Miközben az áruházak polcai roskadoznak a skót whiskyk, az ír krémlikőrök vagy a francia konyakok széles választékától, a hazai pálinkafogyasztás egy évtizede még úgy tűnt, mintha kiment volna a divatból. Mára kezd megváltozni a helyzet: újra felfedezték a hazai fogyasztók a remek gyümölcspárlatokat. A pálinka a korábbi megtorpanást követően lassan, de biztosan újra felkapaszkodik, hogy elfoglalja végre az őt megillető helyet. A gyümölcspárlatok ma már a reneszánszukat élik: évről évre népszerűbbé válnak. A siker kulcsa a minőség. A hajdani talponállók alapkínálata, az émelyítő kevert, a rettenetes fekete címkés cseresznye, a pokoli ízű barack, a mézgás hubi, és más kotyvalékok talán gyümölcsöt sem láttak soha, és földre verték a pálinka népszerűségét.

Még ma is akadnak szép számmal, akik valami rettenetes pálinkaélményből kiindulva a külföldi italokat részesítik előnyben. De elképzelhető-e vajon egy finom ebéd, egy ínycsiklandó ünnepi vacsora egy kupica igazi pálinka nélkül? Aligha. Egy disznótor a téli hidegben, egy szánkózás a hóval borított lankán… Egy korty a nehéz nap után, amely a téli hidegben a nyár izzását varázsolja poharunkba.

A valóban hungaricumnak számító pálinka elmaradhatatlan tartozéka egy fenséges lakomának. A jó pálinkának sok titka van, a titkok őrzői pedig egymással is versenyre kelnek. Immár évtizedes hagyomány a pálinkaverseny, amelyet a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács (MSZSZT) idén a hetedik alkalommal rendezett meg saját szervezésben. A verseny nemzetközivé bővült: ezúttal már a határon túlról is küldtek párlatokat. De miért párlatokat? Talán a határon túli magyar területen nem főznek pálinkát? Dehogynem.

Azért nevezik őket párlatnak, mert a pálinka márkanév 2004-ben nemzetközi védettséget szerzett: a pálinka megnevezést kizárólag Magyarország területén előállított gyümölcspárlatok megnevezésére lehet használni. A határon túli, ugyancsak magyar területen előállított gyümölcspárlatok sem viselhetik a pálinka nevet, noha mindenki tudja, hogy sem az alapanyag minőségében, sem az előállítás folyamatában nincs lényegi különbség.

Az Európai Unió nem emlékezik Trianonra, a magyar érdekérvényesítés pedig gyenge. Hogy az elcsatolt részek ne szenvedjenek hátrányt emiatt, a versenyre a határon túl előállított párlatok is nevezhettek. Így a HunDeszt névre keresztelt pálinkaversenyen összesen huszonöt főzde, köztük három határon túli, 220 pálinkáját, illetve párlatát értékelte a szakmai zsűri. A HunDeszt Pálinkaverseny célja változatlan: fórumot biztosítani a pálinka- és a párlatkészítők termékeinek megmérettetésére, hogy ezzel is hozzájáruljanak a minőség folyamatos javításához, a gyümölcstermesztők, a termelők, a gyártók és a fogyasztók szemléletének fejlődéséhez, hogy népszerűsítsék a kulturált fogyasztást, és hozzájáruljanak a pálinka mind szélesebb körű elismeréséhez.

A verseny végeredménye 176 érem, amelyből 57 arany, 76 ezüst és 43 bronz. Az aranyak aranyát, a champion díjat az aranyérmesek közül kerek egy tucat kiváló minőségű termék érdemelte ki. A legeredményesebb főzde az Agárdi Pálinkafőzde Kft. lett, az egyéni főzetők közül Pelle László kapta a legtöbb érmet. A média képviselői is értékeltek. A médiadíjat a Miskolci Likőrgyár Prekop Pálinkafőzde biovadalma-pálinkája nyerte el.

A hazai színeket 19 kereskedelmi főzde képviselte, akik összesen 186 mintát bocsátottak zsűrizésre, és 148 érmet nyertek. Három bérfőző is rajthoz állt, ők 17 pálinkát hoztak, amelyekből kettő kivételével mindegyik érmet nyert. És volt olyan bérfőző is, amelynek minden egyes terméke nyert valamilyen érmet.

Az ünnepélyes eredményhirdetésen meg is lehetett kóstolni a remek italokat. Néhány kiváló főzde annyi érmet kapott, hogy a cég képviseletében többen is a színpadhoz jöttek, egyedül ugyanis az érmeket át sem bírták venni. Hasonló volt a helyzet a championdíjakkal, amelyeket Kalmár Pál festő- és iparművész készített. Az üvegből készült alkotások mindegyike a gyümölcs, a pálinka, a napfény kultuszát öntötte művészien egyedi formába.

