A pillanat varázsa

A Szakcsi Jazz Egyesület tevékenysége nem merül ki a monstre koncertek szervezésében: a fiatal tehetségek felkarolását, kurzusok, dzsessztörténeti előadások szervezését, valamint az egyik legjelentősebb dzsesszlegenda, a 2022-ben elhunyt zongoraművész és zeneszerző Szakcsi Lakatos Béla szellemi örökségének ápolását egyaránt a feladatuknak érzik. A Szakcsi Jazz Egyesület elnöke ifj. Szakcsi Lakatos Béla, a vezetőség soraiban Szőke Nikoletta, László Attila, Balázs Elemér, Oláh Kálmán és Zsoldos Béla kapott helyet.

A kulcs: a közösség

A magyar dzsessz népszerűsítése mindig is Szakcsi Lakatos Béla szívügye volt. 2022-es halála miatt azonban a kezdeményezést immár fia, ifj. Szakcsi Lakatos Béla dzsessz-zongorista vállalta fel, az ő jóvoltából kezdhette meg a működését 2023-ban a Szakcsi Jazz Egyesület.

– Szerettem volna továbbvinni és megvalósítani édesapám kezdeményezését, az egyesület számos tevékenysége mellett legfőképp a fiatalok támogatását – meséli ifj. Szakcsi Lakatos Béla. Még emlékszik, fiatal zenészként milyen sokat jelentett neki Lakatos Ablakos Dezső és Babos Gyula szakmai, emberi támogatása.

– A legjobb iskola volt, hogy velük játszhattam. A dzsessz olyan műfaj, amelyet az együtt játszás során lehet elsajátítani, ez a fajta közös zenélés egy fiatal muzsikus fejlődéshez elengedhetetlen – magyarázza ifj Szakcsi Lakatos Béla, aki szintén foglalkozott fiatalokkal, szeme előtt felnőtt már egy zenészgeneráció: évekig tanított a Snétberger Tehetség Központban és a bécsi konzervatóriumban.

Szerinte ahhoz, hogy igazán jó zenész váljon valakiből, nemcsak talentum kell, hanem jó értelemben vett megszállottság, szenvedély is, és persze a közös zene élménye tapasztaltabb muzsikusokkal.

– A fiatalokkal kapcsolatban azt nézi meg először egy dzsesszklub szervezője, mekkora közönséget tudnak behozni a koncertjükkel: ha még nem ismert a nevük, jóval kisebb az esély, hogy fellépési lehetőséget kapjanak – magyarázza a dzsessz-zenész. Ami kicsit igazságtalannak tűnhet, ám a dzsesszklubok számára a közönség érdeklődése létkérdés. Többek közt azért, hogy áthidalják a pálya elejének nehézségeit, az egyesület országszerte dzsessz-kurzusokat szervez a fiataloknak a jövőben, lehetőséget adva a már tapasztalt zenészekkel való közös fellépésekre, gyakorlásra.

– Ma jóval több zenei oktatási intézmény működik, mint akár húsz évvel ezelőtt, és ezek ontják magukból a fiatal zenészeket. Igaz, a fiatalok a közösségi média révén könnyebben utat találhatnak a közönséghez, ebben találékonyabbak, mint a középgeneráció – veszi át a szót Szőke Nikoletta dzsesszénekes.

Szerinte a dzsessz-zenészek közül sokan megélhetési okokból váltanak át más műfajokra, például a popra, ami a dzsessz számára veszteség, ám kifejezetten jót tesz az adott befogadó műfajnak, hiszen a művelt és az improvizációban jártas muzsikusok hozzájárulnak a könnyűzene színvonalának emelkedéséhez. Abban mindketten egyetértenek, hogy hazánkban a zenészek számához mérten kevés a játszóhely. Csak összehasonlításképp: Prágában feleennyi zenész dolgozik, ám körülbelül kétszer-háromszor annyi dzsesszklub üzemel, mint itthon. Igaz, hazánkban az elmúlt évtizedben az Opus Jazz Club, a Budapest Jazz Club is megnyitotta kapuit, és ott vannak a csodás koncerttermek a Müpától a Magyar Zene Házáig, ám e műfaj legautentikusabb, legtermészetesebb közegei mégiscsak a kisebb játszóhelyek, klubok: hiszen a dzsessz varázsa az intimebb, bensőségesebb térben jobban érvényesül.

