Hirdetés

Az állati bőr az emberi civilizáció által felhasznált egyik legősibb anyag, melynek rengeteg funkciója ismert. A gyakorlati követelményeknek eleget tévő bőreszközök és -tárgyak lassan-lassan a kézművesség magas foka által művészi tartalmakat is nyertek. A bőr a népművészet, majd a népi iparművészet egyik nélkülözhetetlen matériája is lett, és elérkeztünk oda, hogy a magas művészet anyagává is válhatott. Hazánkban ebben más alkotók és elődök mellett kimagasló szerepe van Molnár Imre bőrműves iparművésznek, aki elmélyült tudásával, felkészültségével a különböző bőröket a szigorúan körülhatárolt alkalmazási területekről beemelte a képzőművészetbe, a tárgytervező iparművészetbe. Munkássága komoly hagyománytiszteletet sugároz, ugyanakkor az ősi technikák alkalmazásával nagyon is korunkhoz szóló műtárgyakat készít. Ez lehet falikép, önálló bőrplasztika, de lehet táska vagy könyvkötészeti mű is egészen a kor öltözködéséhez, divatjához illeszkedő úgynevezett viseletkiegészítőkig. Minden munkája az ősit köti össze a maival, valódi organikus művészet az övé. Ráadásul anyagismerete szinte kivételes, hiszen alapanyagok sokaságával: a marha-, a borjú-, a kecske- és juhbőrön túl strucc, rája és hüllők bőrével is dolgozott már. Mindez kiegészül igényes fa, papirusz és csont alkalmazásával, és arra is képes, hogy a szőrt is felhasználja mint az iparművészeti tárgykultúra egyik matériáját. Az óhatatlan folklórgyökerezettségből a művész olyan tárgyak megteremtője, melyek együtt és egyszerre sugározzák a szemlélőnek a kreatív, friss anyagalkalmazás kornak megfelelő izgalmát, ugyanakkor erősen érzékelhető a tradíció iránti mély alázata. A kiállítóhely historikus atmoszférája erősíti a tárlat szuggesztivitását.

Korábban írtuk