Adócsökkentés helyett megfélemlítik a társadalmat

Hússzor annyi vagyonosodási vizsgálatot folytatott tavaly az APEH, mint egy évvel korábban. A 11 ezer revízió 70 százalékában az ellenőrök eltitkolt jövedelmekre bukkantak, átlagosan 5,6 millió forint értékben. Adószakértők szerint azonban a befolyt 43 milliárd forinthoz képest jóval nagyobb veszteséget szenved el az adóhatóság azon, hogy nem jut elegendő embere más vizsgálatokra. A Pénzügyminisztérium azonban hajthatatlan: idén ismét a tavalyival megegyező számú vagyonosodási vizsgálatra számíthatunk. A cél a társadalom megfélemlítése – akár jogsértő módszerek alkalmazásával is.

Jövőre is 12-15 ezer vagyonosodási vizsgálat megindítását tervezi az adóhatóság – jelentették november elején adóhivatali források. Vagyis a Pénzügyminisztérium sikeresnek tartja a tavalyi év vizsgálatdömpingjét. Jóval sikeresebbnek, mint a három évvel korábbi áfa-visszatartási akciót, amit szintén az alapos ellenőrzésekkel magyaráztak – s ami utóbb Draskovics Tibor pénzügyminiszter bukását okozta. Pedig az akkori áfa-viszszatartási botrányban és a jelenlegi vagyonosodási vizsgálatokban közös, hogy körülbelül ugyanakkora bevételt hoznak, mint amennyibe a vizsgálatok lefolytatása kerül.

Kétharmadnál találtak

Első ránézésre impozáns a vagyonosodási vizsgálatok eredménye. Szikora János, az APEH elnökének múlt heti tájékoztatóján kiderült: az államkassza 43 milliárd forintnyi bevételre tett szert a 11 ezer befejezett vagyonosodási vizsgálatokból. Az összegnek mintegy a fele volt az adóhiány, a másik fele – az adóhiány 50 százalékát jelentő – büntetésekből, valamint a jegybanki alapkamat kétszeresére rúgó késedelmi kamatokból jött össze. Huszonnyolc esetben az adóhatóság igazi nagyhalakra bukkant, ahol az eltitkolt jövedelem meghaladta az egymilliárd forintot. A legnagyobb adóhiány 6,4 milliárd forint volt, ezt azonban már nem lehet behajtani, a tartozás felhalmozója ugyanis meghalt, cége pedig jogutód nélkül megszűnt.

A hatóság egyébként 15 ezer vizsgálatot indított 2007 folyamán, négyezret azonban nem sikerült befejezni év végéig. A lezárt vizsgálatoknál 68 százalék volt a „találati arány”, vagyis a kérdőre vont adózók több mint kétharmadánál találtak eltitkolt jövedelmet az ellenőrök. Az átlagosan megállapított adóhiány 5,6 millió forint volt – az 50 százalékos büntetés, valamint a késedelmi kamat miatt az érintettek ennek durván a dupláját voltak kénytelenek befizetni. Az elmarasztaltak egyébként jogi úton is megtámadhatják a vizsgálatok eredményét. A tárgyalások négyötödéből azonban az APEH kerül ki győztesen. Ebben az esetben pedig az eljárás költségeit is az adózónak kell fizetnie.

Valósággá vált tehát, amit egy évvel ezelőtt fölöttébb valószínűtlennek tartottak a szakmabeliek. Az APEH képes volt lefolytatni a kormány által kilátásba helyezett 10 ezer vagyonosodási vizsgálatot, sőt még túl is teljesítette a tervet. Pedig adószakértők biztosra vették: szűkös kapacitásából a hivatal nem tudja teljesíteni a kormányzat elvárását, a vagyonosodási vizsgálatok ugyanis legalább dupla annyi időt igényelnek más eljárásokhoz képest. Összehasonlításul: az áfaellenőrzések átlagosan 3,5 napra kötnek le egy revizort. S ezen az sem segített, hogy a tavalyi év során 500 új ellenőrt vett fel az adóhivatal. 2004-2005-ben ugyanis, amikor Gyurcsány Ferenc még azt állította, hogy „kisebb állammal meg lehet oldani a költségvetési hiányt”, ezer embert bocsátottak el az APEH-től.

