A csodabogár

A csodabogár minősítéshez önmagában mindez nem lenne elég, ha nem volna ismeretes, hogy a művésznevén Waszlavik Gazember Petőfi Velorex Sámán Ullmann Mónika Bőgatya Szabadcsapat Hátizászló Lovag László a hivatalos valóságban Waszlavik László József népdal-, sztyeppeiszimbolika- és Csontváry Kosztka Tivadar-kutató is, huszárhagyományőrző-körökben pedig elismert és keresett zenei kísérője a történelmi vonatkozású katonadaloknak. Akinek munkásságát a magyar állam Magyar Arany Érdemkereszttel jutalmazta.

Gazember!

Waszlavikot számos ismerőse, barátja mindenféle rosszalló felhang nélkül egyszerűen csak Gazembernek vagy Gazinak szólítja, ami e sorok írójának – ennyi személyes érintettséget engedjen meg az olvasó – egy alkalommal már okozott némi gondot. Történt ugyanis, hogy Jászberény belvárosában Waszlavikkal igyekeztünk a Törpe nevű hörpintőbe, ahol huszár hagyományőrző bajtársaink vártak ránk. A Zagyva folyón átívelő Kőhídon a másik oldalon haladó csoportból valaki jó hangosan egyszer csak „Gazember!”-t kiáltott felénk. Akkoriban egy kisebb közösséggel álltam inkább harcban, mint vitában, és első pillanatban az volt az érzésem, hogy már itt is megtaláltak gyalázkodó ellenségeim. Ám rövid időn belül megnyugodva vettem tudomásul, hogy a megtisztelő jelző nem nekem szólt. Hogy valóban megtisztelő, és hogy tényleg nem nekem szólt, azt nyomatékosította a mellettem gyalogló Laci barátom arckifejezése is. Az a tekintet, amellyel ismert emberek nyugtázzák, hogy népszerűségük okán felismerték, egyben elismerik őket.

Pannonhalma és Lvov

Waszlavik tehát, aki sajátos értelmezésben és felvállalva éli meg gazemberségét, 1951-ben született Miskolcon; ahogyan ő mondja, amikor apja meteorológusként éppen repülőszolgálatot teljesített. Élete mégis, kevés kivételtől eltekintve, a Dunakanyarhoz kötődik. Gyerekkorát részben Csobánkán, még nagyobb részben Budakalászon töltötte, és ma is Szentendre, Leányfalu és a Szentendrei-sziget az a környék, ahol otthon érzi magát. Ha teheti és az időjárás engedi, csónakjában gyakorta átevez a Szentendrei-Duna-ágon, hogy aztán kerékpáron haladjon tovább.

Az általános iskola után bár tervbe vette, hogy Pannonhalmán fog továbbtanulni, hiszen családjának hosszú történetekkel igazolt, erős katolikus hagyománya van, végül Budapestre, a Fazekas Mihály Gimnáziumba vették fel matematika szakra. Ennek is köze lehetett ahhoz, hogy erősödjön érdeklődése a műszaki tudományok iránt, és utóbb az akkoriban a Szovjetunió részét képező Lvovban (ma Lviv) végezze el a műszaki egyetemet, ahol már rockzenekarokban próbálta hasznosítani magát zenészként.

Extravagáns pálya

Ám az igazi „nagy menet”, Waszlavik László sikeres zenei életpályájának kezdete 1979-hez köthető, amikor társaival megalapította a Bizottság együttest, amelyről akkoriban tagjai úgy vélekedtek, hogy a Dunakanyar és Magyarország valaha volt legjobb szabadidő-zenekara. Az állampárt központi bizottságára való tekintettel azonban, a hatóság kérésére, az együttes a neve elé biggyesztette az A. E. (Albert Einstein) betűket.

Csakhogy hiába volt alapítója és zenei vezetője Gazember ennek az egyedi zenei képződménynek, az együttesbéli viták következtében kitették a zenekarból. Így aztán nem zenekari tagként élhette át annak első nyilvános fellépését 1980-ban, a Fekete Bárányok koncerten, ahol előzenekarként mutatkozhatott be az A. E. Bizottság, és amely fellépésre a zenekart Waszlavik László és Bernáth(y) Sándor ajánlotta Nagy Ferónak. A Fekete Bárányokat ez időben a Hobo Blues Band, a P. Mobil és a Beatrice alkotta. Kis idő múltával Waszlavik ez utóbbi együttesnek lett a tagja, sőt párhuzamosan még a VHK-nak, a Vágtázó Halottkémeknek is.

