A kaposvári világfi

A magyar művészettörténet Rippl-Rónai Józsefet tekinti a XIX–XX. századi hazai festészet első modern stílusújító alkotójának, aki egyedi módon tudta ötvözni a Nyugaton magába szívott impulzusokat a magyar sajátosságokkal.

Szülővárosában, Kaposváron különös tisztelet övezi a művészt. Nevét számos intézmény viseli, a közterületeken szobrok idézik meg emlékét, születésének májusi évfordulóját pedig minden évben fesztivállal ünneplik meg.

Örökösei megőrizték hagyatékát, amelyet Rippl-Rónai fogadott fia, dr. Martyn Róbert ajándékozott a városnak. A festő életművét, berendezési és személyes tárgyait, dokumentumait, relikviáit és családi fotóit is bemutató Róma-villa 1978-tól működik emlékmúzeumként.

A világfi

Hatalmas, színpompás parkot kettéosztó romantikus gesztenyefasor vezet a napsárga Róma-villába, Rippl-Rónai József egykori otthonába. Az eredeti enteriőr a színesre festett falakkal, a robusztus bútorokkal és a rájuk terített tarka kasmírkendőkkel hitelesen idézi meg az 1910-es évek idillikus hangulatát. Ezek között a falak között annak idején a hazai kulturális élet színe-java vendégeskedett. A Nyugat nagyjai közül többször megfordult a művészparadicsomban Ady Endre, Móricz Zsigmond és Szabó Lőrinc. A festőkollégák, köztük Márffy Ödön, Galimberti Sándor, Kunffy Lajos és Bernáth Aurél is éltek a szíves meghívással. De tiszteletét tette a birtokon Medgyessy Ferenc szobrászművész és Petrovics Elek művészettörténész is, akik valamennyien a művész modelljei voltak.

Simon Kornélia művészettörténész tájékoztatása szerint Rippl-Rónai életében mérföldkőnek számított az 1906-os esztendő, amikor a fővárosi Könyves Kálmán Szalonban rendezett nagy sikerű tárlatán valamennyi kiállított alkotása, közel 400 festménye gazdára lelt. A honoráriumból vásárolta meg az exkluzív kaposvári Róma-villát, ahol tavasztól kora őszig rendre nyüzsgő nagypolgári élet folyt. A művész ugyanakkor a budapesti társasági életből sem hiányozhatott, ezért a vidéki kúria mellett a XI. kerületi Kelenhegyi úton is fenntartott egy hatalmas műteremlakást, ahol szintén előszeretettel látott vendégül prominens személyeket, az ő portréjukat ugyancsak megfestette. Itt készült Ady, Babits, Móricz és Karinthy Frigyes arcképe is. Rippl-Rónai tudatosan kereste a kapcsolatot az új írónemzedék tagjaival, akik kezdettől fogva támogatták a festőművész párizsi gyökerű munkásságát.

„Le akarom festeni mindazokat, akik ezt a viszontagságos kis maradék országunkat naggyá, kultúrájában elismertté teszik” – írta Ernst Lajos műgyűjtő mecénásnak 1923-ban.

– Rippl-Rónai igazi világfi volt, nemzetközi alkotó. Otthonosan mozgott Európa számos országában. Az eredetileg gyógyszerész végzettségű fiatalember Münchenben három, a francia fővárosban csaknem tizenhárom évig élt, kezdetben Munkácsy Mihály tanítványaként és segédjeként, később szakítva mesterével a maga útját járva a Nabis-művészcsoport tagjaként. A párizsi művészvilág olyan ikonikus alakjaival is megismerkedett, mint Maillol, Gauguin, Toulouse-Lautrec vagy éppen Cezanne.

Chicagótól Firenzéig

A Rippl-Rónai Emlékmúzeum és Látogatóközpont gyűjteménye 267 darab Rippl-Rónai-festményből áll. Műveinek és relikviáinak egy jelentős része ősszel Hatvan városába, a Hatvany Lajos Múzeumba került, ahol időszakos kiállításon januárig látogatható. Mivel a Róma-villa falai részben kiürültek, a múzeum munkatársai úgy döntöttek, hogy a kölcsön­adott képek hazakerüléséig a raktárban pihenő festményekkel töltik meg a villa falait. Ezenfelül további hét múzeummal vették fel a kapcsolatot, hogy olyan képeket hozhassanak el Kaposvárra, amelyek kiemelkedő helyet foglalnak el az életműben. A múzeumok anyagának összefonódásával kivételes, korábban soha nem látott tárlatot sikerült létrehozniuk.

