiában, és az eredeti írásban csakugyan elhangzik, hogy „az ukrán intézkedések súlyos helyzetet teremthetnek”, illetve hogy „a magyarok heteken belül égbe szökő energiaárakkal és áramhiánnyal szembesülhetnek, ha nem találnak megoldást” – mondta a lapnak Ilona Gizińska, a Centre for Eastern Studies agytröszt kutatója és Magyarország-szakértője. Hogy az áramhiány miből következne, az nem derül ki a cikkből, tekintve, hogy Magyarországon egyáltalán nem jellemző, hogy olajat használnának villamos energia előállítására. De egyelőre az üzemanyagok árán sem látszik, hogy válság fenyegetne, csütörtökön tovább csökkennek a nagykereskedelmi árak. Az mindenesetre kisebb csoda, hogy a vészjósló hírek hatására nem torlódtak még föl kígyózó sorok a benzinkutakon. Ám a szenzációhajhász címek mögött van valóságalap… Nézzük meg tehát, mi is történt tényszerűen a múlt héten hazánk kőolajellátásával.

Egyelőre jön az olaj

Nehéz és szerteágazó téma, ráadásul az összes érintett szereplő, köztük a Mol elzárkóztak attól, hogy részletesen beszámoljanak a történtekről. Amit biztosan tudunk: egy ukrán elnöki rendelet miatt az orosz Lukoil június vége óta nem veheti igénybe az ukrán kőolajvezeték-hálózatot a nyugati, Magyarországra és Szlovákiába irányuló szállításai teljesítéséhez. Noha az orosz olajvállalatot már 2018 óta szankcionálja Ukrajna, ezek az intézkedések mindeddig leginkább financiális jellegűek voltak, például a tőkekivonásra vagy a kereskedelmi műveletek korlátozására szorítkoztak, a tranzitforgalmat nem érintették.

Miért olyan fontos ez? Ahogy Szijjártó Péter a napokban összefoglalta, a keleti irányú csővezetékes import felét a Lukoil bonyolítja le Magyarország felé, körülbelül kétmillió tonna kőolajat Magyarország és Szlovákia a Lukoiltól szerez be Oroszországból. A külgazdasági és külügyminiszter arról is beszélt, volt egy korrekt energetikai megállapodás Magyarország és Ukrajna között, ennek most vége. Jelenleg átmeneti megoldások vannak, de ezek már középtávon sem lesznek működőképesek, ezért gyorsan kell megoldást találni. Szijjártó Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy a hazánk számára kártékony ukrán lépésre éppen nyáron került sor, amikor kiemelkedően nagy az energiafogyasztás, a kieső szállítások pótlása pedig ilyenkor állítja a legnagyobb kihívás elé a szolgáltatókat. Ezt, ahogy arra a miniszter is utalt, jelenleg sikerült megoldani, és erre utal az a nyugalom is, ahogy a piac az eseményekre reagált.

Mindez arra enged következtetni, hogy a szállítások továbbra is folyamatosak, legfeljebb más orosz olajcégek ugrottak be a Lukoil helyére, elvégre a szankciók kizárólag az utóbbira vonatkoznak. De ahány cinikus lépést láttunk már a szankciós politika jóvoltából, az sem zárható ki, hogy ugyanaz az olaj érkezik a vezetéken, csak más cég égisze alatt alatt. A kényszermegoldásokról a hét végén bővebben Lantos Csaba energetikai miniszter beszélt Tusnádfürdőn, a 33. Bálványosi Szabadegyetemen. Azt mondta, „a kiesett olajmennyiséget tudtuk pótolni. A Mol már vett más országból, harmadik forrásból olajat, amely a krki terminálon, az Adria-vezetéken át jön majd Százhalombattára és Pozsonyba a finomítókba. Más orosz termelőktől is vásárolnak olajat – itt a veszélyt az jelenti, ha teljesen leáll a Barátság kőolajvezeték” – jelentette ki a miniszter, hangsúlyozva, hogy a magyarországi stratégiai tárolók jelenleg teljesen fel vannak töltve. Ez pedig nem kevés, Magyarország (és Szlovákia is) 90 napnyi stratégiai készletet tart fenn mind nyersolajból, mind finomított termékekből, így ha teljesen leállnának is az orosz szállítások, akkor ebből egy ideig el lehetne látni a két országot. Úgy tudjuk, a Mol eddig még arra sem kényszerült rá, hogy alternatív csatornákon keresztül szerezze be a kőolajat, arra pedig végképp nem volt szükség, hogy a tartalékokhoz hozzá kelljen nyúlni. De vajon meddig marad ez így? Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter erről annyit mondott, az biztos, hogy szeptemberig nem lesz ellátási probléma.

