Gottermayer-galaxis tárlat a Ráth György-villában
A könyvkötészet aranykora
A könyvkötészet aranykora elevenedik meg az MNMKK Iparművészeti Múzeum új tárlatán a Ráth György-villában. A Gottermayer-galaxis – Jókai könyvkötője című kiállítás a századfordulón tevékenykedő iparosmester munkásságába vezeti be a látogatót, aki olyan magas szinten művelte szakmáját, hogy a könyvkötészetet a művészet rangjára emelte.
A tárlaton kiállított könyvek – legyenek bár egyedi dísz- vagy sorozatkiadások – igazi iparművészeti alkotások: kanyargós indákkal, kecses vonalakkal, arannyal gazdagon borított, virágokkal és más stilizált növényi motívumokkal ékesített, bőrrátétekkel, fémveretekkel díszített borítókat, márványozott előzéklapokat látunk. Akad olyan kötet, amelynek lapéleit is burjánzóan gazdag mintakincs díszíti, és olyan is, amelyet – mint egykor a kódexeket – csatban végződő bőrszíjjal zártak le. A címben megjelenő Gottermayer-galaxis – kitágítva a Gutenberg-galaxis fogalmát – arra utal, hogy maga a könyv nem csupán az olvasás során megelevenedő történetek fizikai hordozója, hanem a külalakját tervező művészek és az esztétikus tárgyat alkotó könyvkötők tudásának összességét is megjeleníti. Vagyis összművészeti alkotás.
Sztár a Monarchia korából
Gottermayer a Monarchia idejének, a lehetőségek XIX. századi világának valódi sikertörténetét írta: egy serfőzőmester fiaként vált kézműves vállalkozóvá, aki Révai Mór Jánossal, a korszak ambiciózus, fiatal könyvkiadójával történt szerencsés találkozásának és együttműködésének köszönhetően a könyvkötészetet korszerű iparággá fejlesztette. Gottermayeré jól csengő név volt a korszakban, éppen úgy, mint az iparművészet más területein tevékenykedő híres mestereké: az üvegfestőművész Róth Miksáé, az asztalosmesterséget művészetté avató Thék Endréé vagy a díszműkovács Jungfer Gyuláé.
A fiatal iparos 1879-ben a Károlyi utca 6. szám alatt alapított könyvkötőműhelyt, majd 1895-ben a Királyi Pál utcába tette át székhelyét, ahol már több tucat munkás dolgozott a kezei alatt. Ez utóbbi műhely Európa egyik legmodernebbjévé vált, Gottermayer pedig ünnepelt mester lett. Az 1896-os ezredéves kiállításon huszonhat működő gépen mutatta be a könyvkészítés folyamatát, mintakollekcióit pedig díszes szekrényben tárta a közönség elé. A könyvkötészet azért futhatott fel az 1880-as években, mert ekkorra kialakult az a tehetős és egyre növekvő bibliofil réteg, amely a könyvet esztétikai élményként is értékelni tudta, gyűjteményét pedig e szempontok alapján is igyekezett gyarapítani. Gottermayer szakmában betöltött szerepét jelzi az is, hogy a Rudolf trónörökös által megálmodott grandiózus vállalás, a dualista állam lenyomataként megvalósuló Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat huszonegy kötetének elkészültében (1886-tól 1901-ig) Gottermayer műhelye tevékenyen részt vett. A gigantikus sorozatot Jókai szerkesztette és negyvenkét művész több mint ezerötszáz rajza illusztrálta. A könyvkötészeti munka dandárját Gottermayer műhelye vitte: a mester többezres példányszámban is képes volt bekötési táblákat gyártani, így egyszersmind a magyar könyvkötőipar védelmét is bebiztosította: kiszorította a hazai piacot uraló német és osztrák cégeket.
Bőrből, aranyból
Jókai Mór születésének idén van a 200. évfordulója. A Monarchia korának neves iparosmestere, Gottermayer Nándor pedig az ünnepelt író sorozatainak könyvkötészeti munkálataiba is bekapcsolódott, mégpedig a Révai Kiadóval ápolt szoros együttműködésének köszönhetően. Gottermayer műhelyéhez kötődik többek közt az író jubileumára kiadott A lélekidomár című művének egyedi ikerkötéses átkötése, ami a tömegtermelés és az egyediség különleges ötvözetét jeleníti meg. Mindez valójában a Gottermayer-műhely működésének lényegét is jelentette: az ipari előállítás és a kézművesség kényes egyensúlyát. A mester műhelyéből ugyanis nagyszámú kötet került ki, az egyedi, bibliofil gyűjtőknek és kiállításra szánt darabok kézi aranyozással, bőrintarziával és bőrrátétekkel díszített, hibátlan kivitelben készültek. A finom mívű munkákhoz csakis minőségi anyagokat használt – például puha kecskebőrt, aranyfüstöt –, miközben élt a gépesítés adta lehetőségekkel is, ám a mennyiség sosem ment nála a minőség rovására. Munkáit a szakmai kiállításokon, itthon és külföldön egyaránt díjazták: Ferenc Józseftől, XIII. Leó pápától egyaránt kitüntetésben részesült, átvehette a Francia Akadémia Pálmarendjének tisztikeresztjét, sőt, elnyerte az 1900-as párizsi világkiállítás aranyérmét is.
Eltűnő mesterség
A tárlaton egy rövidke film is látható, ami a könyvkötés munkafázisait mutatja be, a magyarázatokkal Darabos Edit főrestaurátor, egyben a tárlat kurátora szolgál. A film a lapok fűzésétől a gerinc kialakításán át a táblák felhelyezéséig, az előzéklapok beragasztásától az aranyozásig részletekbe menően mutatja be a munkafolyamatot. Valahogy így dolgozhattak Gottermayer műhelyében is a „gottermayeristák”, azaz a cég munkásai. Egy-egy szakember külön munkafázisra specializálta magát, így például külön munkás foglalkozott a papírok márványozásával – ehhez például marhaepét használtak – vagy a nagyobb kézügyességet igénylő aranyozással.
A tárlaton egyébként az Iparrajziskola Jaschik Álmos által vezetett könyvkötőműhelye egy részletének rekonstrukciója is látható, a hagyományos eszközökkel – betűszekrénnyel, bélyegzővel, kézi préssel. A tárlat e részét megszemlélve megértjük az a folyamatot is, ahogyan egy papíron megrajzolt könyvtervből lapozható kötet születik. A kiállítás mindenképpen hiánypótló, és nem csak azért, mert egy kihalófélben lévő mesterség történetét és egy emlékezésre méltó iparművész alakját eleveníti fel, hanem azért is, mert a látogató elmerenghet azon: a mai, gyorsan elhasználódó, tucatgyártott műanyagok világában készülhet-e olyan tárgy, ami mérhető egy kézműves kivitelű könyvészeti ritkaság értékéhez?
