Jimi Hendrix: Songs For Groovy Children
A fordulópont
Egyes muzsikusok életében egyértelműen meghatározható az az időpont, amikortól számítva zenei felfogásuk megváltozott, míg másoknál ez egy hosszabb folyamat eredménye. Jimi Hendrix esetében a kettő összemosódik, de a határvonalat mindenképp 1969/1970 évfordulója jelenti.Jiminél már az 1969-es woodstocki fesztiválon fújdogált a változás szele, hiszen Gypsy Sun and Rainbows nevű alkalmi zenekarával meglehetősen lélektelen koncertet adott. Azt követően azonnal megkezdte élete egyetlen, kizárólag néger barátaiból, Buddy Miles dobosból és Billy Cox basszusosból álló zenekarának – Band of Gypsys – szervezését. Tudta, hogy a velük készítendő két-két december 31-i és január 1-jei koncertfelvétellel lemezszerződési kötöttségétől is megszabadul.
Az elég későn, november végén kezdett, körülményesen induló próbák nem sok jót ígértek, de meg kellett tennie, jóllehet régóta más zenei elképzelések jártak a fejében. Elérkezett a várva várt nap és az első koncert ideje, amelynek zenei anyaga elejétől végéig 2016-ban jelent meg Machine Gun címmel. A telt házas New York-i Fillmore East 2700 fős, a várakozás lázában égő közönsége nem hitt a fülének. Nem a jól ismert számok sorjáztak, jött viszont elemi erővel az új Power Of Soul, a Lover Man, valamint a Szelíd motorosok (Easy Rider) című film ihlette, de sajátos helyesírással jelzett Ezy Rider. A pálmát mindenképp a vietnámi háborút ellenző – lövéssorozatot utánzó dobpergetésekkel – Machine Gun vitte el, a közönség pedig hallhatóan vette a lapot. A meglehetősen kevés begyakorlás ellenére Hendrix gitárszólóihoz nagyszerű zenei alapot adott két barátja. Ő maga elemében volt, számos új gitármegszólalást, elektromos kütyüt, torzítót, wah-wah (hápogó) pedált, hangdobozt, oktávemelőt próbált ki.
Persze gondok is akadtak. A tremolókar használatával nyújtott húrokat egy idő után játék közben kellett újrahangolnia, dallistát sem írtak. Csak bemondta a címeket és megvárta, amíg társai felkészülnek a kíséretek eljátszására. Egyértelmű, hogy az új felállással a régóta érlelődő, de még kidolgozatlan elképzeléseit igyekezett kipróbálni. Mivel tisztában volt az elvárásokkal, az aznapi második, immáron óévbúcsúztató, valamint a másnapi újév-kezdő két műsorában helyet kaptak az olyan jól ismert sikerek is, mint a Hey Joe, a Voodoo Child (Slight Return) és koncertzáróként a Purple Haze. Mindez feljogosította a reményteljes folytatásra. Ezek után csak a New York-i Madison Square Garden rangos színpadán léptek fel január 28-án, akkor is csupán két szám és harminc perc erejéig. Jimi igen unottan pengetett, majd leült a színpadra, valamit motyogott, végül elvonult. Egyértelmű volt, hogy kábítószer hatása alatt áll, jóllehet fellépései előtt soha nem lőtte be magát, számára szent volt a közönség. Hogy ki tette ezt vele, mindmáig nem tisztázódott, viszont aléltságát kihasználó menedzsere, Michael Jeffrey ott helyben lapátra tette két zenészét. A keserű meglepetés akkor érte Jimit, amikor Eddie Kramer hangmérnökkel a felvett hanganyagok műszaki keveréséhez látott. Erről így nyilatkozott: „Nem voltam túl elégedett az albummal. Ha rajtam múlott volna, én soha nem adom ki.”
Szerencsére nem rajta múlott, és egy hónap múlva már a boltokban és a rangos Billboard listáján volt az akkor csak hatszámos album, a Songs For Groovy Children. Azóta sok változatban, végül teljes terjedelmében is megjelent egy több mint ötórás csomagban külön a CD, illetve az LP, ez utóbbit 2024 végén egy ötfelvételes hanglemez is gazdagította. Mindegyik kiadás jelzi, hogy a világ első számú gitárosa sorsdöntő fordulathoz érkezett annak idején.