– Húsz éve virágzott a vidéki klubhálózat, Pécsnek, Debrecennek, Veszprémnek mind komoly dzsesszélete volt, mára azonban a hangsúly Budapestre tevődött – mondja Szőke Nikoletta.

A hazai dzsessz-szcéna kisebb és belterjesebb, mint más művészeti ágaké, talán ebből is adódik, hogy nem a nemzetközi versenyeredmények adják a belépőt a koncertezés világába. A zenészek mindegyike ismeri a másikat, és ha felbukkan egy különleges tehetség, arról az egész szakma azonnal tudomást szerez.

– És előfordul, hogy a zenésztársai győzködik a fiatal kollégát, nevezzen be a nemzetközi megmérettetésre, ahogyan velem is történt – teszi hozzá Szőke Nikoletta, akinek Szakcsi Lakatos Róbert dzsessz-zongorista javasolta, próbálja meg a Montreux-i Jazzfesztivál versenyét. Érdekesség, hogy 1970-ben Szakcsi Lakatos Béla a Pege Aladár Quartettel hozott haza ugyanerről a versenyről második helyezést, míg fia, Róbert hangszeres kategóriában első helyzet lett – több mint harminc évvel később.

Szőke Nikoletta 2005-ben a Shure Montreux Jazz Voice Competition győzteseként robbant be a nemzetközi dzsessz-színtérre, ami mérföldkőnek bizonyult a karrierjében. Szerinte azonban a versenyeredmények, a zenész kvalitásainak ez a fajta elismerése nem a hazai szakma és a zenésztársak, hanem a nemzetközi koncertszervezők és a lemezkiadók miatt igazán fontos.

Továbbvinni az örökséget

A Szakcsi Jazz Egyesület ugyanakkor a Szakcsi Lakatos Béla által képviselt szellemiséget szeretné átadni: és ebbe a zenei örökség és az a fajta zenészattitűd is beletartozik, amit a dzsesszlegenda életében képviselt.

– Apám azt tanította, hogy a zene nem verseny: tisztelni kell a másik zenészt, hiszen a kollegialitás ebben a szakmában nagyon fontos. A fiatal generációnak látnia kell, hogy mi, idősebbek ezen értékek szerint gondolkodunk. Ha ezt ők is elsajátítják, az a műfaj jövőjére is hatással lesz – véli ifj. Szakcsi Lakatos Béla, majd mesél kicsit a műfaj hazai történetéről is, amely az elmúlt fél évszázadban óriási változáson ment keresztül.

A magyar dzsessz elsődleges terepe az ötvenes-hatvanas években a szórakoztató- és vendéglátóipar volt, ám a nem sokkal később megjelenő új dzsesszgeneráció – mások mellett Szakcsi Lakatos Béla, Vukán György, Csík Gusztáv, Kőszegi Imre, Ablakos Lakatos Dezső, Tomsits Rudolf – kihozta a dzsesszt a vendéglátóipari szférából és feltette a színpadra: a dzsessz koncertmuzsikává vált. Idősebb Szakcsi Lakatos Béla e generációnak egyik legkiemelkedőbb képviselője volt: Zürichtől Varsóig, Észak-Amerikától Ázsiáig a legrangosabb zenei fesztiválokon lépett fel, a Rákfogó és a Saturnus együttessel elévülhetetlen szerepe volt a fúziós dzsessz térnyerésében. A műfaji átjárás izgatta: ötvözte a dzsesszt a klasszikus zenével, a népzenével, közben cigány folklórt is gyűjtött, színpadi művekké formálta az autentikus zenei anyagot. És írt rockoperát, balettzenét, operát is, egyszóval különlegeset, maradandót alkotott számos zenei műfajban.

