Sokan a Beatrice első lemezeként tartják számon Nagy Feró 1986-ban bakeliten kiadott Hamlet című anyagát. A rockoperai elemeket felvonultató, avantgárd Shakespeare-átirat eredeti megjelenése után 32 évvel most először CD-n is elérhető.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Fotó: T. Szántó György/Demokrata, archív

„1984-ben lehetett, amikor megkeresett Malgot István rendező a kecskeméti Katona József Színházból, hogy írjak zenét a Hamletre mozgásszínházi tagozatuk számára. Nagyon megörültem a feladatnak, belevetettem magam a Hamletbe, azt hiszem, le is tudtam volna doktorálni belőle, annyira elmélyültem a témában” – idézte fel Nagy Feró a kezdeteket az MTI-nek.

A Beatrice frontembereként ismertté vált énekes ekkor már túl volt a hatalmas sikerű István, a király rockoperán (Laborcot alakította), 1985-ben pedig a Rockszínházban a Hairben Berger szerepében is feltűnt. „A rockoperák közül talán a Jézus Krisztus Szupersztár és a Hair volt rám a legnagyobb hatással. Amikor megkaptam a felkérést, rögtön arra gondoltam, hogy egy kelet-európai Hamletet kellene csinálnom, amelynek tükröznie kell a Kárpát-medence érzéseit, zenéit, egy olyan korszakban, a pártállami időkben, amiben én nagyon nem éreztem jól magam”.

Mint felidézte, bár már zajlottak a próbák, előadás akkor nem lett a dologból: miután 1986-ban Jancsót és Hernádit eltávolították a kecskeméti színházból, ő is repült. Nagy Feró azonban nem akarta veszni hagyni a darabot, ezért keresett és talált is más színházi lehetőséget és igyekezett saját koncepcióját megvalósítani. A darabot végül 1987 januárjában az Egyetemi Színpadon mutatták be Katona Imre rendezésében.

„Az én Hamlet-olvasatom egészen más, mint a klasszikus színházi megvalósítás. Úgy éreztem, sok mindent meg kell magyaráznom Arany János fordításában. A főhőst beleraktam egy olyan miliőbe, ahol mindenki piál, vidáman elvan, Hamlet pedig nem találja a helyét. Nálam ő egy álmodozó művészlélek, aki átvehetné a hatalmat, mégsem teszi, nagy szerelemről pedig szó sincs Hamlet és Ophelia között” – fejtette ki Nagy Feró.

Megjegyezte, hogy Shakespeare ezt a darabot soha nem írta le, nincs hozzá köthető kézirat, „szövege állítólag sok-sok fecni alapján készült, én pedig a mű kérdőjeleire építek”.

A Hamlet megzenésítését Nagy Feró jóval azután készítette, hogy a Beatrice a pártállami ellenszélben ellehetetlenült és 1981-re megszűnt, sőt, 1985-re már az újhullámos, kísérleti ős-Bikininek is vége volt, de legalább ott megjelenhetett két remek lemez. Bár az Arany-fordítások alapján összeállított szövegekhez Nagy Feró új zenéket írt, a Prológus és az Epilógus visszanyúlik a hetvenes évek végéhez, a Beatrice Párbaj című dalához. „A Párbajt Miklóska Lajossal ketten írtuk, és annyira odavalónak éreztem a kissé zavaros világát, hogy beillesztettem a darabba”.

A Hamlet-rockoperát 1986-ban kiadta a Hungaroton, de Erdős Péter hanglemezgyári illetékes elintézte, hogy csak egy megcsonkított, rövid verzió kerüljön a bakelitre a 80 perces, dupla lemezre tervezett verzió helyett. „Azért mentem ebbe végül bele, mert a barátaim, művész ismerőseim azt mondták, kell, hogy ennek nyoma maradjon. A történet azért nagyjából így is rajta van, persze sok fontos dolog kimaradt”.

A korongon a Hamletet alakító Nagy Feró mellett Kaszás Attila Claudiusként, Nyeső Mária Opheliaként, Szilágyi Maya Gertrúdként hallható, Polonius és Laertes pedig Vass Péter volt. A rögzített 21 tételt a Beatrice kemény rockos, punkos zenei megoldásai jellemzik, de van benne kelet-európai népzene is. A dalokat lényegében a Ricse klasszikus, 1978-1980 közötti felállása játszotta fel: Nagy Feró énekelt, Lugosi László gitározott, Donászy Tibor dobolt, a basszusgitáros Miklóska Lajos színészként (mint „Rosenstern-Guildenkrantz”) működött közre, hangszerén Zsoldos Tamás, a későbbi, újjáéledő 87-89-es felállásból játszott, mellettük a zenei rendező Péterdi Péter (emulátor) is szerepelt.

A mostani, feljavított CD-kiadást a GrundRecords gondozza és bónuszként felkerült rá az 1985-os kislemez is, rajta a Lenni, vagy nem lenni kezdetű monológ rockzenei változatával. A kiadvány füzetkéjében szerepelnek az egyetemi színpadi előadáson készült fotók, korabeli plakátok, valamint az eredeti kiadás képregénye is, Nagy Gyula munkája, amely ironikus összegzése a műnek.

„Jó lenne, ha egy jól éneklő, fiatalokból álló színészcsapat előadná a rockoperát, kicsit úgy, ahogy a Ricse, Ricse, Beatrice című musical megy az Újszínházban. Már nem én lennék Hamlet, mert öreg vagyok ehhez, legfeljebb atyja szellemeként jelennék meg. Egy vidám darabot szeretnék csinálni belőle, szerintem a Globe Színházba is azért ültek be az emberek a 17. század elején, mert szórakozni akartak, nem pedig búslakodni” – mondta végül Nagy Feró az MTI-nek.