A Janus-arcú festmények titkai
Titok. Varázslat. Misztérium. Egy hely, ahol semmi sem csupán az, aminek látszik. Egy hely, ahol mindennek két, de akár három oldala is van. Ez a belvárosi pincében megbúvó Titok Galéria, ahol Kő Ferenc Janus-arcú festményei csak arra várnak, hogy a látogató előtt felfedjék, megmutassák minden oldalukat. Hókuszpókusz nélkül, mégis varázslatosan.
Budapest belvárosában, a terézvárosi Ó utcában járunk. Hívták egykor Neu Gassénak, azaz Új utcának, később, furcsamód, Alt Gassénak is. Aztán jött az 1800-as évek magyarosítási hulláma, és nemes egyszerűséggel Ó utcára keresztelték. Bár nem dicsekszik vele, múltjához hozzátartoznak az olyan kétes hírű bordélyházak is, mint amit például Marinovics „Kakasos” Jolán üzemeltetett, és amiről Krúdy Gyula is kellő alapossággal emlékezett meg. És persze hozzátartozik az a 12-es számú ház is, amit a New York-i Szabadság-szobor felavatásának és Kun Béla születésének évében, vagyis 1886-ban építtetett Steiner Berthold feleségével, Bodánszky Cecíliával. A ház később az Európa Irodalmi és Nyomdai Rt. székhelye lett, 2014-től pedig a Titok Galériának ad otthont.
Tikkasztó nyári melegben érkezünk az Ó utca szépen felújított 12-es számú háza elé. Miután megpillantjuk a pufók puttókkal körbevett festőpalettát a homlokzatán, biztosak lehetünk benne, jó helyen járunk. A hűvös pincében rejtőző Titok Galéria első pillantásra éppen olyan, mint bármelyik kiállítóhely, a falain körbe képekkel. Persze a félhomály és egy kopott bútorokkal berendezett poros szobarészlet már elbizonytalanítja a látogatót, aki egészen addig még csak nem is sejti, mi vár rá, míg a házigazda, Kő Ferenc le nem kapcsolja a világítást. Hogy aztán a teljes sötétségből előbb egy erős fényű spotizzó, majd egy UV-lámpa világítsa meg egyesével a festményeket. A hatás pedig döbbenetes: bár ugyanazt a vásznat nézzük, mégsem ugyanazt a képet látjuk! Mint valami varázslat, az ultraibolya fény hatására a semmiből egyszeriben új festmény születik, melynek témája általában reflektál az először látott kép mondanivalójára. És, mindezek megkoronázásaként, a teljes sötétségből olykor előbukkan egy harmadik felület is, mintegy kiragadva a teljesség egy kicsiny, ugyanakkor fontos részletét. A legszebb az egészben pedig az, hogy ez a misztikus varázslat voltaképpen megfejthető, a festő titka mindannyiunk számára hozzáférhető.
Egy kép két arca
Egyszerű kísérletnek indult, húsz évvel ezelőtt, mondja Kő Ferenc.
– Egyszer csak gondoltam egyet, és a művészellátóban vettem néhány tubus UV-festéket. Ezek a színek a legtöbb művész számára egyáltalán nem vonzóak, hiszen nagyon rikító zöldek, narancssárgák vagy éppen rózsaszínek, amiket nehéz beilleszteni a hagyományos koloritba. Nekem sem sikerült, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy ha a színeket összekeverem nemcsak egymással, de a hagyományos akrilfesték színeivel, könnyen megszelídíthetők – mesél a festőművész az ultraviola színekkel való találkozásáról.
