A magyar élet harcosa

„A szobor itt áll előttünk, barátaim!” – írja a Fekete Gyula mennyiségét és műfajiságát tekintve is szédítően gazdag életműve előtt tisztelgő kötet előszavában Domonkos László. A pályatárs kijelentése épp a maga – még – megvalósulatlanságában figyelmeztetés az utókornak: bizony ideje, hogy fizikai értelemben is szobrot állítsunk a szépíró, szociográfus, esszéista, de minden rezdülésében elsősorban és kizárólag nemzetépítő hazafinak, a háromszoros József Attila-díjas Fekete Gyulának, aki évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy az emberiség életpárti és életellenes táborra oszlik. Utóbbiak előszeretettel öltik magukra az emberi jogok harcosainak álarcát többek között a drogliberalizációval, az egyneműek „házasságával”, melyek mind a nemzethalál felé vezetnek. Ennek üzent hadat a 2010-ben elhunyt Fekete Gyula, eleinte magányos harcosként, mit se törődve a gúnyolódó, cinikus támadásokkal. A demográfiai veszedelem élete végéig visszatérően foglalkoztatta, oroszlánrésze volt abban, hogy 1967-ben bevezették a gyermekgondozási segélyt, a gyest, sőt, a 2010-ben bekövetkezett családpolitikai fordulat is jelentős részben Fekete Gyula ideáinak gyakorlati megvalósulása. Egy hányatott, de mindvégig tántoríthatatlanul magyar életút előtt tiszteleg az író fia, Fekete Gyula György által szerkesztett kötet. Kötelező olvasmány azoknak, akiket érdekelnek a magyar élet mélyrétegei.