„A Bikini mindent túlél”

– Többször elmondta, hogy szerelmes Erdélybe. Vagy inkább egy erdélyi hölgybe?

– Maradjunk először Erdélynél! Apám sokszor mesélte, hogyan menekült a Don-kanyartól Salzburgig az oroszok elől, végül amerikai hadifogságba esett és hazajött. Amint leszállt a vonatról, letépték róla a kabátját, csizmáját, kitörték a fogát és bebörtönözték. Az volt a bűne, hogy hazajött. És azt is elmesélte, hogyan foglalták vissza Észak-Erdélyt, és milyen felejthetetlen élményeket szerzett a hazatért országrészben. 1990 februárjában végre el akartam mondani apámnak, hogy Erdélyt fegyver nélkül, kultúrával is vissza lehet foglalni, de addigra már sajnos meghalt.

– Akkor volt a legendás temesvári koncertjük. A Bikini volt az első magyar zenekar, amely a forradalom után átment a határon. Pontosan két hónappal a koncertjük előtt végezték ki a Ceaușescu házaspárt. Hogyan tudták ezt ilyen gyorsan megszervezni?

– Jómagam nem akkor jártam ott először. ’82-ben a Dinamit Szűcs Judittal együtt turnézott a Partiumban. Először Aradra mentünk, és koncert után kifutottam a jéghideg sportcsarnokból, hogy felmelegedjek a kocsiban, ám a rajongók észrevettek, ráfeküdtek az autómra, és azt kiáltották, hogy „magyarok! ne menjetek haza!”. Ezek a megrázó élmények örökké beleégtek a szívembe. Éppen Moszkvából érkeztünk haza, amikor ’89-ben kitört a forradalom. A Petőfi Csarnokban játszottunk, és kértem, hogy helyezzenek egy képernyőt a színpadra, mert látni akartam a tűzharcot, az eseményeket. A koncert után szóltam a szervezőinknek, hogy hozzanak össze két ingyenes koncertet Temesvárott, hisz ott kapott lángra a szikra. „Hülye vagy? Ott még lőnek!” – felelték. De biztattam őket, hogy menjenek és oldják meg. Így kötöttük le két napra a sportcsarnokot. Amíg élek, sosem felejtem el.

– Milyen érzés volt ott lenni?

– Belecsöppentünk a történelem kellős közepébe. Igaz, én nem először, mert három nappal születtem az ’56-os forradalom előtt. Apám a Köztársaság téren vitt haza egy plédbe csavarva, felakasztott kommunisták között – kiszakadt a bosszú az emberekből! A sokat látott temesváriak mindenhol a Securitate mocskosságairól meséltek, mi is gyújtottunk gyertyát az ismeretlen halottak emlékére. Egy görögkeleti templomba is ellátogattunk, nagyon szépen zengtek az egyházi énekek, majd kimentünk a temetőbe. A ravatalozóban félig összeégett holttesteket láttunk, dróttal kötözték meg a kezüket, lábukat, minden bizonnyal élve akarták elégetni őket. Ez a Securitate műve volt. Éppen egy forradalmárt temettek, román családja az utolsó halottas kalácsát is nekünk adta. Ez a túlhevített hangulat jellemezte a későbbi turnét, Erdély-szerte elképesztően nagy tömegek vártak minket, a sportcsarnokokban ha nem is a csillárokon, de a bordásfalakon lógtak az emberek.

– Térjünk vissza a székely hölgyhöz! Rajongójából lett a felesége?

– Egy koncerten ismertem meg, ott állt a barátnőjével az első sorban, és szerencsére egy olyan helyen játszottunk, a Josefina Bluesban, ahol szünetet tarthattunk. Leugrottam a színpadról, és megkérdeztem tőle, hogy kitől kell megkérnem a kezét. Hát majdnem elájult! Azt mondta, hogy az apjától, és kiderült: székelykeresztúriak. A gyors udvarlásnak az lett a vége, hogy kimentünk és megkértem a kezét. Olyan esküvőt csaptunk, amiről azóta is beszélnek a helyiek. Ennek már tíz éve.

– Rendszeresen kijárnak?

– Hogyne, hisz építkezem is Székelyföldön. Énlakán lakóépületté alakítottunk át egy nagy csűrt. Nekem békét, nyugalmat sugároz az a vidék. Amikor megérkezel, egyből érzed az égetett fa illatát, mert ott mindenki fával fűt, s úrrá lesz rajtad Erdély utánozhatatlan varázsa. Jókat lehet beszélgetni, mindenki behív és pálinkával kínál – bár mostanában ezzel nem élek. No meg Énlakán kereszteltük unitárius rítus szerint a kisfiamat, Nimródot. Ő új irányt szabott az életemnek, és új erőt adott nekem, mert érzem, hogy tovább kell harcolnom, hisz fel kell nevelnünk. Ha nincs feladat, ha kirepülnek a fecskék a fészekből, a szülők hamar elgyengülnek. A második házasságomból származó lányomtól pedig a második unokámat várom.

