A fáradhatatlan zenész

Lionel Richie jókor volt jó helyen. Az 1980-as évek dallamos popvilága felváltotta a diszkó irányzatot, és visszahozta a zenei értékeket. A korábbi ellenszélben is sikeresen működő, színes bőrűekből álló amerikai Commodores együttes keretei mégis szűknek bizonyultak számára, és inkább szólistaként folytatta pályafutását. Jól döntött, bár elmondása szerint csupán a klasszikus zenei képzettségű anyai nagymamája tanítgatta zongorázni, de kottaolvasás helyett inkább annak kézjátékát figyelte, és hallás után tanult.

Belső érzékei olyan lassabb és érzelmesebb irányba vitték, amely azóta is meghatározza pályafutását. Közéjük tartozik a napjainkban is koncertkezdő Hello, amelynek dallamát és szövegét 1983-ban írta. Már témája is szokatlan volt, mely szerint színésznövendékeket oktató tanárként beleszeret világtalan tanítványába, aki látatlanban viszonozza érzelmeit. Másik elmaradhatatlan dala, a koncertzáró, Michael Jacksonnal közösen írt és egy csapatnyi pophírességgel lemezre vett, bevételével az afrikai éhezőket támogató We Are the World.

Az 1990-es években riasztó hírek érkeztek torokgondjairól. Többször meg is műtötték, orvosi vélemények szerint véget ért énekesi pályafutása. Szerencsére tévedtek. A 76 éves énekes ma sem rejti véka alá életkorát, és esze ágában sincs fiatalító arcműtéteknek alávetni magát. Tény, hogy nincs is rá szüksége, hiszen egészséges életvitele nem viselte meg megjelenését. Mivel hangszalagjait sem erőltette soha, így azok időskorban szokásos rugalmasságvesztése sem jelentkezik. Ezzel együtt tudta, hogy az idő vasfoga őt sem kíméli, ezért 2012-ben még kiadta szülővárosa nevét (Tuskegee) viselő albumát, amelynek pályafutása során megjelent leghíresebb dalait egy-egy vendégénekessel adta elő. Koncertkörútjait azonban azóta sem hagyta abba, járja a világot, ennek során jön Budapestre.

Nemzetközileg rangos kitüntetéseit egy rövid cikkben felsorolni lehetetlen, de volt közöttük négy Grammy-díj, a Zene díszdoktora cím és bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába is. Eddig csupán 2005-ben lépett fel Magyarországon óriási tömeg előtt, a mai Ötvenhatosok terén.

Jelenlegi kétórás műsorába a Commodores legnagyobb sikereit is beemeli, olykor zongorán kísérve magát. Előadásmódjában a dalszövegeket odaillő kézmozdulatokkal eleveníti meg. Fellépéseinek látványos eleme, hogy mellén zsinórdíszítéses fehér frakköltönyben áll színpadra, amit a lendületesebb szakaszban fekete bőrdzsekire cserél. Fáradtságtűrése többek között a meglehetősen szerteágazó családfájának köszönhető, melynek vérvonalában a cseroki indián is kimutatható.