Kortárs magyar grafikai kiállítás a Várnegyed Galériában

A kortárs magyar grafikusművészet nagyjai, többek közt Barcsay Jenő, Kondor Béla, Rékassy Csaba, Gyulai Líviusz munkáiból nyílt tárlat a budai Vár alatti városrész hangulatos környezetében megbújó Várnegyed Galériában. A kiállítás február 22-ig várja az érdeklődőket.

Televízió, internet, DVD, mobiltelefon, óriásplakátok: csak néhány olyan eszköz, amely kéretlenül ontja ránk a képeket otthon, utcán egyaránt. A mindent elborító, igénytelen vizualitás korában élünk, nem csoda, ha az ember ki van éhezve az igényes esztétikai élményekre. Talán ez az oka annak, hogy nagy érdeklődés közepette nyíltak a fővárosban a szebbnél szebb, tartalmas kikapcsolódást ígérő kiállítások. Elég csak az elmúlt évek nagy sikerű Monet, Picasso, vagy a hazai mesterek közül Munkácsy, Mednyánszky képeiből rendezett kiállításokra gondolni. Más a helyzet azonban azokkal a tárlatokkal, amelyek kevésbé ismert, vagy kevésbé népszerű műfajt mutatnak be, ezek ugyanis a médiaérdeklődés híján hiába kínálnak igazi képzőművészeti csemegét, könnyen elkerülhetik a múzeumlátogatók figyelmét. Így járt a Várnegyed Galéria is, amely a kortárs magyar grafika mestereinek műveiből állított össze anyagot – többek mellett Kondor Béla, Gross Arnold, Barcsay Jenő, Rékassy Csaba, Zsögödi Nagy Imre, Gyulai Líviusz van jelen képeivel -, s csak remélni lehet, hogy az elkövetkezendő hetekben a kiállítás zárásáig több lesz az érdeklődő. Igaz, a tárlat anyaga nem túl nagy, ám meg kell jegyezni, az alkotásokat magántulajdonból – a Magyar Grafikáért Alapítvány archívumából – válogatták a tárlat idejére, s ennek tudatában elismerően nyugtázhatjuk, hogy dicséretes a névsor. A 60-as években a hazai képzőművészetbe új színt hozó Kondor Bélának két rézkarcát láthatjuk a kiállításon. Kondort már életében sokan a modern magyar művészet legnagyobbjai közé sorolták, aki gazdag képzeletvilágából egyéni szimbólumvilágot teremtett. A grafika technikáit mesterien és kizárólag rá jellemző módon fejlesztette tovább. Gross Arnold Erdélyi táj című rézkarca a művész természet iránt érzett szeretetét tükrözi. Fiatalkorában könnyed akvarelleken jelenítette meg a tordai és a nagyváradi vidéket, s e témát rézkarcain is megörökítette. Barcsay Jenő nevéről legtöbbünknek talán A művészet anatómiája című munkája juthat eszünkbe, nem véletlenül, hiszen a mester 1945-től nyugdíjazásáig a Képzőművészeti Főiskolán oktatott, s itt a modern magyar művészet szinte valamennyi alkotóját tanította alakrajzra. A tárlaton a mester önarcképe s egy portré tekinthető meg. A kiállítás egyik legszebb darabja Rékassy Csaba által készített rézmetszet, a Térkép című alkotás. A művész képén a régi metszetek varázsa villan fel, korunk emberének kultúráját, technikai vívmányait jeleníti meg virtuóz rajztudással. Zsögödi Nagy Imre két portréja egy moldvai csángó asszonyt és egy férfit ábrázol, igazolva azt, hogy a művész az erdélyi táj és a székelyek vonzásában alkotta műveit. A nagy mesterek mellett természetesen jelen vannak műveikkel az új generáció képviselői, akik a grafika új művészi lehetőségeit, új útjait keresik, s képeik, az érdekes technikai megoldások mellett nincsenek híján a mély gondolatiságnak sem. Benes Bátor a Birodalom című szitanyomata a modern Jerikó ostromát jutathatja eszünkbe, a sport hétköznapi témáját emeli a művészet közegébe Szabó Ábel képe, amely tisztelettel adózik a mindenkor aranyat érdemlő székely jégkorongsportnak. Gémes Péter Vízvonal című képe úszó alakok mozgásának pillanatát ragadja meg filmkockákra kimerevítve. A tárlat érdekességét azonban nem csak a nagy nevek adják, hanem a képek készítésének technikái is, vagyis az, hogy a klasszikusnak számító fametszet, litográfia, rézmetszet és szitanyomat mellett megjelenik például a legújabb technikákat képviselő elektrografika is. Ez utóbbi alkalmazásával készült A végtelen múzeum című kép, amely a kiállítás szervezőjének, Stefanovics Péternek, A Magyar Grafikáért Alapítvány elnökének munkája.

A hazai grafikusművészet a múlt század húszas éveiben értékelődött fel, amelyhez hozzájárult a főiskolai grafikusképzés magas színvonala is. A diktatúra évei megkímélték e művészeti ágat, mivel – ellentétben a festészettel és a szobrászattal – e műfajt kevésbé lehetett propagandacélokra felhasználni. Erre az időszakra esett az egyik legnagyobb újító, Kondor Béla művészetének kiteljesedése is. A rendszerváltozás utáni években megalakultak a különböző művésztársaságok, egyesületek, s a hazai grafikusművészet fellélegezhetett a monopolizált kultúra szorításából. A rendszerváltás utáni években létrehozott A Magyar Grafikáért Alapítvány működésének célja a grafikusok alkotóművészetének támogatása s e művészeti ág sokszínűségének megtartása, s így e kiállítás szervesen illeszkedik tevékenységi körükbe.

-ana-