– Egyszer említette, hogy lánya másképpen látja a világot, mint ön. Baloldali. Törvényszerűen fordulnak el a szüleiktől az újabb nemzedékek?

– Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogyan látja a világot. Sokáig magyaráztam lányomnak a történelmet, mint apám nekem, hisz ezerszer elmondta a maga mantráját arról, hogy a komcsi bagázs mit tett a családunkkal, és ne higgyek a történelemkönyveknek, mert a történelmet mindig azok írják, akik a hősöket felakasztják. De anyai ágon balosak voltak a nagyszülők, tőlük más impulzusokat kapott, és nyilván nem nevelhettem arra, hogy ne szeresse őket, mert más politikai oldalon állnak. Egy család vagyunk, még akkor is, hogyha állandó veszekedésbe torkolltak a látogatások. Ami a kérdés másik részét illeti, szerintem a generációs szakadékot tudatosan mélyíti a média, a nyugati balliberális sajtó propagandájának pedig nehéz ellenállni – gondoljunk csak a genderelméletre vagy az LMBTQ agresszív nyomulására; az iskolákat, falvakat, városokat elárasztó kábítószer­özön­ről nem is beszélve. Manapság nehéz úgy felnevelni a gyermeket, hogy tiszta maradjon, bárhogyan próbálod, nem tudod megóvni minden bűnös hullámtól.

– Mit tenne, hogyha ilyen témákban próbálnák „érzékenyíteni” a fiát?

– Másnap biztosan címlapon szerepelnék, mert nem tűrném, hogy bántsák vagy félrevezessék. Ebben az a felháborító, hogy nem „érzékenyítésről”, hanem hülyítésről van szó. Még jó, hogy a magyarok erre nem vevők. Különben a gyermekek annyira távolodnak el, amennyire hagyják a szülők. Persze senki sem időmilliomos, hogy egész nap a csemetéje után szaladgáljon, mindig van egy szünet, és akkor lesben állnak ezek az erők, rontják, ahogyan csak tudják, az óvodától kezdve az egyetemig – ahol kiközösítenek, ha nem úgy gondolkodsz, mint a többség. És a többség történetesen balra húz. Nyugaton turbófokozatban rombolják a keresztény és konzervatív értékeket, ilyet a legsötétebb álmaimban sem tudtam volna elképzelni. Elképesztő gyűlöletet szítanak minden szép és jó iránt: a keresztény értékek helyett értékké tették a genderelméletet, szorgalmazzák a migrációt, és jogállamisági eljárást indítanak a renitensek ellen. Hogyan süllyedhettek odáig, hogy azt mondják: nem kell a gyermek, mert szén-dioxid-kibocsátással szennyezi a levegőt? Számomra világos: ki akarják irtani a világunkat!

– Nem félti majd a fiát egy ilyen eszméktől vezérelt világban?

– Nem féltem, mert nagy világmegváltó lesz. Már most egy kőkemény kis srác, Rambót akarok belőle faragni, hogy lepattanjon róla ez a sok ostobaság. A minap zenét hallgattunk, és mondta, hogy tegyek fel valami „férfiasabbat”. Hát lejátszottam neki a Rammsteint, és megkérdeztem, ilyesmire gondolt-e? Bólogatott, hogy „ez már igen”!

– Azért a Bikininek is van pár kemény dal a tarsolyában, hirtelen a Ki kell jutnom című jut eszembe. Ám nem a ruhadarabról, hanem a Bikini-atollról nevezték el a zenekart, Amerika ott kezdett el atombombákat tesztelni a negyvenes évek végén. Gondolta volna, hogy a hidegháború után újra itt lebegjen a fejünk fölött az atomháború réme?

– A kísérleti patkányok életben maradtak az amerikai atomrobbantások helyszínéül szolgáló csendes-óceáni szigeten, ezért támadt nagy Nagy Ferónak az ötlete, hogy legyen Bikini a nevünk, mert mi is túlélünk minden csapást, mint az atompatkányok. És sikerült, eddig a Bikini mindent túlélt! Hálát adok a Jóistennek, hogy békében élhettem 65 évet az életemből. Ami a mostani konfliktust illeti, szerintem idén nem ér véget a háború, Putyinék várják, hogy megfagyjon a föld, és akkor elindulhat az újabb orosz offenzíva. Ezt a háborút Amerika provokálta ki, mert rátolták a NATO-t az oroszokra. Hogyha az ukránok betartják a minszki egyezményeket, akkor marad a status quo. Merkelnek még volt annyi esze, hogy létrehozza ezt a megállapodást, noha különösebben nem kedvelem őt, hisz rászabadította Európára a fékevesztett migrációt, ám elborzadok, ha az új német külügyminisztert hallom nyilatkozni, hisz szerinte Európa máris háborúban áll Oroszországgal. Jó, hogy Orbán Viktor és Szijjártó Péter elmondták: mi senkivel sem állunk hadban. Végre először hallom, hogy semlegesek vagyunk, és örülök, hogy nem engedtünk át gyilkos fegyvert a területünkön, annak pedig még jobban, hogy a humanitárius akciókban az élen járunk.

