Újra mélyülni látszanak a Budapest és Brüsszel vitájában 2013-ban betemetett lövészárkok. Az unortodox gazdaságpolitika után most úgy tűnik, az Európai Bizottság a migránskvótát ellenző társadalompolitika miatt állítja pellengérre hazánkat. A módszer ugyanaz, mint 2012-ben: rejtett költségvetési problémákkal és az uniós támogatások megnyirbálásával fenyegetnek.

Fotó: http://www.shutterstock.com/illusztráció

Alig egy nappal azután, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium részletes adataiból kiderült, Magyarország az év első kilenc hónapjában nullszaldós költségvetést produkált, vagyis egyáltalán nem halmozott fel deficitet, csattanós választ tett közzé az Európai Unió statisztikai hivatala. Az Eurostat közleményben jelezte, hogy nem bízik a magyar nemzeti adatokban, azok ugyanis nem veszik figyelembe az állami Eximbankhoz és a Nemzeti Bank alapítványaihoz kötődő kiadásokat.

Néhány nappal korábban pedig arról szóltak a hírek: az Európai Csalás Elleni Hivatal megtízszerezte a Magyarországgal foglalkozó részlegének állományát. A szervezet ugyanis fokozottan kívánja ellenőrizni az uniós támogatások magyarországi felhasználását. Közben az Európai Bizottság jelentést is készít ugyanebben a témában, s a portfolio.hu brüsszeli értesülései szerint e vizsgálat a támogatások részleges vagy akár teljes felfüggesztését is eredményezheti. Feltűnő az egybeesés: ahogy az Orbán-kormány egyre határozottabban fellép a migránsok befogadását erőltető kötelező kvóta ellen, Brüsszelben úgy próbálnak ismét ürügyet keresni arra, hogy az uniós támogatások elzárásával revolverezhessék Magyarországot.


Költségvetési kritikák

Pedig a magyar költségvetés jelenleg az egyik legkedvezőbb képet mutatja az Európai Unióban. A szeptemberig felhalmozott 2 milliárd forintos államháztartási hiány ugyanis mindössze 0,006 százalékos deficitet, vagyis teljes egyensúlyi költségvetést jelent. Ilyenre a rendszerváltozás óta nem volt példa (és sokéves visszatekintésben azelőtt sem), okkal jelentette be tehát a szakminisztérium, hogy az eddiginél kedvezőbbre, mindössze a GDP 1,7 százalékára várja az év végi deficitet. A magyar hiány már a tavalyi évben is a terveknél jóval kedvezőbb, mindössze 1,6 százalék lett, aminek eredményeként az államadósság is jelentősebben mérséklődött, a GDP 75,7 százalékáról 74,7 százalékra.

A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint az alacsony hiányt és az adósságcsökkenést a munkahelyek számának gyors növekedése és a fogyasztás ebből adódó felfutása okozta – előbbi a járulék- és jövedelemadó, utóbbi az áfa- és fogyasztásiadó-bevételeket növelte (Demokrata, 2016/11). Mostani állásfoglalásában azonban az Eurostat azt állítja, hogy a Nemzeti Bank bizonyos finanszírozási tevékenységei sérthetik az uniós statisztikai előírásokat, amiket vissza kellene irányítani a kormányzati kiadások körébe. Elemzők egyetértenek abban, hogy ezzel az MNB oktatási, esetleg műkincsvásárlási szerepére céloznak, amivel kapcsolatban a szervezet „egyeztetéseket kezd a magyar hatóságokkal”. Néhány nappal korábban pedig Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke egy nyilvános levélben jelezte, hogy az uniós tilalmak kijátszásának tekinti, ha a nemzeti bankok irányítása alatt álló szervezetek vásárolnak államkötvényeket. A célzás az MNB alapítványaira vonatkozott, amelyek vagyonuk kis hányadát nem titkoltan állampapírokban tartják, ám az ügy kapcsán Draghi azzal fenyegetett: kötelezettségszegési eljárást indíthatnak. Szintén az Eurostat kifogásolja az Eximbank ügyét: az alapvetően hazai vállalatok külkereskedelmi ügyleteit finanszírozó, exportbiztosítóként is működő pénzintézet hitelállományának költségvetési rendszerbe vonása becslések szerint 2 százalékponttal emelné meg Magyarország államadósságát.


