Térképekbe rejtett jövő
A földrajz visszatér
Iskolai földrajzóráink emléke megfakul, a papír térképek helyett pedig ma már jó eséllyel mindannyian a GPS-től várjuk, hogy megmondja, merre menjünk. Azt hihetnénk, hogy ha a mindennapokban kevesebbet forgatunk térképeket, az egyben azt is jelenti, hogy csökkent ennek a vizuális nyelvnek a jelentősége.
Hogy ezt a feltételezést gyorsan elfelejtsük, elég egy pillantást vetni Csizmadia Norbert geográfus új könyvére, a Geovízióra. Egészen pontosan száz bizonyítékát találjuk benne annak, hogy amit a térképekről hittünk, meg sem közelíti a valóságot. Segítségükkel ugyanis számtalan, összetett jelenséget, trendet meg lehet mutatni és meg lehet értetni.
A szerző érdeklődésének homlokterében a gazdaságstratégia, a geostratégia, a terület- és városfejlesztés, a geoökonómia, valamint a geopolitika állnak. Csizmadia Norbert a Neumann János Egyetemért Alapítvány és a PADME Alapítvány kuratóriumi elnöke, valamint a Magyar Földrajzi Társaság Geopolitikai Szakosztálynak társelnöke. A Geovízió már a harmadik, magyar nyelven megjelent kötete, amely a 2017-es Geopillanatot és a 2021-es Geofúziót követi.
A szerző szerint „ahhoz, hogy megértsük a körülöttünk zajló eseményeket, a földrajzhoz kell fordulnunk”, a földrajz ugyanis „többet jelent annál, mint hogy helyeket memorizálunk a térképen”. Az elmúlt években megjelent írásait két kötetben, két témakör – a fenntarthatóság és Eurázsia – szerint gyűjtötte össze, térképekkel, színes ábrákkal, illusztrációkkal, fotókkal gazdagítva. Ne a már említett, hajdani földrajzórákról derengő térképekre számítsunk. Csizmadia Norbert szerint a világ megismeréséhez és megértéséhez új térképekre van szükségünk, az új korszak három jelszava ugyanis a konnektivitás, a fenntarthatóság és a komplexitás.
A fenntarthatóság nem csak egy szlogen, amivel a nagyvállalatok zöldre festik zöldnek aligha nevezhető tevékenységüket, miközben mi újrahasznosított dobozból töltjük ki a tejet. Önmagukban is összetett kihívások egész soráról van szó, és a földrajz valóban segítségünkre lehet, hogy ezek súlyát megértsük. Csizmadia Norbert könyvének egyik térképe például a víz eloszlásának jövőjét mutatja meg a világban, vizualizálva azon figyelmeztetését, hogy a vízhiány egyike a globális problémáknak, amelyekkel 2050-re szembe kell majd néznünk.
Az Eurázsiáról szóló kötet rendkívül tanulságos térképekkel és ábrákkal mutatja meg azt a – nyugati világban gyakran félresöpört – tényt, hogy a gazdaság súlypontja folyamatosan kelet felé tolódik, a világ meghatározó pénzügyi központjai Ázsiában vannak, az alakuló multipoláris világrend megértéséhez pedig érdemes az Eurázsia-koncepcióban gondolkodnunk. Ez egyrészt földrajzi tény, másrészt pedig annak tudomásulvétele, hogy Magyarország érdeke sem a hidegháborús blokkosodás visszatérése, hanem a kapcsolatok élénkülése. Ezt az alapvető érdekünket is részben éppen a földrajzból fakadó geopolitikai realitások határozzák meg.
A szerző szerint a jövő eurázsiai, és nem mellesleg már tíz éve elkezdődött, amikor Kína meghirdette az Egy Övezet, Egy Út gigaprojektet, amely Kínától egészen Latin-Amerikáig hoz létre összekapcsolódásokat. A Geovízió remek alapot ad ahhoz is, hogy valós súlyuk szerint értelmezzük azokat a nyugati fősodrú média által lekicsinyelt fejleményeket, amelyek mind Kína egyre dominánsabb geopolitikai szerepét mutatják. Számos izgalmas térkép világít rá, tulajdonképpen semmi meglepő nincs abban például, hogy a világ túlnyomó része nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, és megerősödnek a különböző, nyugati világon kívüli szövetségek.
Csizmadia Norbert mind a fenntarthatóság, mind pedig a geopolitikai fordulat terén bemutatja azokat az új, sikeres megoldásokat, amelyek optimizmusra adnak okot a jövőnket illetően. A változó világrenddel lépést tartani nem könnyű, de a szerző szerint Magyarország kedvező helyzetben van ahhoz, hogy a trendeket időben felismerve érvényesüljön a fúziók és hálózatok korában.