Szikora János azonban nem akart elődje, Király László György sorsára jutni, akit épp a balul sikerült áfa-visszatartási akció bűnbakjaként bocsátottak el (a fokozott áfaellen őrzések ugyanis minimális többletbevételt hoztak, s emiatt jócskán elúszott a 2004. évi költségvetés). Inkább az elvártnál jóval több vagyonosodási vizsgálatot indított – valójában ugyanis meglehetősen bizonytalan, mennyi idő alatt lehet lezárni egy-egy vagyonosodási vizsgálatot. Annál, akinek nincs takargatnivalója, vagy aki felkészületlenül várja az ellenőröket, néhány hét alatt is lezárulhat a revízió, az ügyvédek minden tanácsát megfogadó delikvensek viszont négy-öt hónapig is elhúzhatják az eljárást. Az APEH-értesítő érkezését követően például két hónap haladékot lehet kérni, a vizsgálat eredményeit rögzítő jegyzőkönyvre 15 napig lehet észrevételt tenni, majd a határozat megszületése után 30 nap van a fellebbezések benyújtására a másodfokú adóhatósághoz. S aztán még mindig meg lehet támadni bíróságon a határozatot, ami újabb másfél-két évvel tolhatja tovább az ügyet.

Kifordult világ

A GKI Gazdaságkutató nyáron széles körű vizsgálatot végzett: hogy látja a lakosság és a vállalkozói szféra a vagyonosodási vizsgálatokat. Az utca embere egyértelműen támogatta a vizsgálatokat, mivel hozzájárulhatnak a fekete- és szürkegazdaság visszaszorításához, vagyis a közterhek általános csökkentéséhez. Elvileg a vállalkozók is fontosnak nevezték a gazdaság fehérítését, a módszerek tekintetében azonban már számos kritikát fogalmaztak meg.

Általános észrevétel: az adóellenőrök túl határozottan próbálják végigvezetni a maguk által elképzelt vizsgálati menetet, nincs idejük igazán elmélyülni az ügyekben, a komolyabb utánajárást igénylő magyarázatokat egyszerűen nem veszik figyelembe. Erre egyébként jogilag lehetőségük van. A vagyonosodási vizsgálatok szabályai szerint a revizorok indoklás nélkül visszautasíthatják a „nem életszerű válaszokat”. Eszerint viszont nemcsak az adócsalókat, de a különleges helyzetben levőket is elmarasztalhatja az APEH.

Valójában a vagyonosodási vizsgálat alapelve, hogy megfordul a bizonyítási kényszer, rendkívül kényelmes helyzetbe hozza a hatóság embereit. Míg a normál jogban, vagy más adóellenőrzéseknél a hivatalnak kell bizonyítania, hogy a vizsgálat alá vont személy szabálytalanságot követett el, a vagyonosodási vizsgálatoknál az érintettnek kell igazolnia vagyona eredetét. A gondolatmenet egyébként logikus: amennyiben valakinek a költekezése és hivatalosan bevallott jövedelme között nagy szakadék tátong, okkal feltételezhető, hogy eltitkolja bevételei jó részét. Az adóellenőrök tehát öt évre visszamenőleg kérdezősködni kezdenek az illető bevételeiről és költségeiről. S aki csak feleannyi adózott jövedelemről tud számot adni, mint amennyit nagy értékű háza, gépkocsija (esetleg jachtja, helikoptere) ér, azon az APEH-nek joga van utólag behajtani az eltitkolt pénzek jövedelemadóját – büntetéssel és késedelmi kamattal megfejelve.

Kölcsön, nyeremény, ajándék, örökség, korábbi eredet – a legjellemzőbb magyarázatok, amivel az érintettek megpróbálják lefedezni a vagyonosodási vizsgálat által feltárt hiányt. Csakhogy a papírokkal le nem fedezett ügyleteket az ellenőrök nem hajlandók figyelembe venni – és itt kezdődnek azok a problémák, amelyek miatt a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesülete, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara az Alkotmánybírósághoz készül fordulni. Az APEH világában a kölcsönről, ajándékról minden esetben illik elismervényt írni – sőt, az ajándékozást csak akkor tekintik elfogadhatónak, ha befizették utána a törvény szerint előírt 11-40 százalékos illetéket. Bár az ausztrál kaszinó-nyereményre való hivatkozás tényleg feszegeti az életszerűség határait, valójában eddig semmi nem indokolta, hogy a nyertesek tényleg megőrizzék a bármiféle nyereményük után kapott igazolásukat, tehát az érintett akkor sem tudná igazolni a pénzt, ha történetesen tényleg nyert volna. Hasonlóan durva a pénzek korábbi eredetét megjelölőkkel szemben folytatott eljárás. Ha ugyanis valaki azt állítja, már a vizsgált időszak előtt létező megtakarításaiból vásárolt, az APEH arra az időszakra is kiterjeszti az igazolási kényszert. Vagyis az illetőnek bizonyítania kell, hogy nagy értékű bankszámla, befektetés, ingatlan stb. volt a birtokában. Csakhogy köztudott, a nyolcvanas-kilencvenes években a megtakarítások jelentős részét még látra szóló bankszámlákon, részvényekben, befektetési jegyekben tartotta a lakosság, aminek sehol semmi nyoma nincs.