A kiállítás kurátora arról is mesél, hogy Rippl-Rónai József mintegy négyezer képet festett élete során, közülük körülbelül ezer van a látókörünkben. A ránk maradt gazdag életmű az olajfestmények mellett számtalan grafikát, tusrajzot, illetve vázlatot is tartalmaz. A legtöbb Magyarországon található alkotás a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, valamint a Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményét gazdagítja, de a művész a hazai bemutatótermek mellett a világ számos híres múzeumában is jelen van Chicagótól Párizson át Firenzéig. A Rippl-Rónai-életmű napjaink élénk műtárgypiacának is kedvelt színfoltja. Idén egy hazai árverésen például rekordáron, 95 millió forintért kelt el az 1921-ben Kaposváron festett Elegáns úriasszony a kertben festménye.

A lokálpatrióta

A színek bűvöletében címet viselő, a magyar festészet napján megnyitott kiállítás az életmű sokszínűségét állítja a középpontba, nagy súlyt fektetve a kronológiára. A párizsi évekre tehető fekete korszakban Rippl-Rónai alkotói attitűdként a grafika és a festészet közötti átmenet lehetőségeit kereste, miközben mélyebben is megismerkedett a korszak művészeti törekvéseivel, stílusirányzataival. E korszakból kiemelkedik az imádva tisztelt szüleit ábrázoló, már-már életnagyságú, ünnepélyes hangulatú Szüleim negyvenévi házasság után (1897) című műve, amelyen édesanyja és édesapja meghitt, kettős portréját festette meg az akkor Franciaországban élő, vakációra hazatérő művész.

– A fő hangsúlyt Rippl-Rónai legismertebb alkotásaira, a híres, dekoratív színerejű „kukoricás képekre” helyeztük, amelyeknek külön szobát rendeztünk be. Ezeken a képeken a művész vastag, főként barna kontúrvonalakat használ. A színeket nem keveri, világosítja vagy sötétíti, hanem közvetlenül a tubusból pakolja fel a vászonra, illetve kartonra. Amint a kontúrvonalakat kitöltő ecset rányomódik a felületre, mozaikos, kukoricaszem-szerű hatást idéz elő, innen a stílus elnevezése – magyarázza Simon Kornélia.

A kiállítás vezérképe a kukoricás festményeket megelőlegező korai alkotás, a Terasz a tengerparton (1908) a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumból érkezett. Az abbáziai nyaralás emlékét megörökítő kép előterében Lazarine-nek, a művész francia feleségének aktját látjuk, mögötte asztali csendélettel, háttérben az azúrkék tengerrel, amelyet szürkéskék hegyek határolnak. Megcsodálhatjuk a kalapos képek közé sorolható, testvéreit bemutató Lajos és Ödön portréja című festményt is, a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből. Szintén kuriózum a Maszkos csendélet (1910), amely a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumnak köszönhetően érkezett Kaposvárra, ahol korábban soha nem láthatta a közönség. A festmény párdarabját, a Gyümölcsös csendélet (1905) címűt azonban már jól ismerhetik a helyiek a Kaposvári Nagypiac tűzfalára festett replika nyomán.

– A Sárga kastély (1910) és a Kastély a parkban (1910) című műveket a szegedi Móra Ferenc Múzeumból kölcsönöztük, a Reggelizőasztal címűt a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumból. A IV. Károly koronázása (1916) pedig annak állít emléket, hogy Rippl-Rónai más kortárs művészekkel együtt maga is jelen volt a ceremónián a Budavári Nagyboldogasszony-templomban. A tárlaton a korai fekete, majd a Párizsból való hazatérés utáni kukoricás korszak mellett az 1918 után kibontakozó pasztellidőszakból is láthatunk képeket. Ezeket többnyire jómódú polgárok megrendelésére készítette, de ekkor festette a már említett íróportrékat is.

Simon Kornélia kiemeli, hogy a századforduló másik kiemelkedő festőjéhez, Szinyei Merse Pálhoz hasonlóan Rippl-Rónai József is megjárta a világot, végül mégis hazatért Magyarországra, szülővárosába. A kor nemzeti érzelmű lokálpatrióta alkotójaként mindig is a haza, a család és Kaposvár jelentette számára a biztos pontot, a stabilitást.

A festőművészt napjainkban is kiemelkedő tisztelet övezi a megyeszékhelyen. A településen több szobra is megtalálható. Nagy méretű arcképe egy-egy helyi bordó buszon is feltűnik, de még a Budapestet Kaposvárral összekötő InterCity-járatot is róla nevezték el. Jelképes, hogy bár a külsőségekre sokat adó művész lovas hintóval járt, a belvárosban, színesre festett, hangulatos szecessziós épületek között ma is megtalálható csacsifogaton ülő alakja, mintha éppen ebben a pillanatban ügetett volna le a Róma-hegyről, hogy ügyes-bajos dolgait intézze. A köztéri fémszobor a helyieknek a művészhez való erős kötődéséről mesél, szimbolizálva, hogy Rippl-Rónai „közülük való volt”.