Hasonló megállapításra jutott gyorselemzésében a Fitch Ratings is, amit a Portfolio szemlézett. Mint írják, a kiesett Lukoil mellett más orosz szállítók, mint például a Rosznyeft és a Tatnyeft továbbra is szállíthat Ukrajnán át Magyarországra és Szlovákiába a Barátság II. déli ágán, de a Fitch elemzése azt is megjegyzi: „Nem világos, hogy az ukrán hatóságok további szankciókat rónak-e ki ezekkel a cégekkel szemben.” A Mol kapcsán pedig megjegyzik, hogy a cégcsoportnak egészséges pénzügyi mozgástere van.

Gyors magyar reakció

„Komoly diplomáciai manőverekben vagyunk”, mondta Lantos Csaba. Szijjártó Péter például azonnal tárgyalást kezdett orosz kollégájával, Szergej Lavrovval a kieső olaj pótlásáról.

Emellett hazánk és Szlovákia a brüsszeli kereskedelempolitikai bizottsághoz fordult, hogy próbálják meg Ukrajnát rábírni a Lukoil olajának továbbengedésére. Azzal érveltek, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó Ukrajna megsértette társulási szerződésének azon passzusát, amely szerint nem állíthatja le a területén keresztül haladó tranzitot. Ám ennek nem sok foganatja lett, a Világgazdaság információi szerint úgy tűnik, hogy a Lukoil olajától elvágott országoknak maguknak kell megoldaniuk a helyzetet, az üggyel foglalkozni hivatott uniós bizottság tárgyaló diplomatái nem kívánnak lépni az ügyben. A gazdasági portál azt is megjegyzi, hogy Olof Gill, Európai Bizottság illetékes szóvivője bejelentette: nem áll fenn probléma sem Magyarország, sem Szlovákia esetében amiatt, hogy Ukrajna korlátozást vezetett be az orosz Lukoil cégre. Ennek kapcsán Szijjártó Péter úgy fogalmazott: „Jól látszik, hogy egyes európai uniós tagállamok továbbra is politikai álláspontot képviselnek, és annak ellenére, hogy Ukrajna lépése feketén-fehéren sérti a magyar és szlovák energiaellátás biztonságát, sérti az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodást, próbálják mentegetni Ukrajnát, és jól láthatóan a belső európai uniós szolidaritásra fittyet hánynak.” Egyúttal azt is kilátásba helyezte, hogy addig blokkolja Magyarország az Európai Békekeretből az uniós tagállamoknak a kifizetéseket, ameddig az ukránok blokkolják a Lukoil szállítmányait.

Segítséget mindeddig egyedül Bulgária ajánlott fel Magyarországnak: amennyiben kőolajtermékek vonatkozásában szükségünk van újabb mennyiségekre, a bolgár energiaügyi miniszter ígérete szerint különböző számítási módokkal el tudják juttatni Magyarországra. Csakhogy nincs közvetlen olajvezeték Magyarország és Bulgária között, ezért csak a finomított termékek terén tudnának a bolgárok segíteni, így bármilyen nagylelkű is a felajánlás, hosszú távon ez sem jelenthet megoldást.

Az energiaháború első lövése?