Mivel azonban nem tett le róla, hogy saját zenekara legyen, 1982-ben megalapítja a Csiga-Biga újhullámos együttest. Ez két éven át működött, és több zenei irányzatot, így a népzenét, a reagge-t és az operát is igyekezett integrálni. Ezért is nevezte az együttes zenei műfaját jazz-opera-punknak. Ezt meghaladva 1984-ben eleinte önállóan, később Nagy Feróval Kelet-európai Rocksámánként koncertezett több nyugat-európai országban. Utolsó fellépésük a dániai Roskildei Fesztiválon volt, aminek az lett a hozadéka, hogy Feró innen hozta haza a szigetkoncert ötletét. Így valósult meg aztán a Kelet-európai Rockfesztivál, aminek időpontját még a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulása adta, és ami valamiért a kezdeményezők kezéből később kikerült, hogy egy év kihagyás után Sziget Fesztiválként, egészen más felfogásban, mások szervezésében robbanjon be a magyar könnyűzenei életbe. A 90-es évek elején Waszlavik Nemzeti Zenei Fesztiválokat is rendezett, amelyek elsődleges célja az volt, hogy valamiféle szövetség, együttműködés létesüljön a magyar szellemiségű zenei áramlatok között.

És a Huszár-rock

Waszlavik László első lemeze 1987-ben jelent meg Global Shaman Maxi címmel Münchenben. Később hagyományőrző, népzenei CD-k összeállításában, zenei munkálataiban jeleskedett. Kiemelkedik ezek közül a 2000-es évek elején megjelent Tavaszi Hadjárat 2 CD, ezt a HM Zrínyi kommunikációs cége adta ki, és annak az eredménye, hogy Waszlavik ekkor már a Magyar Hagyományőr Világszövetség elnökségének tagja volt; e kapcsolatok révén aztán megtalálta helyét a Tavaszi Emlékhadjáratok és a tengődi Zsebeházi Napok katonai hagyományőrzői között. A szóban forgó zenei kiadvány dalos anyagát az Abasári Katonadalok és Bordalok Fesztiváljának repertoárjából válogatta ki, és a Tavaszi Hadjárat 1 CD dalaival, zenéjével együtt a mai napig ezek képezik elsősorban a huszár hagyományőrzők rendezvényi daltárát. Mi több, e CD-ről vette le Waszlavik László azt a dallamot is, amelyhez szöveget ő maga írt, és amely „forradalom szele járja Budapestet” kezdettel a 2006-os Kossuth téri kormányellenes tüntetések dalává lett Kossuth téri induló néven. Megemlítendő még, hogy bár a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Kórus a 90-es években Abasáron alakult meg Waszlavik közreműködése nélkül, a később szerveződött Wasz­lavik, a Szabadcsapat és a Huszár-rock elnevezésű formáció jó néhány sikeres hazai és külföldi fellépést megélt.

A Csontváry-kód

Waszlavik László – aki magyar ágon nemesi, amúgy pedig cseh és lengyel felmenőktől származik – életét, gondolkodását, művészetét erős magyar identitás hatja át. Ennek és kíváncsi természetének is köszönhető, hogy kutatja a magyar és rokon népek alkotásainak, művészetének titkait, magyar és sztyeppei szimbolikával foglalkozik. Ami megközelítőleg annyit tesz, hogy sztyeppei műtárgyak, eredetmondák, teremtésmítoszok, vagyis képi és szóbeli műfajok szimbolikáját kutatja, értelmezi, mindezt a csillagmítoszi módszerrel. Egyesek szerint a magyar népdalok egy rétege csillagmítoszi alapon értelmezhető, erről korábban könyvet is írt. Ez vezette őt a sztyeppei szimbolika kutatásához, később a festészet területén az ugyancsak zodiákus­alapú kódrendszer vizsgálatához. Csontváry-könyvében beszámol a Csontváry-kód feltöréséről és arról, hogyan lehet a festményekbe rejtett legkülönbözőbb tartalmakat, üzeneteket dekódolni, valamint hogy milyen eredményei vannak az eddigi kutatásoknak. A témával kapcsolatban a leányfalusi Ravasz László Emlékház és Rendezvényközpontban A sorssal nem lehet tréfálni – Csontváry 170 címmel tudományos konferenciát szerveznek ez év december 10-ére. Tájékozódni az intézmény honlapján érdemes.