A sikeres szelídítés után pedig már csak egy kis kísérletezés kellett, hogy ugyanazon vászon egymásra festett festékrétegei két, adott esetben pedig három fázisban váljanak láthatóvá: világosban, ultraibolya fénynél és teljes sötétségben. Ami nappali fényben New York Palota és Kávéház, az UV-lámpánál József Attila, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc és Krúdy Gyula. A II. világháborúban elpusztult Drezda, Budapest és Hirosima romjai után elég egy kattintás, és máris 2015-ben járunk a három város újjáépített, szimbolikus épületei között: éjszakai fényben úszik a Frauenkirche, a Lánchíd és a Béke-emlékmű. Az avítt bőrönd négy festett fotója előbb egy vidéki pár 1956-os kivándorlásának történetét meséli el, majd ugyanőket látjuk viszont immár egy amerikai moziban ülve, amint a filmhíradóból értesülnek a hazai eseményekről, arról, mit is mondott Nagy Imre abban a bizonyos híressé vált beszédjében. Aztán a fürdőző Zsuzsanna tűnik elénk a rá leselkedő két vénemberrel, akik egyszeriben öreg festőmesterekké változnak át, Gyémánt Lászlóvá és Urbán Györggyé. Merthogy ők ketten voltak Kő Ferenc mesterei az 1990-es évek elején az Óbudai Festőiskolában, akkor, amikor még kedvenc műfaja neki is a portré volt, de mellette szívesen festett épületeket és sorozatokat. Meg persze montázsszerűen egymás mellé különböző dolgokat is. Ezt egészítette ki aztán az UV-festészet, ami még egy kis pluszt, érdekességet ad a képeinek.
A technika ördöge
Maga a technika nem az ördögtől való, ellenben hosszas próbálgatás és tanulás eredménye. Talán ezért van, hogy Kő Ferenc egyelőre nem tud senkiről, sem itthon, sem a nagyvilágban, aki hozzá hasonló munkamódszerrel dolgozna.
– Először világosban elkészül az első kép, amire sötétben, ibolyántúli fénynél festem rá a másikat. Pepecs munka, kitartást igényel, hiszen a végeredményt nagyban befolyásolja, hogy az alapkép egy adott színére milyen színű UV-festéket viszek fel. Mivel világosabb felületen az ultraviola szín erősebben fog világítani, mint egy sötéten, pontosan tudnom kell előre, mi és hova kerül, különben nagyon megnehezítem a feladatomat – mondja.
Hibázni nemigen van lehetősége, sőt figyelnie kell a száradásra is. Hiszen mivel nagyon vékony festékrétegek kerülnek egymásra, ha kapkod, könnyen felázik az alatta lévő réteg. És elég egy kisebb hiba, amit törölni kell, sérülhet a már elkészült első kép is. Ha pedig három festmény kerül egy hordozóra, még nagyobb odafigyelésre van szükség. Ezt a foszforeszkáló pigmentekből álló, kisebb ábrát másodszorra készíti el, ami köré pedig lépésről lépésre építi fel az UV-képet. Az ábra ugyan az ibolyántúli fényben pontosan ugyanolyannak látszik, mint a kép bármelyik részlete, ám jobban feltöltődik, így a teljes sötétségben tovább világít azoknál.
Meglepő átalakulás
A galéria egyes festményei tematikailag nagyon különbözőek. Nincsenek sorozatok, de klasszikus vagy bibliai témájú képek, ugyanakkor társadalmi- és történelmi reflexiók vannak szép számmal. És bónuszként egy igazi szenzáció is! Mert egy poros szobarészlet az UV-fényben egyszeriben a Habsburg-kort idéző kastélybelsővé változik: a kandallóban ropog a tűz, a vérvörös falakon pedig az uralkodócsalád portréi tűnnek elénk. Itt van Ferenc József és Sisi, a halottas ágyán fekvő Rudolf trónörökös, de Ferenc Ferdinánd és Gavrilo Princip, a szarajevói merénylet elkövetője is. A szoba ezzel mementója nemcsak egy letűnt kornak, de emléket állít az I. világháború kitörésének is. És még valami! A galéria képeinek bemutatását nemcsak fény-, de hanghatások is kiegészítik, így téve teljessé a befogadás élményét.
Jóllehet technikai nehézségek jócskán akadnak egy-egy Kő Ferenc-kiállítással, különleges alkotásai sikerrel szerepeltek már németországi és ausztriai tárlatokon, ahogy a párizsi, illetve dubaji művészeti vásárokon is. Legújabb monumentális méretű munkája, melyet a keceli II. János Pál Katolikus Általános Iskola és Óvoda felkérésére készített a névadó szentatyáról, ősszel kerül fel az intézmény falára.
