{mosimage}

Vannak esetek, amikor a népmesék valóra válnak: a legkisebb gyermek hamuban sült pogácsával feltarisznyázva meghódítja a várost, s teljesítményével a legnagyobbak közé emelkedik. Így történt ez Rúzsa Magdolnával is, aki korábban soha nem tapasztalt rajongást váltott ki a Megasztár címû tehetségkutató mûsor megnyerésével. Pedig a délvidéki lány nem tett egyebet, csak istenáldotta tehetségével énekelt, és önmagát adta. Magyarország pedig gazdagabb lett általa.

A trianoni magyar-szerb határtól mintegy ötven kilométerre, Szabadkától délre található Kishegyes. Az 5400 lakosú falut 87 százalékban magyarok lakják. Innen indult el egy hátborzongató énekhanggal és tehetséggel megáldott húszéves szülész szakápoló lány, hogy a kilátástalanságot szédítô sikerrel váltsa föl, és meghódítsa Budapestet, azt a várost, amely annyiszor volt már hûtlen a magyar géniusz hordozóihoz. Rúzsa Magdi tehát elindult a Megasztár címû tehetségkutató verseny harmadik szériájában, és ezzel megváltozott a világ. Amióta elôször lépett az ezúttal valóban világot jelentô deszkákra, már semmi sem olyan, mint korábban volt, és nemcsak az ô élete változott meg, hanem magyarok millióinak a gondolkodása is. Jól emlékszünk, hogy nem is olyan régen egynémely lelkiismeretlen politikus a magyar közszolgáltatásokra ácsingózó szegény, mezítlábas rokonokként mutatta be az elszakított magyarokat. Rúzsa Magdi varázslatos tehetségével apró darabokra törte ezt a hamis képet, olyannyira, hogy nemcsak Kishegyes, hanem szinte az egész ország neki drukkolt. Pedig, amint azt a nagyságot szimpatikus alázattal és szerénységgel hordozó lány többször is elmondta, soha nem tanult énekelni. Minden belôle, a saját személyiségébôl fakad. Úgy tûnik, ez a legtisztább forrás. Rúzsa Magdi titka talán az, hogy ôt nem valamelyik könnyûzenei istálló „találta ki”, nem a szórakoztatóipar terméke, hanem egy olyan faluból jött, ahol az emberek hagyományosan konzervatívak, s valós teljesítmény nélkül nem lehet érvényesülni. A kishegyesi lány pedig olyan teljesítményt nyújtott, hogy még a sokszor szarkasztikus, idônként pökhendi zsûrit is azonnal magával ragadta és meggyôzte. Érzô, emberi ember nemigen állta meg könnyek nélkül, ahogy Rúzsa Magdi Máté Péter Most élsz címû dalát énekelte, a direkt az ô számára írt Fegyverem az adrenalin pedig egy olyan fiatal lány curriculum vitae-je, aki belekiáltja a világba: figyelem, én is itt vagyok! „Nem azzal kezdem, hogy honnan származom / én nem mások érdemével dicsekszem, tenni szeretnék elôször. / Olyat tenni, ó, csak egyszer, / mirôl meglelt fiára ismer sok egyszerû ember. (…) Ha kéz nyúl felém, én kapaszkodom / és mindig, mindig magam adom” – szállt a dal, és úgy tûnik, ezt az üzenetet milliók és milliók értették meg. Rúzsa Magdi a maga módján a magyarság elismeréséért is sokat tett, amikor Goran Bregovity egyik dalát szerbül énekelte el. Példátlan módon ezután számos a Megasztárnak helyet adó magyar kereskedelmi tévét fogni tudó szerb ugyanúgy szorított neki, mint a magyarok. Könnyen lehet, hogy sok szerbben ezzel megsemmisült az a hamis kép, amit a soviniszta belgrádi politikusok sugallnak nekik a délvidéki magyarokról. Bár az idézett dal szerint Rúzsa Magdi nem délvidékiségével akarta meghódítani Magyarországot, a kishegyesi lány olyan szeretettel beszél szülôfalujáról és családjáról, ahogyan csak a nagyon jó emberek teszik. Lényébôl annyi szeretet árad, hogy körülötte minden jó és szép lesz. Akik Délvidéken ismerik, azt mondják Rúzsa Magdiról, hogy elkötelezetten nemzeti érzelmû, s fontos számára a közössége sorsa. Kishegyes minden bizonnyal olyan szellemi és erkölcsi alapokat adott a fiatal lánynak, amelyek megvédik ôt a nagyvárosi szórakoztatóipar kulisszái mögött zajló nem túl szívderítô és jellemzôen egyáltalán nem erkölcsös folyamatok hatásaitól. Kegyelmi idôszak az, amelyben egy húszéves kishegyesi lány, szinte még gyerek, pusztán saját tehetségébôl meghódítja Magyarországot. Anélkül, hogy túlértékelnénk ezt a tényt, meg kell állapítsuk, hogy ennek örömteli hatása lehet sok millió magyar önmagára találása. Remélhetôleg a budapesti légkör továbbra sem tudja majd asszimilálni Rúzsa Magdit, sôt bízzunk benne, hogy ô formálja majd saját képére a környezetét. Á. B.