A magyar operett nagyasszonya 130 éve született

Hügel Hajnalka néven született Budapesten, szegény családban. A négy elemi elvégzése után sikerült bekerülnie az Operaház balettiskolájába, ahol tehetségével hamarosan kiemelkedett, gyermekszerepekben léphetett fel. Egy gazdag mecénás révén a színimesterséget Rákosi Szidinél, az éneklést a világhírű tenorista Anthes Györgynél tanulhatta. Pályafutását Hajnal Hajnalka néven kezdte 1912-ben a Népoperában, majd a Vígszínházban folytatta, de az ígéretek ellenére nem kapott jelentős szerepeket. Támogatója és későbbi férje, Halmos Géza miniszteri tanácsos segítségével megalkotta a Honthy Hanna művésznevet. A primadonna szerepekért Pozsonyba szerződött, ahol a közönség kedvence lett, majd egy évvel később már befutott színésznőként csillagászati összegért Debrecenben játszott.

Az első világháború után, huszonhét évesen visszatért Pestre. Szubrettként egy színpadon játszott Fedák Sárival, aki a nála jóval fiatalabb pályatársban veszedelmes versenytársat látott, és ahol csak tudta, megkeserítette életét. A kíméletlen harcból Honthy került ki győztesen, szubrettből primadonna lett. Bár később prózai színpadon is aratott sikereket, 1925-től elsősorban a Fővárosi Operettszínházban a daljátékok és operettek ünnepelt sztárja volt. A második világháború kitörése után betegségre hivatkozva nem vállalt szerepeket, csak 1945 közepétől lépett újra színpadra.

Túl az ötvenen, 1949-ben búcsút kellett mondania a hagyományos primadonnaszerepnek, túlzónak minősített anyagi igényei miatt nyugdíjazásának gondolata is felvetődött. Az államosított operettszínház első igazgatója, Gáspár Margit azonban mást gondolt: javaslatára az 1952 végén bemutatott Lehár-operettben, a Luxemburg grófjában a szövegkönyvet átigazító Békeffi István és Kellér Dezső főszereplővé léptette elő a Honthy által alakított, előkelő viselkedésű félvilági kerítőnőt, Madame Fleuryt. A színésznő a „grande dame” szerepkörben megújult, és még huszonöt évig színpadon maradt. Legnagyobb sikerét a szintén számára átírt Csárdáskirálynőben az ugyancsak főszereplővé előléptetett Cecíliaként aratta. A többször is felújított operettet nem lehetett levenni a műsorról, mintegy 1600 előadást ért meg.

A primadonna szinte minden jelentős operett főszerepét eljátszotta. Fényes Szabolcs neki írta első zenés darabja, a Maya címszerepét, így a Magyar Rádió első színházi közvetítésében 1932-ben is az ő hangja csendült fel. Lajtai Lajostól jutalomjátékként kapta a Három tavasz című operettet, a háromgenerációs szerepben az életét játszhatta el. Lajtai az Én mamám című dalt is Honthynak írta.

Ragyogó színpadi jelenség volt, kiváló mesterségbeli tudással, színészi képességgel, játékával légkört teremtett, betöltötte a teret. Tökéletesen ismerte a színpadot és a közönséget, azt, hogy mikor kell bejönnie, hogyan kell a tapsot kiprovokálnia, a nézőket elvarázsolta, minden este egy szép és jó álomvilágba repítette. Bejárta Európát, telt házak előtt lépett fel operett-összeállításával Angliában, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Romániában, Svájcban, Svédországban, de az Egyesült Államok és Kanada nagyvárosainak színpadán is láthatták. Rendkívül népszerű volt a Szovjetunióban is, rajongói közé tartozott a pártfőtitkár Nyikita Hruscsov, aki az Operettszínház moszkvai vendégszereplésén egy Moszkvics gépkocsit ajándékozott neki.

Egész életén át hihetetlen önfegyelemmel csak a színházra, a fellépésre összpontosított, de ez magánéletére is kihatott, és mindhárom házassága tönkrement. Hetvenéves korában is énekórákra járt, és még nyolcvanévesen is fellépett, a jutalomjáték természetesen a Csárdáskirálynő Cecíliája volt. Utánozhatatlan marad, ahogy az édeskés mese és a keserű valóság hangulatai között egyensúlyozott, ahogy iróniával vagy néha öniróniával a darabból „kikacsintott”, megteremtve a harmóniát az álom és a valóság között. A politikai hatalom támogatta a műfajt és őt is, mert feledtetni tudott, a közönség pedig esténként boldog volt és tombolt.

Filmben keveset szerepelt, 1941-ben a Régi nyárban korábbi színpadi sikerét elevenítette fel, játszott a Déryné (1951), a Díszelőadás (1955) és a Bástyasétány ’74 című alkotásokban.

Honthy Hanna 85 évesen, 1978. december 30-án Budapesten hunyt el, síremléke a Farkasréti temetőben található.

1950-ben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett, és ugyanebben az évben vehette át a Kossuth-díjat. 2018-ban Siófok városa posztumusz Kálmán Imre-emlékplakettel tüntette ki, 2019-ben Erzsébetváros – ahol gyerekkorában élt – díszpolgára lett. 2016-ban avatták fel egész alakos szobrát a Budapesti Operettszínházban, ahol minden évben átadják az emlékére 2017-ben alapított Honthy-díjat is.