Hirdetés

Vakvágánynak bizonyult előző albuma után saját gyökereihez visszataláló lemezzel rukkolt elő a Dream Theater. A 2016-ban kiadott 34 tételes, több mint kétórás játékidejű The Astonishing a távoli jövő Amerikájában játszódó sokszereplős színpadi zeneműnek készült, ám szimpla zenekari felállással feljátszott stúdióalbumként alig volt követhető a történet, ráadásul az egyes tételek már-már ízléstelenül sok dagályos zenei bombasztot vonultattak fel.

Jót tett viszont a progresszív metalban utazó amerikai ötösfogatnak, hogy 2017-ben az 1992-ben megjelent, a banda számára igazi áttörést hozó Images and Words albumuk dalaival turnéztak. Saját korai munkásságuk érezhetően újra inspirálta a zenekart, és bár az 1990-es években futott csúcskorszakukat már aligha fogják túlszárnyalni, Distance Over Time című, nem egészen egy óra hosszúságú, nyolc dalt tartalmazó friss korongjukon nemigen lehet fogást találni. Az anyag kellően változatos, a lírai hangulatok egészséges arányban állnak a belemenősebb, szikárabb tételekkel, köszönhetően annak, hogy ezúttal a csapat minden tagja részt vett a komponálásban. A lemez arányos, szép hangzása ugyancsak felidézi az 1990-es éveket, szó sincs azonban retroprodukcióról. A maga álomszerű, melankolikus, itt-ott disztópikus gondolatiságát kompromisszummentes művészi erővel, ám saját zenei túlburjánzásait ezúttal fegyelmezetten visszanyesve átadó Dream Theater ilyen 2019-ben.