A művészi anatómia mestere

– Barcsay Jenő munkásságát érdemes kétfelé bontani, hiszen festőként és pedagógusként is maradandót alkotott. Kezdjük az előbbivel! Hogyan vált egy elszegényedett erdélyi fejedelmi család késői leszármazottjából a XX. század egyik meghatározó képzőművésze?

– Barcsay egy tehetős erdélyi mecénásnak köszönhetően 1919-ben iratkozhatott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Talán származása is közrejátszott abban, hogy vállalta a romantikus művészlétet, amihez a bohém élet és az éhezés éppúgy hozzátartozott, mint a művészi elhivatottság. Annyira szegény volt, hogy néhány diáktársával beköltözött az Epreskert egyik műtermébe. Ebből is látszik, hogy a művészet Barcsay számára mindenek felett állt, olyannyira, hogy a háborút követő, felfokozott politikai hangulatban is távol tudta tartani magát a politikai hatalom játszmáitól. Helyette az oktatásba menekült, abban találta meg az örömét. Épp a minap kaptam meg a végleges változatát a Barcsay Jenő munkásságáról hamarosan megjelenő tanulmánykötetnek, amelyből kiderül, hogy a Kolozsvár mellett töltött gyerekkor, a korán átélt tragikus családi események és a nélkülözés mind-mind hatással voltak későbbi pályafutására. Nem beszélve a hozzá nagyon közel álló Szentendréről, a város építészeti motívumairól, amelyek egy komplex képi világot eredményeztek. Mestere volt a stilizálásnak, a motívumok absztrahálásának és az emberi test geometrizálásának, de mindezek mellett elbűvölő személyiségével is mindenkire hatni tudott.

– Barcsay szívügyének tekintette az anatómia oktatását is, nevéhez kötődik az egyetem Művészeti Anatómia, Rajz és Geometria Tanszékének létrehozása, de róla nevezték el az egyik kiállítótermet is. Mikor került a főiskolára, és hogyan született meg a művészeti oktatás máig alapvető forrásműve, a Művészeti anatómia?

– Barcsay az 1930-as évek elejétől mintegy másfél évtizeden át könyvelést, matematikát, géptant és irodalmat tanított a fővárosi Iparitanonc-iskolában leginkább azért, hogy önálló kereste lévén művészként azt alkothasson, amit akar, nem pedig azt, amit elvárnak tőle. Amikor aztán a II. világháború után a főiskolát újjászervezték, őt is felkérték oktatónak. Valamiért azonban osztályt nem kapott, helyette a művészeti anatómia, a szemléleti látszattan oktatását bízták rá. Így amikor a minisztériumtól felkérés érkezett egy anatómia-tankönyv megírására, nagy akkurátussággal dolgozott rajta hosszú ideig. Végül 1953-ra készült el a Művészeti anatómiával, amelyet nemcsak itthon, de szerte a világon is mintegy bibliaként használtak a képzőművészeti főiskolások, és generációknak határozta és határozza meg a mai napig a művészi anatómiai tudását. Nem mellesleg pedig Barcsay megkapta érte a Kossuth-díjat.

– Mennyire fontos az anatómia, az emberi test ismerete a képzőművész számára?

– Egy absztrakt festő esetében különösen helyénvaló ez a kérdés. Meggyőződésem, hogy a művész számára egyáltalán nem öncélú az emberi test struktúrájának, működésének ismerete, még akkor sem, ha ezt a tudást direkt módon általában nem használjuk. Előjön azonban a kreatív munkákban, a tömeg ábrázolásakor, a tömegek egymáshoz való kapcsolódásakor és forma képzésénél. Érdekes kísérlet lenne, ha egy amatőr és egy anatómiai képzésen részt vett ember elé odatennénk egy-egy fehér vásznat, ugyanolyan festéket és ecsetet, és megnéznénk a végeredményt. Mert bár az absztrakt képeken „csak” színes felületeket látunk, a végeredmény mégis ég és föld lenne. A tanulmányok során leülepedett tudás ugyanis az alkotás minden apró részletében jelen van.

– Leonardo da Vinci rajzolta le először már-már mérnöki pontossággal az emberi test szerkezetét, és az ő rajzai szolgáltak alapjául minden későbbi anatómiának. De ki vagy kik voltak a korszak művészeti anatómiával foglalkozó mesterei Barcsay mellett?

– Barcsay mellett a korban mindössze egy, a művészeti anatómiával foglalkozó nagy mestert tartunk számon, mégpedig a drezdai Gottfried Bammest. Éppen ezért különösen örülök, hogy azon a nagyszabású Barcsay-kiállításon, amelynek megnyitóját 2025. július 14-ére tervezzük, nemcsak Barcsay ismert és kevéssé ismert festményeiből láthatunk majd válogatást, de ott lesznek a Művészeti anatómia eredeti rajzai is, amelyek mellé Bammestől is állítunk ki munkákat. Az egyik fontos célom, hogy ezeket az anatómiarajzokat eljuttassuk külföldre, így például Ázsiába, ahol a művészeti anatómia oktatásának semmilyen előzménye nincs.

– Az emlékév 2025. január 14-én, Barcsay születésnapján a Fiumei úti sírkertben koszorúzással kezdődött, majd a Barcsay-díjak átadásával folytatódott. Milyen programok, események várhatók még az előttünk álló időszakban?

– Februárban adjuk át a Barcsay Jenő tanulmányi jutalmat, amelyre egyetemistáink, illetve a határon túli partneregyetemeink hallgatói pályázhattak Barcsay szellemiségében készített munkákkal. Emellett újraszerkesztve kiadjuk a mester 1958-ban megjelent Ember és drapéria, illetve az 1966-os Forma és tér című munkáját. A már említett Barcsay-tanulmánykötet megjelentetése és a nyáron nyíló nagyszabású kiállítás mellett ősszel konferenciát szervezünk, erdélyi szülőfaluja, Katona templomkertjébe pedig hamarosan egy Barcsayt ábrázoló mellszobrot állítunk majd fel. A szobrot Tyurin Dániel végzős hallgatónk készíti, és már tart a bronzba öntése.