A nagyböjt nem pusztán önsanyargatás és önmarcangolás, hanem az értékesebb élet keresésének időszaka – monda Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.

Fotó: mti, archív, illusztráció

Erdő Péter kiemelte: a húsvéti felkészülés egyszerre a lemondás és a segítő szeretet cselekedeteinek ideje.
    
Az Istennel való találkozás különös fénybe helyezi az embert, az erre készüléshez pedig hozzátartozik a megtisztulás, a bűnbánat. De ilyenkor „elsősorban arról kell lemondanunk, hogy öntudatlanul sodródjunk az életben. Tudatosan, megfontoltan kell élnünk, ez pedig jelentheti azt is, hogy elhagyjuk rossz szokásainkat, és azt is, hogy segítünk másoknak” – mondta.
    
A kényelemről kell lemondania az embernek, ami megakadályozza abban, hogy kilépjen önmagából, és odaforduljon a másik emberhez.
    
A bíboros kitért arra: a keresztények már a VI. századtól szerdán kezdik el a nagyböjtöt. Ez volt az az időszak, amikor a nyilvános vezeklők megkezdték bűnbánatukat, és a bűnbánat jeléül hamut szórtak a fejükre. Később, amikor megszűnt a nyilvános vezeklés, minden hívőt megjelöltek hamuval, és ekkor kapcsolódott hozzá a felhívás, amit a pap mond: „Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”, vagy „Térjetek meg, és higgyetek az evangélium jó hírében!”

MTI