Schönbrunn kincsei Gödöllőn
A főszerepben: Erzsébet királyné
1837-ben szenteste napján született Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő, közismert nevén Sisi, a magyarok kedvenc királynéja. Jóllehet halála óta már eltelt 125 év, kultusza máig él. E kultusz magyarországi központja a Gödöllői Királyi Kastély, ahová egyenesen Schönbrunnból érkezett mintegy kétszáz különleges műtárgy, melyek most először hagyták el Ausztria területét. Rajtuk keresztül úgy ismerhetjük meg Erzsébet királyné és az uralkodócsalád életét, ahogyan eddig itthon talán még sosem.
A Habsburgok hajdani nyári rezidenciáját, a schönbrunni kastélyt az 1600-as évek közepén kezdte el építtetni II. Ferdinánd császár felesége, Gonzaga Eleonóra. Az eredetileg vadászkastélynak szánt épületet 1743 után Mária Terézia teljesen átalakíttatta és pompás császári dísztermeivel az udvari élet központjává tette. Itt született meg 1830-ban Ferenc József császár, és itt töltötte első bécsi estéjét Erzsébet is. Noha a királyné a nyári hónapok alatt ezután is sokat időzött a több mint ezerszobás barokk rezidencián, különösebben nem rajongott érte. Számára Schönbrunn egyet jelentett a merev formalitásokkal, a szigorú protokollal és etikettel, amitől a szabad lelkű királyné élete végéig szenvedett.
Falusi nyugalom
A bécsi udvar szigorú elvárásaival szemben igazi menedéket jelentett a királynő számára a gödöllői kastély, amely az 1867-ben megtartott koronázási ceremónia után került használatukba. A bajor hercegnő korában még szabadabb élethez szokott Sisi itt ugyanis kedvére elvonulhatott, ha egyedüllétre vágyott: „Itt nyugta van az embernek, nincsenek rokonok, nem piszkálódik senki, ott meg Bécsben az egész császári pereputty! Engem sem feszélyez itt semmi, úgy élek, mint falun, sétálhatok, kikocsizhatok egyedül!” – írta édesanyjának Gödöllőről.
Arról, hogy mennyire kedvelte ezt a Grassalkovich I. Antal által építtetett kastélyt és hazánkat, mindent elmond, hogy 1898-ban bekövetkezett haláláig mintegy 2663 napot, azaz összességében több mint hét évet töltött Magyarországon.
A schönbrunni és a gödöllői kastély amellett, hogy az uralkodópár és Sisi személyén keresztül történelmileg jó kapcsolatban van egymással, az elmúlt időszakban több közös munkán is dolgozott. Ezenkívül mindkét kastély tagja az Európai Királyi Rezidenciák Szövetségének, amelynek egyik rendezvényén vetődött fel az ötlet, hogy Erzsébet királyné halálának 125. évfordulójára a schönbrunni kastély kincseiből rendezzenek kiállítást Gödöllőn. Annál is inkább, hiszen a császári udvar mindennapjaihoz és a családtagokhoz köthető személyes tárgyakból 1992-ben létrejött Császári rezidenciák elnevezésű kollekció az eltelt évek során folyamatosan bővült, olyannyira, hogy csak az Erzsébet császárné nevét viselő gyűjteményi rész mára több mint ezer darabot számlál. Ennek legérdekesebb tárgyaiból állították össze a bécsi szakemberek azt az utazó tárlatot, amelyet először 2020-ban az osztrák Schloss Hofban mutattak be, most pedig a Gödöllői Királyi Kastélyban láthat a nagyközönség.
Eljegyzés és házasság
Bár a Schönbrunn kincsei című, 2024. január 28-ig nyitva tartó tárlat valójában nem egy újabb Sisi-kiállítás, mégiscsak Erzsébet a főszereplője, hiszen életének legfontosabb állomásain keresztül mutatja be a Schönbrunnból érkezett kollekciót. A kiállítás így a Ludovika bajor királyi hercegné és Miksa bajor herceg házasságából 1837. december 24-én Münchenben született Wittelsbach Erzsébet gyermekkorával és a Ferenc Józseffel 1853 augusztusában kötött eljegyzésével kezdődik.