Műbalhés EU-támogatások

E költségvetési korrekcióknál azonban sokkal súlyosabb következményekkel járnának az uniós támogatásokat érintő fenyegetések – amik néhány év szünet után ismét napirendre kerültek az elmúlt hetekben. Hogy mennyire jelentős tételről van szó, mutatja, hogy például az államháztartás legfrissebb, szeptemberi mérlegében 350 milliárd forintos többletbevételt hozott az uniós támogatások elszámolása (ezeket a tételeket vagy korábban megelőlegezte a magyar költségvetés, vagy a következő hónapokban fogja szétosztani). Magyarország éves szinten pedig GDP-je 3,5 százalékát kapja Brüsszeltől, vagyis bő ezermilliárd forintot. Bár az uniós támogatások csak keresztülfolynak a magyar büdzsén, hiszen azokat ki is fizeti a kormány a nyertes vállalkozásoknak – maximum a beruházásokhoz tartozó adók jelentenek közvetlen bevételeket –, a pénzek ugyanakkor jelentős kiadásoktól mentesítik az államháztartást, hisz ezek biztosítják a hazánkban zajló fejlesztések jelentős hányadát.

A támogatások megnyirbálása furcsa módon azért került napirendre, mert az eddigi pénzosztások kapcsán a magyar hatóságok nem tártak fel számottevő visszaéléseket. Az EU Csalás Elleni Hivatalának (OLAF) vezetője még a tavalyi év végén fogalmazta meg ezzel kapcsolatos aggályait, vagyis hogy hazánk mindössze egyetlen túlárazási vagy korrupciógyanús ügyet jelentett a szervezetnek. Ezzel szemben az OLAF tavasszal nyilvánosságra hozott tavalyi jelentésében az olvasható, hogy az általuk – magánszemélyek kezdeményezésére – vizsgált 17 projektből 14 esetben visszaélés gyanúja merült fel (a teljes képhez hozzátartozik, hogy az OLAF csak a fejlesztési támogatásokat vizsgálta, amelyeket csak a keleti és déli tagállamok kapnak, s Romániában 22, Bulgáriában 12 hasonló megállapítást tett a szervezet). A jelentés hatására pedig nyáron az Európai Parlament szocialista frakciója olyan kezdeményezést fogalmazott meg, amely javasolta az uniós felzárkóztatási források felhasználásának teljes kivizsgálását Magyarországon. Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos eljárása várhatóan a jövő év első felében zárul, az egyeztetésekben részt vevő Miniszterelnökség azonban nem aggódik a végkifejlet miatt, várakozásaik szerint csupán apró korrekciókra kötelezik hazánkat.

Hogy az ilyen eljárások mennyire megalapozottak, mutatja az eddig legnagyobb hírverést kapott, úgynevezett „aszfaltügy” sorsa. Mint emlékezetes, Magyarország az útépítési tendereknél környezetvédelmi feltételként írta elő, hogy a pályázóknak 50 kilométeren belül aszfaltkeverő üzemmel kell rendelkezniük, ezt azonban bizonyos cégek kedvezményezéseként fogta fel Brüsszel. A sajtóhírekben évekig „jelentős visszaélésként” szerepelt az ügy, amely 450 milliárd forintnyi beruházást érint, s amiből 200 milliárd kifizetését fel is függesztették az uniós szervek. Lázár János azonban nyáron bejelenthette: végül az EU mindössze 48 milliárd forint visszafizetésére kötelezte az országot, ráadásul ezt is úgy, hogy a pénzt más projektekre később felhasználhatja a kormány. Egyébként az aszfaltügyben több év késéssel, végre befolyó támogatásoknak is köszönhető, hogy szeptemberben erős többletet könyvelhetett a magyar költségvetés…