– Beszéljünk a zenéről! Több mint tíz éve jelent meg stúdiólemezük. A legutóbbi címe is jelképes: Elmúlt illúziók. Egyre borúsabban látja a világot?

– Az ember megérzi előre a bajt. Nehéz új lemezt csinálni, amikor olyan gondolatokat mondasz el, mint A végtelen lába előtt című dalunkban („a végtelen égen a csillag a ránc /, csak elkopik egyszer a nyakból a lánc /, úgy van az élet is, mint a mosoly, / elkopik emberek arcairól”). Mikor kimondod ezt az elképesztően nehéz gondolatsort, akkor már nincs kedved vidám dolgokról írni. Pedig van a földön életvidámság és hedonizmus, csak közben csőstül jön a baj. Lássuk például a Fagyit! Az szólhat a gondtalan fagyizásról, de arról is, hogy elfogyott a mézesmadzag, és mindenki „szopik” a kommunizmusban. Dalaink lényege mindig is az igazmondás volt, mert akkor is az igazat kell mondani, ha megbüntet érte a mindenkori hatalom. Ezt a fajta társadalmi érzékenységet a szüleimnek köszönhetem. Újpesten nőttem fel, a gyárak tövében, munkásgyerekek között éltem, láttam, hogy milyen gondokkal küszködnek, belém ivódtak az érzéseik. Na, onnét szép nyerni! De úgy látom, hogy most már kicserélték az autójukat, felújították lakásukat, teszik a dolgukat és jobban élnek.

– Hogyan születik egy Bikini-sláger?

– Nincs titkos recept. Például a nyolcvanas évek végén a Bem József utcában laktam, egyszer csak kimentem a konyhába, felállítottam a szintit, kibontottam két doboz sört… és pár óra múlva megszületett a Közeli helyeken.

– Van olyan dal, ami mindmáig meghatja?

– A Közeli helyeken meg Az őrtoronyból. Mindig megkönnyezem őket, pedig már ötezer koncerten is túl vagyok.

– Nemrég a Hír TV-ben, azelőtt meg az Echo TV Civil kör című közéleti műsorában lehetett önt látni. Nem tartott attól, hogy ez a fajta szereplése megosztja a rajongóikat?

– Mindenkinek megvan a maga hite és világnézete, ha ezt pusztán azért adja fel, hogy ne veszítsen el pár rajongót, akkor az nagy gyávaságra vall! Ha feladod az elveidet, amelyekből a dalaidat írtad, csak azért, mert megsérthetsz pár ismeretlent, akkor nem vagy igazi művész. Ráadásul én szeretek kiállni az értékeimért. Különben az ATV-ban kezdtem a „közszereplést”, Havas Henrik vitaműsorában. Én voltam az egyetlenegy polgári, konzervatív meghívott, a többiek mind liberálisok. Mindig letorkoltak, mondván antidemokratikus vagyok. Egy politológus barátom átcsábított a Hír TV-be, először éppen 2006. október 23-án hívtak be a műsorba, amikor az utcán már lövöldöztek az azonosító nélküli rendőrök. Elmondtam, hogy a szabadságnak nagy ára van, az angol szüfrazsetteket idéztem, hisz ők is nagy árat fizettek a nők jogaiért, mi pedig akkor kezdtünk el fizetni a szabadságunkért: gumigolyókkal. Akkor egyszer és mindenkorra kiderült, hogy mi a baloldal!

– Pár éve jelent meg egy cikk, amelyben önt is említik. Címe: „Hogyan állította maga mögé Orbán a magyar rock nagy öregjeit?”…

– …sehogy! Magunk álltunk mögé. Tudom, hogy mindig az jófiú, aki ellenzékben van, ám akik a kocsmában ülve szidják a kormányt, elfelejtik, hogy nekik köszönhetnek havi 180 ezer forint megtakarítást, lett légyen az adókedvezmény vagy rezsitámogatás. Szidják, mert ez a sikk. Aki nem olvas polgári híreket, az csak annyit tud mondani, hogy „lopnak” és „korruptak”, mert nem néz utána és nem látja az érem másik oldalát.

– Negyvenedik születésnapját ünnepli a Bikini május 5-én a Budapest Arénában. Milyen műsorral készülnek? Hát az ötvenedikre?

– Két órát játszunk, és igyekszünk bemutatni a Bikini legjavát, nemcsak a slágereket, hanem a kulcsdalokat is. Keresztes Ildikó eljön énekelni, Szebényi Dániel zongorázni, Mogyoró Kornél pedig ütőhangszereken játszani. Ami az ötvenediket illeti: szerintem nem lesz. Tudjuk, hol vannak a határaink, inkább szép emlékként szeretnénk megmaradni a rajongók fejében, nagyapókoncertet inkább nem csinálunk. Igaz, D. Nagy Lajos azt mondta, hogy a színpadon akarja befejezni a pályafutását, onnan vigye el a mentő. Majd meglátjuk.