– Ferenc Józsefről az a hír járta, hogy a nőket illetően igen válogatós. Keresett már feleséget magának korábban Drezdában is, de egyik jelölt sem felelt meg a számára. Amikor azonban 1853 augusztusában az alig 16 éves Erzsébet édesanyjával és egyik nővérével Ischlbe utazott, és ott részt vett a császár születésnapjára rendezett ünnepségen, úgy tudjuk, hogy Ferenc József első látásra beleszeretett, és azonnal meg is kérte a kezét – meséli Papházi János történész-főmuzeológus, a Gödöllői Királyi Kastély múzeumi osztályvezetője.
Aki mutatja is azt a vitrinben elhelyezett emlékalbumot, amelyet az 1854-es esküvőre Passauból hajóval érkező Erzsébet tiszteletére állítottak össze Linzben, ahol Ferenc József várta jövendőbelijét. A tizenhat-tizenhét éves hercegnőről, aki ekkor még kevéssé volt ismert az európai királyi családokban, számtalan képi ábrázolás készült, de a kor neves német szobrásza, Johann Halbig is márványba öntötte a fiatal szépséget. Ez a mellszobor annyira jól sikerült, hogy később maga a császár is modellt állt a mesternek, így született meg az a szoborpáros, amelynek gipszből készült változata a kiállításon is látható.
Egy divatikon szépségtitkai
Mivel Erzsébet szülei minden társadalmi réteggel szívesen érintkeztek, hiányzott belőlük a távolságtartás és az az arisztokratikus gőg, amely a bécsi udvar spanyol etikettjére igencsak jellemző volt. A királyné így folyamatosan szenvedett ettől a merev, lélekölő szabályrendszertől, amit csak tovább tétezett első gyermekének, Zsófiának korai halála. Egyre visszahúzódóbb lett, minden eszközt és alkalmat megragadott, hogy megszökjön a kötöttségek elől. Így például már csak alkalmanként vett részt azon a nagycsütörtöki lábmosáson, amelyre Bécsből tizenkét-tizenkét, 75 évnél idősebb szegény sorsú asszonyt és férfit hívtak meg, és ahol miként Jézus a tanítványai lábát, úgy mosta meg minden évben a császári pár is a kiválasztottakét.
– A nagycsütörtöki lábmosás szertartása a XVI. században terjedt el a madridi udvarban, aztán a bécsi Habsburgok is átvették. A szegény sorsú időseknek ebből az alkalomból aranydukátokkal teli erszényt akasztottak a nyakába, illetve egy 16 fogásos reggelit is felszolgáltak, amelyhez ott ugyan nem nyúlhattak, de hazavihették – mondja Papházi János a szertartás kellékei, azaz az ónkupa, a boroskancsó, az erszény és a kiválasztottak névsorát tartalmazó vitrin mellett állva.
A nyilvánosságot ugyan egyre inkább kerülte a királyné, ám, talán éppen ennek ellensúlyozásaként mindent megtett azért, hogy a saját maga által kreált szépségideálnak megfeleljen. Rengeteget sportolt, a bordásfal és a gyűrű csaknem minden kastélyának elengedhetetlen kelléke volt, de mellette rendszeresen túrázott és lovagolt is. Erről árulkodnak a kiállításon is látható öltözékkiegészítői, ruhái, köztük gimnasztikai és lovaglónadrágja, fésülködőköpenye, illetve azok a szépségreceptek, amelyeket kifejezetten Erzsébetnek készítettek a császári udvar gyógyszerészei.
A tárlat zárótermének tárgyai közül kiemelkedik Horovitz Lipót monumentális festménye, amelyet Ferenc József megrendelésére készített Erzsébetről, azt miután a királynét 1898 szeptemberében egy olasz anarchista, Luigi Lucheni meggyilkolta. A semleges háttér előtt álló, fekete ruhás királynét ábrázoló portré mellé pedig nem véletlenül került a falra magyar bizalmasa és felolvasónője, Ferenczy Ida pasztellképe. Ő volt ugyanis az, aki élete végéig hűségesen ápolta a királyné emlékét, így neki köszönhetően vált Erzsébet halála halhatatlanságának kezdetévé.