Legújabban pedig a megemelt szállítói előleg gyakorlatát tartja aggályosnak az Európai Bizottság. A beruházások gyorsítása és a lehetséges nyertesek körének bővítése érdekében ugyanis Magyarország a más országokra jellemző 30 százalék helyett az idei évtől 50 százalékos előleg kifizetését is lehetővé tette, amivel kapcsolatban Brüsszel jelezte: kockázatosnak tartja, és így nem hajlandó kifizetni ezeket a számlákat. Becslések szerint e vita miatt a magyar költségvetésnek máris 200 milliárd forint többletkiadása keletkezett – vagyis olyan megelőlegezett kiadások, amelyek fedezete belátható időn belül nem érkezik meg az EU-tól.


Keresik a fogást

Feltűnő a hasonlóság: ahogy az unortodox gazdaságpolitika, s főleg a multinacionális világot sújtó különadók időszakában Brüsszel rendre a magyar költségvetés fenntarthatatlanságát hangsúlyozta, s nem a valós adatok, hanem jövőbeni – utólag tévesnek bizonyuló – prognózisok miatt marasztalta el Magyarországot (Demokrata, 2012/9), most ugyanígy mondvacsinált indokokkal próbálják megnyirbálni a hazánknak járó uniós támogatásokat. Feltűnő az is, hogy nemcsak az uniós támogatásokkal kapcsolatos brüsszeli vizsgálat indult szocialista kezdeményezésre, de az MNB alapítványainak ügyeit is baloldali szereplők tárták a brüsszeli fórumok elé. Jól látható, hogy az EU-t jelenleg irányító, évtizedekkel korábbi viszonyokhoz szocializálódott, idős-rugalmatlan baloldali politikai elit most újra gazdasági fojtással próbálná észhez téríteni a migránspolitikában különvéleményt hangoztató Orbán-kormányt. Erről tanúskodnak a kötezettségszegési eljárások, a támogatások kifizetésének visszatartása, a fokozott vizsgálatok, a baljós prognózisok, és a felfüggesztéssel kapcsolatos fenyegetés. Egyébként Lázár János már egy szeptemberi sajtótájékoztatón megjósolta, hogy „büntetni fogják Magyarországot a népszavazás miatt”. S valóban, a népszavazás után másfél héttel Matteo Renzi, Olaszország baloldali miniszterelnöke már uniós költségvetési következményeket is követelt azon tagállamok rovására, amelyek „megpróbálják kihúzni magukat a migránsok áthelyezésével kapcsolatos kötelezettségeik alól”.

Az Európai Központi Bank kritikái nyomán az MNB közölte: alapítványai megkezdték állampapír-portfóliójuk felszámolását. Ennek eredményeként 56 milliárddal már csökkent is állományuk, igaz, 157 milliárd forintot még mindig államkötvényben tartanak. Utóbbi egyébként nem igazán jelentős tétel Magyarország 25 120 milliárd forintos adósságállományához viszonyítva. Ahogy az Eximbank esetleges állam­adósságba vonása is maximum 74,7-ről 76,7 százalékra tolná Magyarország GDP-arányos adósságát – a magyar költségvetés jelenlegi eredményei alapján ez alig zökkentené meg a csökkenő adósságpályát.

Egyelőre tehát csak keresik, de nem találják a fogást Magyarországon. Ahogy a magyar adóbevételekből arra is telik, hogy a kormány megelőlegezze az unió által ki nem fizetett megemelt szállítói előlegeket. Emiatt irányoz elő a Nemzetgazdasági Minisztérium év végére még mindig 1,7 százalékos deficitet – enélkül ugyanis nullszaldóval zárhatna a költségvetés.

Szarka Sándor