Ukrajna azt követeli Magyarországtól, hogy „hagyjunk fel a békepárti politikával” – így reagált Gulyás Gergely a Kormányinfón arra a kérdésre, hogy miért zsarolja Ukrajna Magyarországot. Keményen reagált Robert Fico is. A szlovák kormányfő Denisz Smihal ukrán miniszterelnökkel egyeztetett telefonon, akinek kijelentette, Szlovákia nem lesz túsza az orosz–ukrán kapcsolatoknak. De politikai akcióról beszél a Kreml is, Dmitrij Peszkov szóvivő kiemelte, Oroszország tehetetlen, mivel az ukrán döntés politikai és nem technikai eredetű, Moszkvának nincs lehetősége felvenni a kapcsolatot az ukrán tranzitvállalattal.

Ezt egyébként közvetve Kijev is elismeri, a cikk elején idézett Politico-cikkben megszólal Inna Szovszun ukrán parlamenti képviselő, az energetikai bizottság tagja is, és nem kevesebbet állít, mint hogy „több mint két éve várunk arra, hogy az EU, a G7-ek valódi szankciókat vezessenek be az orosz olajvezeték ellen”, ennek dacára még mindig napi 200 000 hordó nyersolajat szállít. Mivel Moszkva tavaly 180 milliárd dollárt keresett az olajexportból, „valójában abszurd, hogy hagyjuk, hogy ezt a pénzt azzal keressék, hogy ezt az olajat ukrán területen keresztül szállítják, ha ezt a pénzt aztán arra használják, hogy megöljenek minket”. A képviselő utalt a tilalom másodlagos céljára is: Magyarországnak az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokkal és Kijev EU-csatlakozásával szembeni ellenállásának megtörése. „Tényleg minden diplomáciai megoldást kipróbáltunk, és azok soha nem működtek” – mondta. „Úgy tűnik tehát, hogy más megközelítéseket kell találnunk arra, hogyan beszéljünk velük.”

Ennek pedig, noha Ukrajna hivatalos csatornákon keresztül sértődötten tagadja, hogy zsarolásról volna szó, neve is van: energiaháború. Számunkra rossz hír, hogy ebben a műfajban Ukrajna hagyományosan erős, és az igazán jó lapok is nála vannak. Ugyanis míg a gáztranzit esetében sikerrel járt a magyar kormány diverzifikációs törekvése, és egy ilyen helyzetben akár a teljes, eddig oroszoktól vásárolt éves gázmennyiséget – ez 4,5 milliárd köbméter – be lehetne hozni a Török Áramlaton keresztül, a kőolaj esetében ilyen megoldások nincsenek.

Ezzel szemben Magyarországnak ebben a játszmában nincsenek igazán erős lapjai. Kijevben vélhetően pontosan tudják, hogy Brüsszel semmilyen lépést nem fog tenni, sőt a fősodor most zajosan ünnepli, hogy végre a magyarok is rákényszerülnek az orosz olaj elengedésére. Marad az Európai Békekeretből származó 6,5 milliárd eurós fegyverszállítási ellentételezés blokkolása, ez, ahogy a nevében is benne van, nem Ukrajnának menne, hanem az uniós tagországok korábbi fegyverszállításaik ellentételezésére, így akár arra is alkalmas lenne a blokkolás, hogy az uniós döntéshozókat megmozgassa. Csakhogy éppen most készítik elő a terepet ahhoz, a magyar kormánytól elvegyék a vétó lehetőségét. A másik kártya az Ukrajnába irányuló áramexport, amelyből hazánk oroszlánrészt vállal, a teljes mennyiség több mint 40 százalékát adja át a háború miatt energiaválságtól szenvedő keleti szomszédunknak. Ám valószínűtlen, hogy ez az egy magyar kártya elégségesnek bizonyul ahhoz, hogy jobb belátásra bírja az ukrán döntéshozókat. Így nincs más megoldás, mint reménykedni, hogy előbb lesz vége a háborúnak, mint hogy az energiaháború elfajulna, és az ukránok komoly károkat tudnának okozni a magyar üzemanyag-ellátásban.