A komponista és dzsessz-zongorista ifj. Szakcsi Lakatos Béla édesapjához hasonlóan klasszikus zenei tanulmányokat folytatott, és ugyancsak a dzsessz mellett kötelezte el magát, mára a honi dzsesszélet egyik legkiválóbb zongoristájává vált: játszott többek között Tony Lakatossal, Lakatos Ablakos Dezsővel, Jack DeJohnette-tel és John Patuccival, formációiban – legújabb a Szakcsi Jr Renaissance – saját kompozíciókat játszik: vagyis a színpadon is viszi tovább az apai örökséget.

– Szakcsi Lakatos Béla zenéhez való hozzáállását, lelkesedését, a rá jellemző nyitottságot, az új utak keresésére irányuló törekvését szeretnénk minél több fiatallal megismertetni – teszi hozzá Szőke Nikoletta, az egyetlen nő az egyesület elnökségi tagjai közt a férfiak uralta műfajban. És bár azt hihetnénk, nőként nehéz dolga van, valójában zenésztársai az egyesület munkájában éppúgy, mint a színpadon kíváncsiak a véleményére; így érvényesülhetnek az általa képviselt másfajta – női – nézőpontok.

A pillanat művészete

A változatosság és a nyitottság tehát az egyesület számára alapvető érték: a zenében sem kategorizálnak.

– Szerintem a dzsessz nem egyenlő a kortárs zenével. Itthon egyre inkább az a tendencia, hogy jóformán csak a modern és a kortárs hatások művelőit hívjuk dzsessz-zenésznek. Mi erről másképp gondolkodunk, számunkra a dzsesszbe belefér az is, aki a rockzenét és a dzsesszt ötvözi vagy aki a régi dzsessz-sztenderdeket prezentálja, hiszen az is mai, az is kortárs, mert mi játsszuk, akik a mában élünk – magyarázza Szőke Nikoletta.

Nem titkolja, zenészként számára is a nyitottság az egyik legfontosabb érték. Egy dzsessz-sztenderd swing vagy bossa nova stílusban is előadható, él is ezzel a lehetőséggel a koncerteken. A dzsessz a pillanat művészete, ám egy komoly produkcióhoz tervezésre van szükség. Ahhoz, hogy egy dal formát öltsön, stabil zenei keretek kellenek. Az improvizáció adta játékosság, a kockázatvállalás a műfaj sava-borsa, ám keretek nélkül nincs rögtönzés. Persze a free jazz ebben kivétel, mert ott valóban minden az itt és mostról szól, magyarázza a dzsessz-énekes. A műfajok közti átjárást is szívügyének tekinti, volt közös projektje többek közt Bereczki Zoltán popzenei előadóval és a Budafoki Dohnányi Zenekarral is.

– Nagyon élvezem a zenei kalandozásokat, ám csakis olyan produkcióban veszek részt, amiről tudom, hogy szívvel-lélekkel azonosulhatok vele. Ha úgy érzem, nem leszek hiteles, azt nem vállalom el.

A Szakcsi Jazz All Stars igencsak izgalmas produkciónak ígérkezik, hiszen a dzsessz-szcéna legkiemelkedőbb képviselői lépnek majd színpadra, mégpedig korábban soha nem hallott formációkban: Szőke Nikoletta, László Attila, Juhász Gábor, Fekete-Kovács Kornél, Bacsó Kristóf, Ávéd János, Zana Zoltán, Oláh Kálmán Jr., Soso Lakatos Sándor, Zsoldos Béla, Oláh Kálmán, ifj. Szakcsi Lakatos Béla, Szakcsi Lakatos Róbert, Oláh Tzumo Árpád, Balázs József, Oláh Krisztián, Egri János Jr., Egri János, Barcza Horváth József, Orbán György, Pecek Lakatos Krisztián, Kőszegi Imre, Balázs Elemér és Pecek Lakatos András.