Revizionistának és irredentának bélyegezték, akitől ráadásul állítólag még maga Mussolini is vásárolt képet. Politikailag megbízhatatlannak kiáltották ki, holott egyetlen bűne az volt, hogy a két világháború között alkotott. A párt nagy hatalmú ideológusa, Révay József a „legveszélyesebb festőnek” tartotta, s kijelentette, hogy „sehol sem akar találkozni a nevével”.

A kommunista párt ítészeinek álláspontjával szemben a művészettörténetben már az 1940-es években is zseniként tartották számon Aba-Novákot. S nemcsak azért, mert 1937-ben, amikor a párizsi világkiállításon a 220 négyzetméteres pannók kicsomagolásakor Picasso, meglátva a művét, így kiáltott fel: „Ki ez a barbár zseni?”, hanem azért is, mert rövid élete alatt olyan nemzetközi sikereket ért el, ami máig példa nélküli a magyar képzőművészetben.

Már a harmincas évek elején számos alkotása bekerült Európa jelentős köz- és magángyűjteményébe, 1935-ben New Yorkban pedig a kor meghatározó festőjeként ünnepelték, akiről csaknem egyórás színes filmet is forgattak. A film, amely Aba-Novákot munka közben ábrázolja, hamarosan Magyarországra érkezik. Érdekessége, hogy ilyen hosszú és ráadásul színes filmet ebben a korszakban nemcsak hogy egyetlen magyar művészről sem készítettek, de világviszonylatban is kuriózumnak számított.

A Rómát is megjárt festőművész, annak ellenére, hogy mindössze 47 évet élt, hatalmas életművet hagyott az utókorra. Az itáliai elődök, így például Giotto útmutatása nyomán megújítója lett a magyar freskó- és ikonfestészetnek, amellyel szintén kiváltotta a kommunista hatalom rosszallását. Vallásos tárgyú képeivel ugyanakkor megosztotta a közvéleményt is, hiszen a barokk negédes angyalkái és a paradicsomi idill ábrázolása helyett az emberi gyarlóságot és az élet véges voltát tárta a közönség elé. Az Aba-Novák által kifestett templomokról számos legenda is kering. Jászszentandráson például úgy tartják, hogy a várandós fiatalasszonyok közül többen elvetéltek, amikor megpillantották a mester újonnan készített freskóit. De állítólag ugyanitt történt meg az az eset is, hogy egy helybéli, miután az Aba-Novák által festett ördögben saját magára ismert, azon nyomban elájult. Azt, hogy mennyi ezeknek a történeteknek a valóságalapja, természetesen nem tudhatjuk.

Az azonban biztos, hogy művei mindenkire így vagy úgy, de hatással vannak. Tudták és érezték ezt a Rákosi-rezsim tagjai is, akik 1946-ban a szegedi Hősök kapuja freskóján előbb csak Horthy alakját meszeltették le, majd az egész felületet, később pedig, állítólag egy restaurátor szakszerű irányításával szürke, cementes vakolattal fedették be azt. A kapu, mely Európa legnagyobb szabadtéri freskójaként a világháborús katonáknak állít emléket, több mint ötven évig maradt rejtve az érdeklődők előtt. Többéves restaurálást követően a művész lányának, Aba-Novák Juditnak apja budai műtermének eladásából származó, több mint húszmillió forintos adományának köszönhetően végül 2000 augusztusára sikerült helyreállítani az eredeti állapotot. Szintén erre az esztendőre készültek el a párizsi világkiállítás pannójának munkálatai is, amelyet Aba-Novák Vilmos az esemény után Székesfehérvárnak adományozott.

– 1988-ban Medgyessy Péter a francia forradalom évfordulójára fogadást adott a francia nagykövet tiszteletére – emlékszik vissza Kováts Kristóf, Aba-Novák Vilmos unokája. – Ezt Székesfehérváron tartották, abban a teremben, ahol a hatalmas pannókat őrizték. Az eseményt követően még három napig láthatta a közönség nagyapám monumentális alkotását, ám hiába volt nagy siker, mégis leszedték a falról, s az egészet betették egy pincébe. Az persze beázott, a pannó megrohadt, szinte teljesen tönkrement. Körülbelül harmincmillió forintba került a restaurálása. Mindebből logikusan az következne, hogy a történet happy enddel ért véget. A székesfehérvári képtár vezetősége azonban másképp döntött. Előszeretettel rendeznek ugyanis körülötte kiállításokat, amikor is gipszkarton fallal takarják el a 14 pannóból álló művet.

– Ez mindig egy nagy csata. Mégis időről időre próbálkozom – meséli az unoka. – Az az érdekes Fehérvárban, amikor felvetem, hogy el kellene vinni valahova máshová, rögtön azzal védekeznek, hogy az övék.

A debreceni kiállításra a pannót részben emiatt, részben pedig hatalmas méreténél fogva nem tudták elhozni. Ehelyett a szervezők azt találták ki, hogy nagyméretű fényképfelvételek segítségével reprodukálják, s kétharmados méretű kicsinyítésben, külön teremben mutatják be a magyar és francia nép történelmi kapcsolatait feldolgozó alkotást. A kronologikusan felépülő tárlaton egyébként a korai korszak tájképei, az itáliai ösztöndíj és a New York-i időszak festményei mellett a híres cirkuszsorozat alkotásai, a falképtervek, a pannók és a freskók vetített változatai is helyet kaptak.

A család tulajdonából így is számos olyan grafikai munka került a kiállításra, amelyet korábban még a szakemberek sem láthattak. Nekik köszönhető az is, hogy felépülhetett a festőművész műterme, kiegészülve személyes tárgyaival, valamint az, hogy több mint negyven esztendő után újra láthatunk válogatást annak „barbár zseninek” az alkotásaiból, aki már életében felismerte munkásságának súlyát és jelentőségét: „Ne feledjék el, hogy minden munkámban vég nélkül tékozlom magam szerte (…) hogy valójában mit adtam, azt csak én tudhatom. Önök idővel majd részben fogják ezt felismerni.”

Barta Boglárka

A tárlat különlegességei

A több mint 180 olajképet és 120 grafikát, pannóterveket, valamint fotódokumentációt bemutató tárlat biztosítási értéke meghaladja a négymilliárd forintot, így ez a legértékesebb kiállítás, amelyet magyar festő munkáiból valaha is rendeztek. A tárlat további különlegességei közé tartozik, hogy néhány, nemrégiben még eredetiként számon tartott hamisítványt is sikerült elhozni a Modembe. De ez az első olyan Aba-Novák-kiállítás is, amelyen láthatóak a mester külföldön őrzött remekművei, így Lettországból, Olaszországból, Litvániából és Szlovákiából is érkeztek haza alkotások. Eddig csak reprodukcióról ismerhettük például az 1936-ban a Szovjetunióba került, ma pedig Litvániából kölcsönkért Czája Cirkusz című festményt. A szervezők szerint egyébként kevés az esélye, hogy a következő ötven évben ezek újból magyar közönség elé kerüljenek. Leginkább azért, mert Aba-Novák művei az aukciós piacokon egyre többet érnek, így a gyűjtők nem szívesen engedik ki azokat a kezeik közül. A debreceni kiállítás legér Fény című főmű értéke például 200 millió forint.