Bill Viola, a „videókorszak Rembrandtja” Magyarországon
A lélek ébresztése
Első alkalommal nyílik hazánkban Bill Violának, a kortárs videóművészet világhírű alkotójának önálló kiállítása. A városligeti NEO Kortárs Művészeti Térben az alkotó három művét és a vele készült interjút is láthatja a közönség: a Csend című tárlat egyúttal tisztelgés is a nyáron elhunyt művész munkássága előtt.
Bill Viola a hetvenes években indult videóművészet műfajának és a kortárs képzőművészetnek is fontos alakja, aki műveivel saját stílust teremtett: az ultra slow motion, azaz a lelassított mozgás, a trükkök, a vágás mellőzése festményszerű hatást kölcsönöz alkotásainak, amelyekkel az emberi lét alapkérdéseit – a születést, a halált, a szenvedést, a szeretetet, az érzelmeket, a tudat állapotait – járja körül. Ezek forrásait a művészettörténet klasszikus ábrázolásaiban is kereste; a középkori és a reneszánsz nyugati keresztény misztikus hagyományok motívumai is megjelennek alkotásain. Hitt abban, hogy a világ teljességének megértéséhez a végleteket szükséges vizsgálni, ezért épített munkáiban sokszor az élet-halál, zaj-csend, vagy éppen a fény-sötétség ellentétpárjaira. Bill Violát a „videókorszak Rembrandtjának” és „hi-tech Caravaggiónak” is nevezik, mivel művészete a régi mesterekre jellemző érzelmi mélységet és technikai tudást hordozza, miközben a modern technikát használja a mélyebb emberi tapasztalatok feltárására – írta róla a brit Royal Academy of Arts. Bill Viola pályafutása során többek közt a párizsi Grand Palais, a New York-i Museum of Modern Art vagy a londoni Tate Modern is bemutatta műveit, e tárlatok fontos szerepet játszottak a videóművészet elismertetésében.
A NEO Kortárs Művészeti Térben megnyílt Csend című tárlaton – és a művész munkásságában is – a hangnak, illetve a hang hiányának is fontos szerep jut. A kiállítások bemutatott három műben a közös, hogy néma képsorokat látunk, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a néző a pszichológiai aspektusaikban mélyüljön el. És ehhez az elmélyüléshez, a művek befogadásához időre van szükség: ha hagyunk időt magunknak az elcsendesedésre, a befelé figyelésre, a képsorok meditatív hatása alól egyre nehezebben vonhatjuk ki magunkat, a művek pedig hatni kezdenek. Nem véletlen, hogy Viola egy alkalommal úgy fogalmazott: „A művészet számomra a lélek felébresztésének folyamata.”
A Csendes hegy (2001), a Találkozás (2012) és az Ősök (2012), mind az emberi létezés különböző, pszichológiai értelemben súlyos pillanatait járja körül. Petrányi Zsolt, a tárlat kurátora szerint bármit látunk is bele Viola műveibe, bármilyen érzelmet azonosítunk is vele, az végső soron bennünk, a nézőben keletkezik. A jelentés a művészetben és így Viola műveiben is szubjektív következtetés, amit persze sejthet, irányíthat a művész, de soha nem tudhat biztosan, hiszen a művek átéléséhez hozzájárul a néző élete, tapasztalata, pillanatnyi lelkiállapota. A kurátor szerint a Csend című kiállítás erénye, hogy betekintést ad a nézőnek Bill Viola művészetébe, de annak rétegeit, a művész videóhoz való viszonyát, a műfaj megközelítésmódjait is megmutatja.
A kiállításhoz változatos kísérőprogramok kapcsolódnak: videóműhely, különleges tárlatvezetések és előadások, iskolai foglalkozások és szabadegyetem, a társadalmi projekt alkotásaiból készült alternatív kiállítás, valamint a művek különböző vetületeit bemutató podcastek is.