A határon túlról tizennyolc párlat érkezett, közülük 13 éremmel a nyakában távozott a versenyről.

Nagy András, a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács igazgatója külön kiemelte a határon túli főzdék kiváló teljesítményét, amely magukat a versenyzőket is meglepte. Az idén jól szerepeltek a bérfőzők is.

– Látszik, hogy már ők is odafigyelnek a pálinkára, és megválogatják, melyik üzembe viszik lefőzetni a párlatot. Igényességük a gondosan megválogatott alapanyagtól kezdve egészen odáig terjed, hogy már egyáltalán nem az a szempont, hogy melyik főzde van a legközelebb. A lehető legjobbat választják – mondta a Demokratának az igazgató.

Nagy András a pálinka egyre növekvő népszerűségét számokkal is alátámasztotta.

– A kereskedelemben éves szinten 1,3-1,4 millió liter pálinka kerül forgalomba. Ennyi a kereskedelmi főzdék éves forgalma. A termelés még ennél is több, mivel a pálinkát szeszes italok alapanyagaként is felhasználják. Az idén nőtt az export is, a külpiacokon, elsősorban a hagyományosan gyümölcstermelő déli országokban van érdeklődés a magyar pálinka iránt. A gyümölcspárlatok legnagyobb része mégis a belföldi piacon értékesül – tette hozzá a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács igazgatója.

Az MSZSZT Pálinka Tagozatának 13 tagja van, ők a kereskedelmi pálinkaelőállítás mintegy 70 százalékát fedik le. Rajtuk kívül még további 34 kereskedelmi főzde, és mintegy 560 bérfőzde működik hazánkban. Jelentős a törkölypálinka-előállítás is, amelynek mennyisége a gyümölcspálinka-termelés 15-20 százalékát adja. A versenyen csak olyan pálinkák és párlatok (száz százalékban gyümölcsalapú desztillátum) vehettek részt, amelyek megfelelnek a hazai előírásoknak. A versenyre nevezhettek pálinka- és párlatfőző társaságok csakúgy, mint egyéni pálinka- és párlatfőzetők. Sőt, ha a gyártó hozzájárult, kereskedők, valamint bérfőzők is. A mintákat húszpontos bírálati lapon értékelték.

Pontozták a technológia korrektségét, figyelembe vették az alapanyag minőségét, a cefrézési, elválasztási, esetleges érlelési hibákat, és külön figyelmet szenteltek a gyümölcs jellegén túl a fajtán belüli specifikációknak is. Értékelték az íz tisztaságát és az ízharmóniát. Nagy András nagy örömére évről évre emelkedik a HunDeszt versenyre benevező termékek száma. Az első HunDeszt Pálinkaversenyre 78 mintát neveztek, tavaly ez a mennyiség megduplázódott: a tavalyi év mérlege 163 tétel. Idén pedig már 220 pálinka mérette meg magát az immár nemzetközi versenyen. A hatalmas siker ellenére a pálinka a belföldi piacon is további népszerűsítésre szorul.

Vajon mennyi pálinkát fogyasztanak a magyarok? A közhiedelemmel ellentétben meglepően keveset. A kereskedelmi forgalomba kerülő pálinkákból az egy főre jutó éves fogyasztás mindössze másfél-két deciliter. Ez nagyon kevésnek tűnik az egy főre jutó éves tisztaszeszmennyiséghez képest. A hazai szeszesital-fogyasztás ugyanis egy főre és tiszta szeszre vetítve éves szinten 3,5 liter. Ezzel a számmal igencsak előkelő helyen szerepelünk egész Európában. Ebben mindenfajta szeszesital, mindenfajta pálinka, így a bérfőzött mennyiség is benne van, ám annak aránya is csak mintegy 17 százalékot képvisel a teljes évi tisztaszeszmennyiségen belül.

Van tehát bőven teendő, ami a kiváló minőségű gyümölcspárlatok kulturált fogyasztásának népszerűsítését jelenti. Egy üveg díjnyertes pálinka ára elérheti akár a tizenkétezer forintot is. A prémium minőséget az árak is tükrözik. Ez azonban így van rendjén. Újra eljön az idő, amikor egyre több igényes fogyasztó rendezi át a bárszekrényét, és újra a magyar pálinkát teszi a polcra. A skót whiskyt pedig meghagyja a skótoknak. Ha ezt teszi, biztosan az egészségére válik. Ma már bizonyított tény ugyanis, hogy minden klímának, minden tájnak megvan a maga étele-itala. A magyaroknak nem banánt és narancsot, hanem almát, diót és savanyú káposztát kell leginkább fogyasztaniuk a téli hónapokban. Hasonló a helyzet a pálinkával is. Ezen a tájon a napfény erejét a kiváló minőségű gyümölcspárlatnál semmi sem őrzi jobban.

Hernádi Zsuzsa