A Gut-Keled nemzetség osztozkodása során 1347-ben Bátor az ecsedi ágé lett egészen 1605-ig, és csak Báthori István, a „zsoltáríró” halála után került a somlyai ág birtokába, Báthori Gábor erdélyi fejedelem kezébe, aki 1613 -ban bekövetkezett haláláig birtokolta a várost. A XIV–XV. századokban a már jelentős mezőváros 1747-ben Károlyi Ferenc családjának tulajdonába került.

A konventuális ferencesek (minoriták) megtelepedését illetően két dátum is szerepel: az egyik szerint már a XIV. században itt éltek, de erre nincsen hiteles dokumentum. A másik szerint – ez dokumentálható – a kenyérmezei csata után Báthori István alapította a minorita templomot. Esztergomban már a rendalapító Szent Ferenc életében megtelepedtek a minoriták, sot generális káptalant is tartottak a királyi városban.

A bátori templomot 1587-ben Petrasko havasalföldi vajda martalócai elpusztították, a kriptában lévő sírokat feldúlták, a tetemeket kiszórták, Báthori Istvánnak a templomban kifüggesztett győzelmi jelvényeit széthordták. Ezt követően a kolostor elnéptelenedett, és a hitélet csak P. Kelemen Didák közbenjárásával indult újra; Kelemen Didák boldoggá avatási pere napjainkban folyik.

Az erdélyi származású minorita provinciális 1717-ben királyi rendeletre hivatkozva kérte a visszatelepedést Bátorba, amit az akkori birtokostól, Károlyi Sándortól meg is kapott. 1725-ben felszentelik az újjáépített templomot, és hat évvel később már áll a világhírű Passió-oltár is (ismertebb nevén Krucsay-oltár), amit egy eperjesi mester készített. Az oltár alakjaiban Jézus szenvedése szokatlan szenvedélyességgel tárul szemünk elé, a középkori misztériumjátékok komor hangulatát idézve.

P. Horváth János 1991-től a nyírbátori minorita konvent házfőnöke volt, így alkalma nyílott foglalkozni a templom történetével. (Azóta világi papként szolgálja az egyházat és Bátorban sincsenek már szerzetesek). Horváth János hallott arról, hogy a templomhoz valaha egy kripta is tartozott, de időközben a bejárat helyét az idősebb hívek is elfelejtették, pedig csak 1925-ben falazták be a templom harmadik és negyedik támpillére között.

A „nyírvizek” évszázadok óta nagy pusztítást végeztek a temetkezőhelyen. Báthori István Rudolf végrendeletében így írt: „A klastromnak is megkiázására (kiszárítására) volna gondom, mierth hogy otth sok nemzetünk fekszik es az zegény Báthory István uram is otth fekszik.” János atya 1994 áprilisában találta meg a kripta bejáratát, és bejutott a holtak birodalmába.

A Báthori-család temetkező helye volt, de más kiváltságos személyek is ott leltek végső nyugalmat. Sokáig még Báthori István vörösmárvány szarkofágja is ott volt, később a szarkofágot átvitték a református templomba, ma is ott látható. Ott nyugszik Krucsay János és felesége Pogány Borbála is, akik az említett Passió-oltárt építtették.

A minorita rend kolostori életét P. Kelemen Didák 1717-től újraindította. A templomhoz kapcsolódó maradék épületben 1950 -ig funkcionáltak a minoriták, amikor a rendet megszüntették, de akkor már csak hat szerzetes élt a kolostorban. Eredetileg elemi iskolát is működtettek, sőt, 1945 előtt egy algimnáziumot is.

A földúlt kriptát Kiszely István antropológus vezetésével 1994 nyarán fiatalok egy régésztábor keretében kitisztították. Kelet-Magyarország egyik legértékesebb műemlékét a nyírbátori minorita templomot teljes külső és belső rekonstrukció után ¬2011 májusában újraszentelték és átadták a szabolcsi kisvárosban. A 3,5 milliárd összköltségű Hit és Egészség című vallásturisztikai projekt keretében zajló felújítást mintegy 400 millió forintból valósította meg a debrecen-nyíregyházi római katolikus egyházmegye. A felújítás során újraépült a templommal egybekötött kolostor negyedik szárnya is, ahol a plébánia kapott helyet és egy új lelkigyakorlatos ház. A kolostor többi részében jelenleg megyei fenntartású múzeum működik.

Hankó Ildikó