Kálváriás gyöngyszemek a Balaton-felvidéken
A csendhegyek útja
Különleges túraútvonal köti össze a Balaton-felvidék és a Bakony 14, többségében német gyökerű településének kálváriáját. A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Főváros által támogatott Via Calvaria – A csendhegyek útja a tömegturizmus helyett a helyi értékeken alapuló, lélekemelő élményt kínál. Nem múltidéző és nosztalgikus módon, hanem a mindennapi életünk részévé téve azt.
Nem véletlenül hívták a Koponyák hegyének azt a Jeruzsálem melletti rideg és kopár sziklás területet, ahol a hagyomány szerint Jézust keresztre feszítették. Pontos helyéről ugyan a mai napig vitatkoznak a szakemberek, az azonban biztosnak látszik, hogy egykor egy kőbányához kapcsolódó magaslat lehetett, amely az ókori időkben kivégzések helyszíneként szolgált. A héberül golgotaként, latinul pedig calvariaként emlegetett hegyen történt eseményekre a keresztény kultúra épített „kálváriákkal” emlékezik, ahol a hívők végigjárhatják Krisztussal azt az utat, amely Pilátus ítélőszékétől a Golgotáig vezetett.
Megidézett Jeruzsálem
A ferences rendi atyák vezetésével a középkorban számosan zarándokoltak el Európából a Szentföldre, hogy elmélyedjenek, sőt, maguk is átéljék a szenvedés misztériumát. Mivel azonban sokaknak nem volt lehetősége eljutni Jeruzsálembe, ami aztán ráadásul hosszú időre mohamedán kézre is került, a hívek szerették volna a saját környezetükben megjeleníteni a passió állomásait. A hagyomány szerint az első európai kálvária megépítése egy XV. századi Domonkos-rendi szerzetes, Boldog Alvaras (Alvarus) nevéhez fűződik, aki a córdobai kolostor kertjébe felépítette a Szentföld 14 épületét Mária házától egészen a Golgotáig. Nem sokkal később az épületek lemásolása helyett szokásba jött a keresztút stációinak képi megjelenítése, amelyek számát valamikor az 1730-as években 14-ben határozták meg. Persze az anyagi lehetőségekhez, illetve a helyi hagyományokhoz igazodva továbbra is is építettek öt, hét, nyolc vagy kilenc állomásból álló kálváriát is, amelyet jellemzően egy pap vezetésével csoportosan jártak végig az emberek.
A magyar kálváriák teljes történetének feldolgozása még várat magára, így építésükre vonatkozó adatokat csak az 1660-as évektől találunk. A Kárpát-medencei keresztutak száma 600 körülire tehető, amelyek közül mintegy 150 a zömében katolikusok lakta Dunántúlon található. Itt fogott most össze 14 település – Barnag, Szentjakabfa, Vöröstó, Bakonybél, Bakonynána, Jásd, Lókút, Olaszfalu, Zirc, Bakonygyepes, Gyulafirátót, Magyarpolány, Márkó és Városlőd –, ezek kálváriaépítményeit köti össze a Via Calvaria – A csendhegyek útja.
Rejtett gyöngyszemek
Egy új túraútvonal kijelölése nem egyszerű. Jelen esetben például 130 kilométer hosszú, és hosszából adódóan áthalad nemcsak magán- és erdészeti, de katonai területeken is. A civil összefogásnak tehát szüksége volt olyan szervezetre, amely kézben tartja a helyi kezdeményezés megvalósítását. Erre a feladatra vállalkozott a keresztény üzletembereket tömörítő ÉrMe – Értékmegőrző Hálózat, amelynek tagjai a keresztény magyarság alapértékeit mindenek felett valónak tekintik.
– Önmagában már az, hogy ez a 14 település összefogott, példaértékű számunkra, nem beszélve arról, hogy kezdeményezésük célja, vagyis egy új keresztény zarándokútvonal létrehozása teljes mértékben összeegyeztethető alapelveinkkel – mondja Tóth József, az ÉrMe Hálózat elnöke. Úgy érzi, rejtett gyöngyszemekre bukkant, amikor fővárosi emberként ellátogatott ezekbe a kicsiny, de gyönyörű bakonyi és Balaton-felvidéki falvakba.
– Az itt élő, zömében betelepített német nemzetiségű lakosság máig nagy lelkesedéssel tartja saját népszokásait. Kálváriáik pedig, amelyek túlnyomó többsége az elmúlt kétszáz évben épült, szép történelmi, kulturális emlékek, amelyek lehetőséget kínálnak, hogy elcsendesedjünk és kiszakadjunk ebből a rohanó világból. Olyan szakrális helyek, ahol az ember önmagával, a természettel és hite szerint Istennel lehet együtt.
Polányi Passió
Magyarpolányban a passiójátszás hagyománya az 1990-es évek elejére nyúlik vissza, azóta az Europa Nostra díjas település 1200 lakosa közül évente több mint százan vesznek részt Jézus szenvedéstörténetének megjelenítésében.
A pünkösdi passiójáték helyszíne a kálváriadomb, melynek kápolnáját és öt, fazsindellyel fedett, kápolnaszerű stációját az 1700-as évek végén építették késő barokk stílusban. A keresztúti állomások életnagyságú, festett faszobrait a hagyomány szerint a sváb Listner testvérek készítették, ezek a fájdalmas rózsafüzér öt titkát – a vérrel verejtékező, a megostorozott, a tövissel megkoronázott, a nehéz keresztet cipelő, majd a megfeszített Krisztus történetét – ábrázolják.
Lassíts!
A Via Calvaria tehát, amelynek zarándok-túraútvonalként való engedélyeztetése már folyamatban van, a tömegturizmus ellenpontjaként sokkal inkább a nemzetközi gyakorlatban évek óta emlegetett, kevésbé harsány „lassú turizmus” (slow tourism) egyik lehetősége. Itt nincs rohanás, vagyis az egész sokkal inkább egy lelkiállapot, amely az élmények megéléséről szól. Amikor is van idő egy kisebb közösség helyi kultúrájának megismerésére, illetve annak felfedezésére, hogy a hagyomány nemcsak múltidéző nosztalgia, hanem élő örökségként ma is identitásformáló erő, személyiségünk része. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk ezt, nem feltétlenül kell végigjárnunk a több mint száz kilométeres zarándokutat, amely egyébként körülbelül egy hét alatt teljesíthető. Kezdetnek az is elég, ha elmegyünk egy-egy településre, felfedezzük rejtett értékeit, és természetesen ellátogatunk a kálváriájához, ahol egy ott elhelyezett QR-kód segítségével megismerkedhetünk annak történetével is.
