A hippikorszak sztárja 75 éves
Május 10-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Donovan, a brit folkrock- és hippimozgalom legismertebb énekes-zeneszerzője, akinek dalaiból a „flower power” mozgalom optimizmusa árad. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga.
Donovan Philips Leitch néven Glasgow-ban született, de már a Londonhoz közeli Hatfieldben nőtt fel. Tizennégy évesen kezdett gitározni, s néhány évvel később a zene kedvéért otthagyta a művészeti iskolát. Bebarangolta az Egyesült Királyságot, mindenhol fellépett, ahol alkalma nyílt rá és írta a dalokat. Tizennyolc évesen készítette első demófelvételét, 1965-ben a Ready Steady Go című televíziós műsorban országosan is ismert lett. Akkoriban karolta fel őt Mickie Most, az egyik legmenőbb menedzser a ködös Albionban, aki egyebek között az Animalst tette hallatlanul népszerűvé.
Donovan debütáló lemeze, a Catch the Wind bekerült a Top Five dalai közé, előadóját a közönség külseje és dalainak hangulata miatt azonnal Bob Dylanhez kezdte hasonlítani. A két énekes 1965-ben találkozott is Dylan angliai turnéján, ezt örökíti meg D.A. Pennebaker Don’t Look Back című dokumentumfilmje. A brit sajtóban megjelent cikkek azt írták, Donovan muzsikája méltó válasz Dylan sikereire, a hasonlóságok ellenére azonban nyilvánvalóak voltak a különbségek közte és tengerentúli pályatársa között. A mondanivaló, a hangszín kevésbé volt érdes, dallamai is lágyabbak voltak, „nem bárd, inkább trubadúr” – mondták róla zenésztársai, sőt az epésebbek „a szegény ember Bob Dylanjeként” emlegették. Maga Donovan később elismerte, hogy hatott rá Dylan, de hevesen tagadta, hogy másolta volna, a hasonlóság szerinte annak következménye, hogy mindketten Rambling Jack Elliott, Jesse Fuller, Pete Seeger és Woody Guthrie zenéjén nőttek fel.
Következő sikere, a Colours után meghívást kapott a newporti folkfesztiválra, dalai, a Donna, Donna, a Candy Man, a The Ballad of a Crystal Man, a Universal Soldier egy nemzedék életérzését fejezték ki, Joan Baez a Turquoise-t, Eric Burdon a Hey Gypet dolgozta fel, nagy sikerrel. Az 1966-os Sunshine Superman című album hozta meg számára az igazi áttörést, a címadó dal az óceán mindkét oldalán vezette a listákat, a Mellow Yellow a második helyig jutott. A lemez egzotikus hangszerelésével, néhol pszichedelikus szövegeivel eltávolodott korábbi munkásságától. Ugyanebben az évben lett övé az a kétes dicsőség, hogy első profi zenészként tartóztatták le marihuána birtoklásáért. Az incidens egy időre lehetetlenné tette, hogy az Egyesült Államokban koncertezzen, így sajnálatos módon lecsúszott a legendás Monterey Pop Fesztiváltól. 1967-ben jelent meg a zen bölcsességre utaló There Is A Mountain című dala, amely az Allman Brothers Band félórás örömzenélésének alapjául szolgált, majd az A Gift from a Flower to a Garden, a világon a harmadik dupla pop-rock lemez, amely már egyértelműen pszichedelikus hangulatot árasztott.
Donovan a hatvanas évek közepén kötött barátságot Brian Jones-szal, a Rolling Stones tagjával, majd a Beatles-szel, akikkel 1968-ban együtt utazott Indiába Maharishi jógi tanítását hallgatni, ekkor szokott le a kábítószerekről. Ő tanította meg John Lennont az ujjal pengetés (finger-picking) gitártechnikára, s Paul McCartney meghívására szerepelt az A Day in the Life felvételén, amely a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band lemez utolsó dala, de közreműködött a Yellow Submarine szövegének megírásában is.
A nagy évtized végére is jutottak még sikereiből, mint például az Atlantis, amelyen a Jeff Beck Group segítette ki, vagy a Hurdy Gurdy Man, ennek érdekessége, hogy a majdani Led Zeppelin három tagjával, Jimmy Page-dzsel, John Paul Jones-szal és John Bonhammal is együtt játszott rajta.
A hetvenes években a virággyermekek, a szelíd motorosok eltűnésével Donovan is lemaradt a versenyben. Ebben közrejátszhatott, hogy megszakadt kapcsolata menedzserével, Mickie Mosttal. Filmekkel kárpótolta magát: Zeffirelli Nap fivér, Hold nővér című filmjének zeneszerzője volt. A felejthető nyolcvanas évek után 1996-ban jelentkezett újra ígéretes lemezzel, de a Sutras című album után megint eltűnt, nosztalgialemezek következtek egészen 2004-ig, amikor a Beat Caféval hívta fel a figyelmet magára. 2008-ban jelent meg és nagy tetszést aratott életművét bemutató DVD-je, amely ritka vagy soha nem hallott felvételeket is tartalmaz. A lemez címét egyik leghíresebb dala ihlette: Sunshine Superman – The Journey of Donovan. Utolsó turnéjára 2009-ben indult, eddigi utolsó lemezét egy évvel később, internetes honlapján jelentette meg.
2019-ben 21 dalból álló albumot állított össze dalaiból Eco-Song címmel „öko-témájú” dalaiból a klíma-aktivista Greta Thunberg tiszteletére, és azt tervezi, hogy ezek köré operát komponál Lassíts világ! címmel.
A zenésznek a hatvanas években egy amerikai modelltől született egy fia és egy lánya, akik mindketten színészek lettek. Élete nagy szerelme és múzsája, a Sunshine Superman ihletője Linda Lawrence, aki korábban Brian Jones barátnője volt. Őt 1970-ben vette el, az azóta is tartó házasságból két gyermek született, Donovan Linda korábban született gyermekének is mostoha apja.
A zenész a Hertfodshire-i egyetem díszdoktora, 2009-ben neki ítélték a legmagasabb francia állami kulturális kitüntetést, a Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozatát. 2012-ben lett a Rock and Roll Dicsőségcsarnokának tagja, 2014-ben bekerült a Dalszerzők Hírességeinek Csarnokába is. Magyarországon a nyolcvanas évek elején kétszer is koncertezett. Az HBO GO csatornán nemrég bemutatott Britannia című sorozat mindkét évadában az ő dala a főcímzene.