A vagyonosodási vizsgálatokhoz kapcsolódóan egyébként az adóhatóság öt évre viszszamenőleg bekéri az érintett család közüzemi és egyéb számláit is, hogy ebből is képet kapjon költekezésükről. Mindez a bankszámlákhoz és a nyereményekhez hasonló problémát vet fel. Mivel eddig senki nem volt tisztában azzal, hogy a számlákra még szükség lehet, a legtöbben nem őrizték meg az elismervényeket. Ezeket elvileg be lehet gyűjteni a szolgáltatóktól, mindez azonban ennyi időre visszamenőleg több tízezer forintba kerül. Különösen, hogy a vagyonosodási vizsgálatok indulása óta jó néhány szolgáltató felemelte az utólagos számlakivonat kiállításának költségét.

Kirívóan magas adók

Az adószakértők további aggálya, hogy a vagyonosodási vizsgálatok jelentős erőket vonnak el az adóhivatal egyéb visszaéléseket vizsgáló osztályairól. Az APEH tájékoztatása szerint a vagyonosodási vizsgálatok a hivatal kapacitásának 23 százalékát kötik le. Kevesebb ember marad a legnagyobb három ezer adózó vizsgálatára, a megszűnő vállalkozások ellenőrzésére, sőt a Draskovics Tibor időszakában még fő prioritásként kezelt áfavizsgálatokra. A tavalyi 74 ezer áfarevízióval szemben idén például alig több mint 60 ezer ellenőrzést zárt le az adóhivatal. Pedig Draskovicsnak abban igaza volt: a legnagyobb értékű visszaéléseket az áfacsalásoknál követik el. Amit bizonyít, hogy az APEH által a tavalyi évben lefülelt 357 milliós adócsalás 80-82 százalékát – a lecsökkent ellenőrzésszám ellenére – az áfavizsgálatoknál találták az ellenőrök. A Figyelő hetilap számításai szerint az áfaellenőrzéseknél az adóhatóság az ellenőrzésre fordított összeg kilencszeresét szedheti be, míg a vagyonosodási vizsgálatok hozadéka alig fedezi a ráfordításokat. Mindez azonban a kormány szerint csak rövid távú pénzügyi szemléletben igaz. Hosszabb távon a vagyonosodási vizsgálatok elrettentő példaként szolgálnak, vagyis javítják az adómorált, a büntetések összegénél tehát lényegesen nagyobb bevételt hoznak a költségvetésnek. Mindez már az idei évben is látszott, amikor a vagyonosodási vizsgálatoktól tartva 21 ezren nyújtották be újra korábbi adóbevallásukat önrevízió keretében, ami 44 milliárd forintnyi többletet hozott a költségvetésnek. Mindez azonban úgy is felfogható: a kormány meg akarja félemlíteni, sőt sikerrel félemlíti meg a társadalmat.

Az érdekképviseletek úgy vélik: az adószigor növelése helyett célszerűbb lenne csökkenteni a kirívóan magas magyarországi adóterheket. Az Eurostat összehasonlítása szerint ugyanis Szlovénia után Magyarországon a legmagasabbak az adóterhek az új EU-tagországok között. Ahogy hazai iparoskörökben gyakran mondják: lehúzhatná a rolót, aki pontosan betartana minden adófizetési kötelezettséget. Ebben az esetben viszont gyakorlatilag mindenkit fenyegetnek a vagyonosodási vizsgálat, s csak kiválasztás kérdése, kit buktat le éppen az adóhivatal.

Kárász Andor

Vagyonosodási vizsgálatok indításának jellemző okai (fontossági sorrendben) – Drága ingatlan vásárlása – Magas tagi hitel alacsony jövedelemből – Tartósan veszteséges cég működtetése – Nagy értékű jármű vásárlása – Több cég együttes működtetése – Más vagyonosodási vizsgálat érintettjének nyújtott hitel – Közérdekű bejelentés – Más hatóságok bejelentései