„A blues köszöni szépen, jól van!”

– Miért pont Veszprém, és nem Budapest?

– Idén Veszprém Európa kulturális fővárosa, innen kerestek meg engem, hogy rakjunk össze egy négynapos bluesprogramot, és örömmel mondtunk igent munkatársaimmal a felkérésre.

– Amerikai hírességekkel tűzdelt dzsessz-, illetve dzsesszrockkoncertet többet is rendeztek már Veszprémben. És bluest?

– Másokkal együtt én is sok bluesprogramot vittem Veszprémbe az elmúlt harminc-negyven évben, a műfaj legkiválóbb muzsikusai léptek fel a városban, nyilván ezért is gondoltak rám és munkatársaimra a szervezők. A város egyik legnagyobb eseményén, a hagyományos utcazene-fesztiválon is mindig erős a bluesfelhozatal. Van előzménye tehát a mostani programnak.

– Hol tart a műfaj világszerte, és hol tart itthon?

– A blues köszöni szépen, jól van. Idestova másfél évszázados múltra tekint vissza, termékenyítőleg hatott a ma ismert pop- és rockzene szinte valamennyi ága-bogára. Még a híres blueszenész, Willie Dixon mondta annak idején, hogy amíg egy fa évről évre egészséges termést hoz, addig a gyökereivel sincs baj. Persze egyfajta prekoncepció és tévhit él az emberekben a műfajról: ennek oka, hogy hozzánk az angol blues-rock ilyen-olyan formái jutottak el, tehát kissé egyoldalú képünk alakult róla.

– Miért, mi a blues valójában?

– Amerikában született, és köztudottan az afroamerikai populációhoz kötődik. Ez az alap, ám e zenének bármiféle leágazása ferdíti kicsit a képet, már ha a leágazások felől nézzük. Amerikában rengetegen játszanak magyar eredetű népzenét, de ha valaki valóban meg akarja ismerni a magyar folkot, akkor nem egy pennsylvaniai magyaros együttes játéka, hanem Kodály és Bartók gyűjtései felől kell közelítenie. Sokáig az a narratíva élt a blues kapcsán, hogy az Amerikába behurcolt fekete rabszolgák, szökött fegyencek, leszakadt társadalmi osztályok zenéje. Ez azonban a valóság leegyszerűsítése. Valójában Amerika déli részén már a polgárháború előtt is sok jómódú, magasan képzett, művelt szabad fekete élt. Az sem volt ritka, hogy fekete gazdálkodó fekete rabszolgákat tartson. A kutatók keresik a műfaj afrikai eredetét, csakhogy erre még senki sem talált bizonyítékot.

– Ön honnan eredezteti a bluest?

– Tehetséges muzsikusok hozták létre New Orleansban és környékén a XIX. század legvégén, innen terjedt el egész Amerikában és jutott el a XX. század elején az ültetvényekre, ahol aztán létrejött a folkosabb válfaja is, mint például a Mississippi-delta blues. New Orleans érdekes, izgalmas város, ahol a XIX. század végén például fekete szimfonikus zenekar működött, de volt fekete operaház is.

– Itthon mi a helyzet? Ismerjük ugyebár a Hobo Blues Bandet, bár Földes László, azaz Hobo inkább a Rolling Stones, semmint az autentikus blues nyomdokain halad…

– Mást gondolok a műfajról, mint az egyébként általam is tisztelt Hobo. Odatette a zenekar nevébe a blues szót, és ma a szélesebb közvélemény az ő zenéjükkel azonosítja itthon a műfajt, ami szerintem azért színesebb, változatosabb, mint az a zenei univerzum, amit ők képviselnek. Eseménydús sorozat része lesz a fesztiválunk, arra törekszünk, hogy ez legyen az eddigi legnagyobb, legátfogóbb hazai rendezvény, ahol a műfaj amerikai képviselői mellett a legkiválóbb európai produkciókat is színpadra állítjuk. Közel ötven koncert lesz, az előadók nagy része külföldről érkezik, de néhány hazai muzsikus, illetve együttes is színpadra lép majd.

– Milyen nevekkel találkozhat majd a közönség?

– Például Buffalo Nicholsszal, Rick Estrinnel, Big Daddy Wilsonnal, Sugar Blue-val, Michelle Daviddel. A magyarok közül a Palermo Boogie Ganget említeném meg. A hazai zenekarok közül ők követték először a klasszikus Chicago blues vonalát itthon, a nyolcvanas évek közepén. Később felhagytak a zenéléssel, de most erre az egy alkalomra, a Veszprém Blues Fesztiválra újra összeállnak. Április 16-i fellépésük egyfajta emlékkoncert is lesz. Ezen a napon lenne 59 éves a zenekar basszusgitárosa, a 2011-ben elhunyt Kepes Róbert.

– Hagyománnyá válik majd veszprémi bluesfesztivál?

– Mi folytatni szeretnénk. Van néhány hasonló rendezvény, említhetem a paksi Gastroblues fesztivált, Budapesten a Kobuci bluesfesztiválját, de például Zsámbék, Lábatlan, Révfülöp, Baja, Szeged hasonló rendezvényeit is. A hazai bluestársadalom nagycsaládnak tekinthető, nincs értelme a versengésnek, a fesztiválok kiegészítik egymást. Aki jó programot szervez, az a műfajt segíti.